159434. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiepin- és oxepin-származékok előállítására

3 159434 4 széntetraklorid, hajtjuk végre, mimeUett egy gyökképző peroxid, pl. dibenizoilperoxid hozzáadása előnyös lehet. Az átalakulás meggyorsítása végett a reakeióelegyet eléggé erős megvilágítás hatásának tesszük ki, amit a szokásos 200 wattos izzólámpáikkal vagy még inkább UV-lámpával valósítunk meg. A találmány szerinti eljárást részleteiben még a következőkben világítjuk meg: 8-jmetoxi^dÍ!benzofb,f]tiepin-10(llH)-onból — vö. Spof a, 1 484 3312 sz. francia szabadalmi leírással — indulunk ki, ebből métiljodiddal nátriumamid jelenlétében 8-metoxi-ill-metiHibenzo[:

b,f]tiepin-10(llH)-ont kapunk. Ezt a közbeeső termiéket métiljodiddal, Grignard módszere szerint, magnézium jelenlétében 8^metoxi-10,ll-dimetil--lQ,ll-dihidroHdibenzo[fo,f]tiepin-10-ollá alakítjuk, amely híg sósavval főzve, miajd káliumhidroxiddal kezelve, víz léhasadása közben 2-metoxii-,10,ll-<dimetil^dibenzoi[b,fltiepinnié alakul. A kapott dimetilvegyületet végül N-ibróm-szukoinimiddel brómozzuk dibenzoilperoxid jelenlétében. További (I) általános képletű tiepin- illetve oxepin-vegyületek hasonló módon állíthatók elő, például a 10,ll-biszHbrámmetil-<Iibenzo[b,f] tiepin a 10,ll-dimetil-dilbenzd|Jb,'f]tiepin — vö. M. M. Urberg és E. T. Kaiser, J. Am. Chem. Soc. 89, 5931 (1967) — brómozása útján, a 2-klór-10,lil-JbÍ!sz-brómmetil-dibenzoi[;b,f]tiepin a 8-klór-dibenzo['b,f]tiepin-liO(lilH)-onlból — vö. Geigy, 1 228 272 sz. német közzétételi irattal — a 8Jklór-10,ll-dimetil-10,l!l-dihidro^dibenzoí[b,f]tiepin-10-oä és 2^klór-10,ll--cMmetil-(dibenzo[b,f]tiepin közbeeső termékeken keresztül, valamint a líO,llJbisz-brómimetil^dibeniz[ib,if]ioxepin a dibenz[fo,f]oxepm-.líl(llH)-on — vö. R. H. F. Manske és A. E. Ledingham, J. Am. Ohem. Soc. 72, 4797 (1950) — kiinduló anyagból a 11-metil-dibenz[b,f]oxepin-10i(ll,H)-on, a 10,11-dimetil-10,ll-dmM:ro~diibenzt[b,f]oxepm-10-ol és a 10,11--diimetil-di!benz[b,f]oxepin közbeeső termiékeken keresztül. Az (I) általános képletű új vegyületek előállítási módját közelebbről az alábbi példák szemléltetik, megjegyzendő azonlban, hogy a találmány köre nincs ezekre a példákra korlátozva. Ismertetjük a példákban az eddig le nem írt közbeeső termékek előállítási módját is. A példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 1. példa: 38,5 g 10,ll~dimetikdibenzo[b,f]tiepint — vö. M. M. Urberg és E. T. Kaiser, J. Am. Chem. Soc. 89, 593,1 (1967) — 385 ml széntetrakloridban oldunk. Az oldathoz 58,0 g N^brórrnszukcinimidét és 1,1 g dibenzoilperoxidöt adunk. Keverés és két 200 wattos lámpával történő megvilágítás vagy egy ibolyántúli fényforrással történő besugárzás közben az elegyet felforraljuk és addig tartjuk forrásban, míg a folyadékfázis alján összegyűlő N-brom-azukcinimid tel-5 jesen át nem alakul az oldat felszínén úszó szukcinimiddé. Ezután a reakeióelegyet 20° hőmérsékletre hűtjük és a szukcinimidet kiszűrjük. A szűrletet vízzel mossuk, vízmentes nátriumseulfáton szárítjuk és rotációs bepárlóban 10 teljesen bepároljuk. A maradékot benzolból átkristályosítva kapjuk a 10, 11-Msz-bróimimetildibenzo[b,f] tiepin t, amely 150—ilSil°-on olrvad. 15 2. példa: a) 6,6 g magnéziumból, 38,5 metiljodidból és 70 ml éterből Grignard-oldatot készítünk és ehihez 1 óra alatt, élénk keverés köziben hozzá-20 csepegtetjük 37,0 g 8-klór-lil-metil-difoenzo[b,f]tiepin-10i(llH)-on — (Op. 113°, vö. Geigy, 1 228 272 sz. német közzétételi irattal) — 80 ml benzollal készített oldatát, miközben az elegy hőmérsékletét —5° és 0° között tartjuk. Ezután 25 a . reakcióelegy hőmérsékletét 45°-ra növeljük és 15 óra hosszat ezen a hőmérsékleten tovább keverjük, majd 0°-ra lehűtjük és belekeverjük 85,0 g ammóniumklorid 250 ml jeges vízzel készített oldatába. A szerves oldószeres fázist :.0 elkülönítjük és a vizes fázist benzollal extraháljuík. A benzolos kivonatot egyesítjük a szerves fázissal, vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. Maradékként 8^klór-r0,;ll-dimetil-35 -10,l,l-1

dMdro-dibenzotb,f]tiepin-10-olt kapunk sárgás-barna olajszerű nyerstermék alakjában. b) 39,0 g a) szerint kapott hidroxi-vegyületet 200 ml 4 n sósavoldiattál 10 óra hosszat forraunk 40 visszafolyató hűtő alatt. Ezután az elegyet 20° hőmérsékletre hűtjük, éterrel extraháljuk, a szerves oldószeres fázist elkülönítjük, vízzel mossuk, vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékot 200 ml abszolút 45 etanolban óljuk, az oldathoz 40,0 g káliumhidroxidot adunk, majd az elegyet 5 óra hoszszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazása mellett. A reakeióelegyet ezután vízre öntjük és éterrel extraháljuk. A szerves oldósizeres fázist 50 elkülönítjük, vízzel mossuk, vízmentes káliumkarfooináton szárítjuk és bepároljuk. Maradékként 2-iklór-10,l:l-idiimétil-idibenzo|]b4]tiepint karpunk, amely éter és petroléter elegyéből átkristályosítva 99—102°-on olvad. 55 c) 26,0 g b) szerint kapott tiepint 260 ml széntetrakloridban oldunk és az oldathoz 34,5 g N-brómszukcinimidet és 0,6 g dibenzoilperoxidöt adunk. Az elegyet keverés és két 200 wattos lámpával és egy UV-lámpával történő megvilágítás közben felforraljuk és addig tartjuk forrásban, míg az edény fenekén összegyűlt N-brómszuikcinimid teljesen át nem alakul az cldat tetején úszó szukcinimiddé. A reakcióele-65 gyet ezután 20° hőmérsékletre hűtjük és a 2