159376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás -55 - +125 C° hőmérséklettartományban üzemeltethető elektrolitkondenzátorok előállítására

159376 20 lajdonsága azonban — hasonlóan a többi „víztartalmú" üzemi elektrolittal készült kondenzátor-típushoz —, hogy csak szűk hőmérséklettar tományban (—25 ... +75 C°) alkalmazhatók. Az említett 152 742 sz. magyar szabada- 5 lomban leírt adipinsarv-glikol-félészter kvaterner ammóndum-szárimazékát használva üzemi elektrolitként, az alkalmazhatósági hőmérséklettartomány megnő (—40 ...+85 C°), de az újabb technikai igényeket az sem minden 1Q esetben elégíti ki. Különleges üzemi elektrolitok lehetővé teszik ugyan egyes esetekben a hőmérséklet-határok kiterjesztését, de ezek általában korrozív lg tulajdonságúak, így a velük készült kondenzátorok élettartama megrövidül, és a rendszerint igen magas előállítási költség vagy körülményes gyártástechnológia gátolja az ipari méretű bevezetést. A tantál szintertest-anódú, erős ásványi sav elektrolitú kondenzátorok felhasználási hőmérséklettartománya eléri ugyan a —50...+150 C°-at, de a felhasznált tantálfém és a korrózió kiküszöbölése miatt szükséges nemesfémház lényegesen növeli az előál- .. lítási költségeket, valamint a kondenzátor geometriai méreteit és súlyát. Ezért a típus inkább csak a nagykapacitású 'kondenzátorok terén nyert alkalmazást. 30 A találmány célja az eddig ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölésével olyan új módszer biztosítása, amely lehetővé teszi kiterjesztett hőmérséklet-határok (—65 . . . +150 C°) között üzemeltethető, egész élettartamuk alatt állandó, jó elektromos tulajdonságokkal rendelkező és hagyományos technológiai műveletek lényeges megváltoztatása nélkül gyártható nedves elektrolitkondenzátorok előállítását. A találmány feladata tehát elsősorban a nedves elektrolitkondenzátorok előnyös tulajdonságainak (nagy kapacitás, gazdaságos gyártás stb.) megtartása mellett a tág hőmérséklettartományban való alkalmazhatóság biztosítása. Az eddig isimert eljárások ezt az igényt nem elégítették ki. A találmány alapja az a felismerés, -hogy anódikusan, célszerűen a 152 742 sz. magyar szabadalom szerinti módon oxidált ventilfémfóliákat, illetve szintertesteket alkalmazva kondenzátor anódtestként, a kapott elektrolitkondenzátoróik felhasználhatósági hőmérséklettartománya lényegesen kiterjeszthető, elektromos tulajdonságaik egyidejű javulása mellett, ha üzemi elektrolitként adott esetben polietilénglikolokat is tartalmazó N-szubsztituált karbonsavamidokhan mint nem vizes oldószerben oldott egy- vagy kétértékű polinitro-fenoloknak karibaimiddal, rövidszénláncú alkilaminnal és/vagy alkanolaminnal alkotott sóit használjuk. A találmány, eljárás —55 — +125 C° hőmérséklettartományban üzemeltethető elektrolitkondenzátorok előállítására anódikusan oxi- $5 35 40 50 55 dalt ventilfém-ifóliának vagy ventilfém-szintertestnek vízmentes üzemi elektrolittal együtt kondenzátorházba szerelése, majd ebben az üzemi elektrolitban végzett utóformálása útján. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy üzemi elektrolitként egy- vagy kétértékű polinitrofenolnak karbamiddal, vagy polinitrofenolnak rövidszénláncú alkilaminnal és/vagy rövidszénláncú alkanolaiminnal képezett sóinak 0,5—25 súly%, előnyösen 5—18 súly%-os, 0—50 súly% polietilén-glikolt tartalmazó N-szubsztituált karbonsavafmiddal vagy karbonsavamidokkal készített oldatát használjuk. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint egy- vagy kétértékű polinitro-fenol komponensként 2,4-dinitro-fenolt vagy 2,4,6-trinitri-fenolit (pikrinsav) vagy 2,4,6-trinitro-rezorcint (sztifninsav) használunk. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítási módja szerint alkilaminként etilamint, dietilamint, trietilamint, propilamint, dipropilaanint, tripropilamint, triizopropilamint, butilamint, dibutilamirit, tri-n^butilamint, tri-n-pentilamint, hexilamint vagy trihexilamint, alkanol aminként pedig etanolaminí, dietanolamint, trietanolamint, propanolamint, dipropanolamint, tripropamolammt, triizopropanolamint vagy tri-n-^butanolamint használunk. N-szuibsztituált karbonsavamidként N-metilformamidot, N,N-dimetil-fomiamidat, N,N-dietil-formamidot, N^-dimetil-acetamidot, N-etil-acetamidot, N-metil-propionamidot vagy ezek keverékét, míg polietálénglikolként dietilénglikolt vagy trietilén-glikolt célszerű használni. Igen előnyös elektromos tulajdonságokkal rendelkező elektrolitlkondenzátorolkat készíthetünk N-N-dimetilnformamid, N-<etilacetamid és dietilén-glikol elegyében oldott trietil-ainmónium-pikrátot tartalmazó üzemi elektrolittal. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a következők: a) A hagyományos klasszikus eljárás gyártásműveietei és berendezései segítségével teszi lehetővé a kiterjesztett hőmérséklettartományban alkalmazható elektrolitkondenzátorok előállítását. b) Az oldószer és a só-komponens célszerű változtatása lehetővé teszi a kívánt hőmérséklet-határiok beállítását. c) Kiküszöböli a klasszikus elektrolit-főzési (észterezési) folyamatot, helyette jól kézbentartható, egyszerűbb és gyorsabb só-képzési és oldási eljárást biztosít az üzemi elekrolit elkészítésére. d) Az eljárás szerint előállított kondenzátorok elektromos értékei, elsősoriban veszteségi tényezője és átvezetési árama, valamint a stabilitása kedvezőbb az ismert típusokénál. e) A klasszikus normál kondenzátor-típussal azonos, illetve kisebb költiségráfordítással 2