159338. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített (N-p-halogénbenzoil-3-indolil)-ecetsavak előállítására

á 1S9338 4 következik, hogy a 3-thelyzetű oldalláncon a fémekkel reakcióba lépő csoportokat (mint pl. COOH, CH2OH és hasonlók) védeni szükséges. A védő-csoportok eltávolítása gyakran ugyan­olyan reakciókörülmények között megy végbe, mint az 1-acil-caóport eltávolítása, ennek foly­tán számos nehézség adódik. Példa erre a már említett 615395 sz. belga szabadalom, amely ezt a problémát az alábbi bonyolult szintézis­sel oldja meg. Hidrazinból és etiHevulinátból gyűrűzárással indolilecetsavas etilésztert készí­tenek, amelyből felszabadítják a savat, ebből anhidridet készítenek, hogy bevihessék a védő­csoportot, a terc.-butil-részt. A terc.-butilészte­ren végrehajtják az N-acilezést, majd eltávolít­ják a védőcsoportot. Ez a hosszadalmas reak­ciósorozat elkerülhető es az N-acilezés problé­mái egyszerűen megoldhatók, ha az aeilezést a találmány szerinti eljárással, az indol-gyűrű kialakítása "előtt végezzük el." ' " A találmány szerinti eljárás további előnye az ismert eljárásokhoz, nevezetesen a 615 395 sz. belga szabadalomban ismertetett eljáráshoz képest, hogy a reakciót a drága és nehezen kezelhető nátriumhidrid alkalmazása nélkül hajtjuk végre. A reakció a szokásos szerves bázisokkal simán végbemegy. A találmány szerinti vegyületek szintézisé­nél — amelyek az indol-gyűrűrendszer 5-ös helyzetében az indol heterociklusos gyűrűjéhez kapcsolódva nitrogénatomot tartalmaznak — rendszerint az 5-nitro-vegyületből indulunk ki, amelyet fokozatosan a kívánt 5-helyzetű szufosztituenssé átalakítunk. Az átalakítás szá­mos módszerrel~ történhet. Az 5-nitro-csoport redukciójával pl. 5-amino-csoport alakítható ki. Ha az amino-csoportot alkilhalogenidekkel rea­gáltatjuk, akkor mono- és dialkil-amimo-cso­portofcat kapunk. Ha pedig alkilhalogenidként valamely dilhalogénalkilén-csoportot tartalmazó vegyületet, pl. 1,4-dibrómbutánt használunk, akkor heterociklusos, pl. pirrolidinilgyűrű ké­pezhető. Az említett általános szintézismódszer kere­tében felhasznált alternatív megoldásokat a csatolt reakcióvázlatokön szemléltetjük. A re­akcióvázlaton feltüntetett: reakciómenet' szerint először a megfelelően szubsztituált anilin vagy fenilhidrazin nitrogénatomjára bevisszük a p­-halogénbenzoil-csoportöt,; majd a közbenső ve­gyületet, amelyben az acil-csoport már a kívánt helyzetében Van, gyűrűzárasnak vetjük alá és így kialakítjuk az indol-gyűfű-rendszert. Ha az indd-gyűrű 3-helyzetében levő oldal­láncon nem metánkarbonsav-csoport áll, ha­nem ehelyett valamely más funkciós csoport, akkor hidrolízis és/vagy- oxidáció segítségével ezek a funkciós csoportok utólagosan metán­karbonsav-csoporttá alakíthatók át. A találmány szerinti eljárás kivitelezésére alkalmas egyik lehetőség abban áll, hogy elő­ször a (IV) általános képletű y-(N-p-halogén­benzoü)-anilino-jS-ketokarbonsavat vagy annak észterét'; állítjuk elő. E vegyület szintézisére alkalmas módszereket az I. reakcióvázlaton tüntetjük fel. E módszerek szerint a para-hely-5, zetben szubsztituált anilinból indulunk ki, és a para-helyzetben szubsztituált anilin nitrogén­csoportjára felvisszük a p-halogén-benzoil-Jcso­portot és egy keto-csoporttal szubsztituált alkil jellegű oldalláncot észterszufosztituenssel vagy 10 anélkül. A kapott (IV) általános képletű y-(N­-.p-halogén-4benzoil)-anilino-yS-ketokairbonsavat vagy annak észteréit Lewis-sav, mint cinkklo­rid jelenlétében az (V) általános képletű indo­lilecetsav-észterré alakítjuk át. A kapott észtert l5 attól függően, hogy t-bütil vagy valemely más észter-csoportból indulunk ki, a 7a vagy 7b reakciókkal a (VI) általános képletű szabad savvá; alakítjuk át. Ha a gyűrűzárási reakció­ban reakciókomponensként t-butilésztert hasz­_„ hálunk; akkor a hő és a savkatalizátor hatá­sára az észter-csoport egy része hidrolizál és közvetlenül a (VI) általános képletű szabad sa­vakat nyerjük. Az észter-csoport eltávolítása a gyűrűzárást megelőzheti (vagyis ilyenkor a IVA vegyületen keresztül végezzük a reakciót), vagy pedig előbb gyűrűzárást végzünk az (V) általános képletű vegyületen keresztül. Alternatív módon eljárhatunk akként, hogy „ a megfelelően szubsztituált fenilhidrazin N-l-30 -helyzetébe bevisszük a p-lialogénlbenzoil-cso­portot, és a képződő Ni-p-halogénbenzoil-fenil­hidrazint a Fischer-féle indolszintézissel vala­mely szubsztituált ketqvegyülettel reagáltatjuk, 35 rendszerint valamely nem elkülöníthető hidra­zonös intermedieren: . keresztül [(X) általános képletű vegyület], amikoris a 3-helyzetben kü­lönbözőképpen szubsztituált oldalláncot tartal­mazó l>p-klórbenzoil-indoTókat nyerünk. (Ezt 40 a reakciómenetet a' II. reakcióvázlaton ábrázol­juk.) Egy további eljárási változat abban áll, hogy az N-1-p-klórfoenzoil-fenilhidrazin helyett a 45 funkciós 'ekvivalensnek tekinthető Ni-p-klór­benzimidoil-f enilhidrazint használjuk. Ilyen esetben az indol-3-helyzetében metánkarbon­sav csoport alakítható: ki (vagyis a kívánt ter­mék), vagy a képződött metánkarbonsav-észte-50 res oldalláncot sav jelenlétében hő behatására vagy észteráz jelenlétében végzett hidrolízissel szabad savvá alakíthatjuk ki. Ha az Ni-p-klór­benzoil-fenilhidrazint használjuk, akkor a 3--hélyzetű óldalláineöt hidrolízissel, hidrogéne-55 zéssel vagy: oxidációval mindenképpen a kívánt metánkarbonsavas oldallánccá alakítjuk át. (Ez utóbbi eljárási változatot a III. reakcióvázlaton szemléltetjük).* '••••-. . -60 1. példa: A: 15,1 g 2-Jbrómbutanont 30 ml vízmentes benzolban feloldunk és á kapott oldatot 24,6 g p-anizidint tartalmazó 50 ml benzolos oldathoz fis adjuk. A reakciókeveréket 20—25 C°-on 24 2

Next

/
Thumbnails
Contents