159410. lajstromszámú szabadalom • Eljárás söripari nyersanyag, valamint sör előállítására

159410 3 4 nak nevezett folyékony vagy félfolyékony kon­centrátumokat állíthatunk elő, A szirupok elő­nye, hogy a minőség változatlanságát sokkal jobban lehet biztosítani, mint a normál tömény­ségű cefrénél, szállításuk pedig olcsóbb. Ezeket a szirupokat előnyösen szállíthatjuk távoleső sörgyárakba; itt azután szokásos koncentrá­cióra hígítjuk őket, és a hagyományos módon, fermentálással sört állítunk elő belőlük. A fenti előnyök mellett azonban ez az eljárás számos hátránnyal is rendelkezik. Ilyen hátrá­nyok : a) A szirup nagy viszkozitása miatt a szirup töltése nem egyszerű: általában a szirupot fűthető teherkocsiban vagy tartálykocsiban szállítják, a sörgyárakban pedig fűthető tartá­lyokban tárolják. Az extraktumok szivattyúzá­sánál a csövek, szivattyúk stb. eltömődése foly­tán további problémák állhatnak elő. Sőt, né­hány esetben az extraktumok kristályosodásra is hajlamosak. Az extraktum bomolhat, s így a fermentálható anyagtartalom csökkenhet. b) Mivel a szirup ragadós, a készülék bel­sejében és külsején szirup-maradványok ta­padhatnak meg. Az így feltapadt szirup alkal­mas mikrobiológiai tápközeg, mely lehetőséget teremt a sörüzem mikrobiológiai szennyezé­sére. Ez természetesen nem kívánatos. c) A szirup nagy viszkozitása miatt az üs­töket és szállítótartályokat nem lehet tökéle­tesen kiüríteni, s ez veszteséget okoz. d) A szirupot konzisztenciája miatt csak spe­ciális berendezésekben lehet vízben oldani. J. de Clerk „Lehrbuch der Brauerei" című könyvében 2. kiadás, Berlin, 1964) az I. kötet 73. oldalán azt írja, hogy a cefre-koncentrá­tumból készített sörök minősége sok kívánni­valót hagy maga után. J. Shormüller „Handbuch der Lebensmittel­chemie" c. könyvében (Berlin, 1967. az V/l. kötet „Kohlenhydratreiche Lebensmittel") 695— 696 oldalán azt írja, hogy a rendkívül higrosz­kópos szárított maláta-extraktumokat úgy állít­juk elő, hogy az élősűrített malátaextraktu­mot addig szárítjuk, míg nedvességtartalma 4 súly%rnál kisebb lesz. Szárítás céljára pl. vala­mely porlasztó-szárító berendezést alkalmazha­tunk. A könyvben a szerző nem tünteti fel, hogy a maláta-extraktumot mennyire kell elő­sűríteni, sem az elősűrítés módjára nem tér ki. A szerző továbbá a szárított maláta-extrak­tumot csak élelmiszerek komponenseként em­líti . meg, nem pedig mint a sörgyártás kiindu­lási anyagát. Élelmiszerkészítményeken diétás készítményeket, sütőüzemek nyersanyagait, s segédanyagait és hasonlókat értünk. A találmány tárgya eljárás sör előállítására cefre fermentálásával. A találmány szerinti el­járás lényege az, hogy cefreport vízben oldunk és a kapott oldatot fermentációnak vetjük alá. vagy hagyományos úton készített fermentlevel keverjük és így fermentáljuk. A cefréhez kí­vánság szerint a fermentáció előtt, alatt vagy a fermentáció után keserű ízanyagokat adha­tunk. A találmány tárgyát képező eljárás szerint a port annyi vízben oldjuk, hogy szokásos kon­centrációjú cefrét, kapjunk, majd az így elő­állított cefrét szokásos módon fermentáljuk. A fenti oldatot azonban fermentálás előtt is összekeverhetjük hagyományos úton előállított fermentlevel. Ha a sörgyártás során a legszű­kebb kapacitást a sörfőzde kapacitása jelenti, akkor a szárított por alkalmazása révén lehe­tővé válik a fermentáló kapacitás növelése anélkül, hogy a főzöházat bővíteni kellene. A száraz por nyersanyagként való alkalma­zásának rendkívüli gyakorlati előnye van. Mi­vel a por szabadon folyik, könnyű adagolni és oldani anélkül, hogy speciális készülékekre volna szükség. Ha a porított cefre előállítására használt cefre nem tartalmaz keserű ízanyagokat, akkor a porított cefréből készült oldathoz a fermen­tálás előtt, alatt vagy után keserű ízanyago­kat adhatunk. Ilyen anyagiként használható pl. a komló, komlóextraktum vagy valamely más, komlóból származó keserű ízanyag. Ha a kese­rű anyagokat a fermentáció előtt adjuk az ol­dathoz, az oldatot kívánság szerint besűríthet­jük. A találmány tárgyát képező eljárás szerint a sörgyártást, előnyösen folyamatosan valósít­hatjuk meg, úgy, hogy a porított cefrét folya­matosan vízáramba adagoljuk, oldjuk és ön­magában ismert módon folyamatosan fermen­táljuk. A fermentálással kapott friss sört utó­fermentálás céljából tároljuk, majd a kívánt tartályokba töltjük, így hordókba, palackokba vagy konzervdobozokba. Meglepő módon azt találtuk, hogy a talál­mány szerinti eljárással előállított sör hideg­tárolás során fellépő zavarossági stabilitása (az ún. lehűtés-állóság) sokkal nagyobb, mint a hagyományos cefréből készített vagy alapanyag­ként cefreszirupot alkalmazó söré. A sör hideg­tárolása közben fellépő zavarosság oka a pro­tein-polífenol komplexek kicsapódása. Elkép­zelhető, hogy a proteinekben, vagy legalább is a nagy molekulasúlyú protein-alkotó részek-. nél a cefrepor készítése során olyan változá­sok játszódnak le, melyek csökkentik a komló­ból származó polifenolokkal, így a tanninal történő kicsapódás veszélyét. Ilyen módon a ta­lálmány szerinti eljárás megvalósításánál nincs szükség viszonylag költséges adalékanyagok al­kalmazására, a zavarosság! stabilitás javítására, így proteolitikus enzimek, például ficin, papain, bromelin, gombás eredetű proteázok stb. adago­lására. Ezekkel az anyagokkal a hagyományos sörgyártásban a sör protein-komponenseit csap­ják ki olyan mértékben, hogy polifenolokkal ne képezzenek komplexeket. A protein-kompo-10 15 20 25 .:0 38 40 45 50 55 60 V.

Next

/
Thumbnails
Contents