159409. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenolok oxidációjára

3 159409 4 A szokásos tisztaságú réz megfelel a katalizá­tor-rendszer készítéséhez. Felhasználható azon­ban néhány rézötvözet is. Ezeknek az ötvöze­teknek a hatásossága a legtöbb esetben a po­liimerizációs ciklusok — amelyekben felhasz­nálták ezeket — számának növekedésével csök­ken, ugyancsak csökken katalitikus aktivitásuk az ötvözetben levő réztartalom csökkenésével, kivéve, ha különleges aktiválást hajtunk vég­re. Az ismert rézötvözetek közül a fenolok ta­lálmány szerinti oxidációjára a réz-cink, réz­ezüst, réz-berillium, réz-mangán, réz-ikobalt, réz­nikkel ötvözetek alkalmazhatók. Minden ötvö­zetnek kisebb az aktivitása a tiszta rézénél. A felhasznált réz vagy rézötvözetek geometriai alakja a reakció mechanizmus szempontjából nem fontos. Felhasználható pl. forgács, sörét, lemez, vagy más hasonló. Igen előnyösen hasz­nálhatók lemezek, mert segítségükkel a lemez­nek a reakcióelegybe történő egyszerű bemár­tása és kihúzása révén, a reakcióban résztvevő felület változtatásával, a reakció könnyen sza­bályozható. Az ismertetett fenoloxidációs eljáráshoz fel­használható a legtöbb ismert nitrogénbázis il­letve azok sói. A reakcióközeget ezek tulajdon­ságainak megfelelően úgy kell megválasztani, hogy a nitrogénbázisnak vagy sójának legalább egy része oldódjon abban az esetben, ha az adott hőmérsékleten és nyomáson nem folyé­kony halmazállapotú, és képes a felhasznált fenolt valamint az oxidációs termékek egy ré­szét is feloldani. Az A reákcióvázlattal közelítőleg bemutatjuk a fenol találmány szerinti oxidációja során végbemenő folyamatokat: (I), (II). Általában azt mondhatjuk, hogy elemi réz és nitrogénbázis jelenlétében oxigénnel végre-10 15 20 25 30 35 40 hajtott fenoloxidáció során, az egyik fenol mo­lekuláról a fenol-csoport egy hidrogénatomja, a másikról pedig paran(4) vagy orto(2) hely­zetben egy H-, Cl-, Br- vagy J-atom szakad le oxigénnel egyidejűleg végbemenő reakció közben, melynek során, amint azt az (I) egyen­letben megadtuk, vízmolekulák keletkeznek. Az (I) egyenletben a számok szubsztituense­ket jelölnek, n pedig a sztöchiiometrikus arányt vagy a polimerizáoiós fokot adja meg. A Cu(0>­val az elemi réz, N == el pedig az előzőekben megnevezett típusú nitrogénbázisok jelenlétét tüntetjük fel. Az „elem réz-nitrogénbázis" katalizátor-rend­szer segítségével a következőkben ismertetett körülmények között előállított termékek tulaj­donságai a felhasznált fenol- vagy fenolkeve­réktől, a nitrogénbázistól, az alkalmazott mo­diffikátortől és a reakció körülményeitől függ­nek. A felsorolt tényezők megválasztása sze­rint egyszerű kinon-ivegyületeket vagy kis, il­letve nagy polimerizációs fokú polimereket le­het előállítani. A polimerét ismétlődő egysé­gekből álló, a kiindulási fenoltól függő polife­nilénéter szerkezetűek. A következő I. táblázatban áttekintést nyúj­tunk az aromás gyűrű egyszerű szubsztituen­seinék kombinációiról és megadjuk, hogy az oxidáció végtermékében melyik vegyület (a polimer vagy a kínon) van túlsúlyban. Erre a célra a fent megadott (VI) általános képletet a (III) általános képlettel tesszük konkrétabbá. A képletben Rj-el, I^-vel, Rj^mal, R4-el és Rj-tel jelölt szubsztituensek jelentését az I. táblázat után következő magyarázó részben, ahol A, B, Bx, C, D, E és F szimbólumok je­lentését értelmezzük, adjuk meg még ponto­sabban. Fenolok oxidációs termékeinek függése a szubsztituensektől Reakció egyenlet Rx R2 R3 , R4 R5 Oxidációs termék száma 1 A C, E, F A, B C, D Bx E, F A, B polimer §> kinonok 2 A D D A, B polimer > kinonok 3 B C, F D A polimer < kinonok 4 B D, E, F D A polimer < kinonok 5 C C, D, E, F D A, B polimer > kinonok 6 D D, E, F D A, B polimer <í| kinonok 7 B, Bj B, Bx D A, B nem polimerizál

Next

/
Thumbnails
Contents