159400. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izohemantitest meghatározásra alkalmas, szolubilizált lipofil festékkel jelzett, vörösvértest strómát és szubcelluláris fehérje frakciót koncentráltan tartalmazó liofilizált készítmény előállítására

3 159400 4 méréseink szerint gyakorlott személy által végzett tömeges egy- és kétoldalas meghatározások hibaaránya 0,9%, illetve 0,01<>/o volt. (6000 vizsgálat.) A gyakorlatlanságból adódó bizonytalansági tényező — sajnos — az ellenpróbás meghatározással sem küszöbölhető ki. A „kétoldalas" csoportmeghatározás nyilvánvaló előnyei olyan konzervált, transzfúziós szempontból lényeges antigén tulajdonságokat megőrzött, kifogástalan agglutinábilitást mutató és egyértelmű leolvasást biztosító készítmény forgalomba hozatalát kívánják meg, amely rutin vonatkozásban is lehetővé teszi az egyedi, direkt, „kétoldalas" vércsoportmeghatározásokat. Transzfúziológiai problémák rendkívüli (hadi) állapot esetén. Csak megfelelően felkészített, rövid időn belül is mozgósítható, biztonságos technikai felkészültségű szakszolgálat képes rendkívüli (hadi) állapot fokozott követelményeinek megfelelni. Tömegpusztító fegyverek bevetése esetén a szakszolgálat transzfúziós feladatainak minőségi és mennyiségi meghatározó tényezője az atomcsapás sérültjeinek távlati jelentőségű ellátása. Hirosima és Nagasaki atomsérültjeinek utólagos felmérése szerint az 1—20 nap között elhunytak jelentős hányadát meg lehetett volna menteni idejében alkalmazott szakszerű orvosi kezeléssel. 700 rad alatti intenzitású sugárdózis esetén a túlélés lehetséges. Korszerű gyógykezeléssel az egyszerű sérüléseket elszenvedettek 2/3-a, a kombinált sérüléseket kapók 1/3-a megmenthető. Atomcsapás esetén emellett hangsúlyozott követelmény a szövődmények elkerülésének és a teljes biológiai rehabilitációnak biztosítása. Ebből következően: transzfúziós szempontból szupportív kezelésre csak plazmakészítmények vagy pótszerek, szubsztitúciós kezelésre teljes vérkészítmény adása javasolható. A rendkívüli (háborús) körülmények között végzett transzfúzió során elsősorban a túlélők biológiai rehabilitációjának érdekében nem fenyegetheti a kapót nagyobb immunizációs kockázat, mint ahogy azt a békeidő technikai követelményei megszabják. Mozgósítás esetén a szakszolgálatnak rövid idő alatt nagy mennyiségű konzervvért kell biztosítani. Technikai minimumként a csoport — Rh azonosságot fogadjuk el. A jelenlegi laboratóriumi adottságok szintjén ez csak ismételt „féloldalas" ABO* és tárgylemezes Rh-(D) tipizálást jelenthet. Az általunk is javasolt „kétoldalas" vércsoportmeghatározás hibalehetősége sokszorosan kisebb, mint az ismételt „féloldalas" ABO tipizálásé. Ezért kívánatos liofilizált izohemantitesteket és vörösvértest antigén standardot tartalmazó, hosszú lejárati idővel előregyártható tipizáló egységek bevezetése, melyek segítségével a-vér-5 vétel helyén rövid idő alatt biztosítható megfelelő transzfúziós biztonságot nyújtó vérkészítmények tömeges előállítása. Ez a tipizáló egység nemcsak a szakszolgálat munkáját, hanem a megfelelő transzfúziós előképzettséggel 10 nem rendelkező, segélyhelyeken dolgozó orvosok reanimációs tevékenységét is megkönnyítené. Az atomcsapást túlélő sérültek nagy valószínűséggel ismételt transzfúzióra szoruló — tehát veszélyeztetett — betegcsoportot jelentenek, 15 ezért minden transzfúzió immunkompatibilitása hangsúlyozott jelentőséget nyer a teljes biológiai rehabilitáció érdekében. A kitűzött általános és honvédelmi vonatko-20 zású feladat megoldására általunk feltalált eljárás leírását a következőkiben adjuk meg: Az izoihemantitestek meghatározásához alkalmazott ismert antigenitású sós vörösvértest szuszpenziók maximális agglutinábilitása kö-25 rülbelül 48 óra, de néhány órán belül is használhatatlanokká válhatnak (Horváth: „Vércsoportok" 1959/20. ÓVSZ. Budapest). Különösen nagy veszélyt jelent a hemolízis aspecifikus reakciók, és az autolízis antigenitás csökkenés 30 miatt. Natív vörösvértest élettartamának meghosszabbítására számos próbálkozás történt (Flick, Heard és Seaman: cit: Prokop, O., Uhlenbruck, G.: Lehrbuch der menschlichen Blutund Serumgruppen 1963/399. Leipzig.) — ha-35 zánkban Szász („Haematologia Hungarica" 1964. 4. 2. 361.) a specifikus agglutinábilitását megtartott stroma preparálhatósága és konzerválhatósága viszont sokszorosa a teljes vérnek. 40 A készítmény specitfitását a stroma antigének biztosítják. A tiszta stroma gazdaságos kitermelhetősége 45 és az agglutinációshoz előnyös makromolekuláris közeg megkívánják a vörösvértest szubcelluláris fehérje frakcióinak megtartását is. A vörösvértest plazmafehérjéi desztillált vízben reverzibilisen kicsapódó fibrózus struktúrfehérjék, 50 melyekről desztillált vizes mosással a zavaró hemoglobin egy része eltávolítható. A kicsapott fehérje sós, vagy makromolekuláris közegben festés után is visszaoldható és az agglutináció létrejöttében, láthatóvá tételében labilitásából ,g következően, mint eukolloid nagy szerepet játszik. Az agglutinátum kontrasztos, egyértelmű felismerését és minősítését csak festett készítmény biztosíthatja. A kétoldalas csoportmeghatározás jobb és baloldalának színkülönbözősége a vizsgáló orvos bizonytalansági hibalehetőségét csökkenti. A specifitást biztosító stroma és a ballasztfehérje jelzésére csak olyan festék alkalfiS mas, amely a stroma antigéndeterminánsai kö-2