159309. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzilimidazolidinon-származékok előállítására
4 159309 3 a) valamely (II) általános képletű vegyületet (mely képletben R2, R3 és R/t jelentése az előzőkben megadott, R'i jelentése hidrogénatom, 1—7 szénatomos alkil- vagy 1—7 szénatomos alkoxi-csoport és a szomszédos R'i, R2, R3 és R4 csoportok páronként alkiléndioxi-csoportot képezihetnek) vagy savaddiciós sóját lúgoldattal kezeljük; vagy b) valamely (III) általános képletű vegyületet (mely képletben R'i, R2, R3 és R4 jelentése a fent megadott) vagy savaddiciós sóját foszgénnel reagáltatunk; vagy c) valamely (VII) általános képletű vegyületet (mely képletben, R'i, Rg, R3 és R4 jelentése a fent megadott) alkoholos . lúgoldattal magasabb hőmérsékleten kezelünk; és kívánt esetben egy kapott, Rí helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet halogénezőszerrel történő kezeléssel Rt helyén halogónatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületté alakítjuk. A találmányunk tárgyát képező eljárás a) változata szerint felhasznált lúgoldat pl. valamely MOH képletű vegyületből (ahol M jelentése alkáliifém-kation), víziből vagy kis szénatomszámú alkanolból áll. A (II) képletű vegyületek (I) képletű vegyületekké történő átalakításánál a -hőmérséklet és a nyomás nem döntő jelentőségű tényező. Általában 20—120 C°-on, előnyösen 80—100 Cf-on dolgozhatunk. A reakciót célszerűen atmoszférikus nyomáson végezhetjük el, azonban atmoszférikusnál valamivel nagyobb vagy kisebb nyomást is alkalmazhatunk. Az oldószer megválasztása nem döntő jelentőségű tényező, bármely inert szerves vagy szervetlen oldószert felihasználhatunk, melyben a MOH képletű vegyület oldódik. E célra pl. kis szénatomszámú alkoholokat, vizet, glikolokat, dioxánt, tetrahidrofuránt, dimetilformamidot és dimetüszulfoxidot alkalmazhatunk. Különösen előnyös oldószerek a kis szénatomszamú alkoholok (pl. metanol vagy etanol) és a víz. Eljárásunk b) változatánál a (III) képletű vegyület és foszgén reakcióját inert szerves oldószerekben, előnyösen aromás szénhidrogénekben (pl. toluolban) végezhetjük el. A találmányunk tárgyát képező eljárás c) változatát oly módon hajthatjuk végre, hogy valamely (VII) képletű vegyületet kis szénatomszámú alkoholát oldatával (pl. etanolos nátriumetiláttal) hosszabb, ideig melegítjük. Az Rt helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) képletű vegyületek halogénezését megfelelő inert oldószerben 0—100 C°-on, előnyösen 20— 30 C°-on végezhetjük el. Halogénezőszerként pl. halogéneket, (pl. klórt, brómot vagy jódot) vagy aktív halogénatomot tartalmazó vegyületeket (pl., szulfurilkloridot) alkalmazhatunk. A reakciót inert oldószerben (pl. vízben, klórozott szénhidrogénekben és szerves savakban, különösen kis szénatomszámú zsírsavakban) végezhetjük el. Oldószerként pl. kloroformot, triklóretánt vagy ecetsavat alkalmazhatunk. A (II) képletű karbamátokat legegyszerűbben a (IV) általános képletű ciano-fahéj savészterekből (mely képletben R'1( R 2 , R 3 és R 4 jelentése a fent megadott) kiinduló reakckHsorozattal ál-5 líthatjuk elő. A reakció-sorozat első lépésében a (IV) képletű vegyületeket etilén-csoportok hidrogénezésére alkalmas katalizátor jelenlétében hidrogénezzük, mikoris a megfelelő dihidrofahéjsav-10 nitril keletkezik. Katalizátorként előnyösen pl. nemesfémeket, különösen a platina-csoport féméit (pl. palládiumot) alkalmazhatunk. A katalizátort hordozóra (pl. szénre) vihetjük fel. Különösen előnyösen alkalmazhatunk palládium/ 15 szén katalizátort. A hidrogénezést szobahőmérsékleten vagy magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékleten* hajthatjuk végre. Általában kb. 1—70 atm., előnyösen kb. 35—56 atm. nyomáson dolgoztiatunk 20 és a hidrogénezést az elméleti mennyiségű hidrogén felvételéig folytatjuk. A kapott hidrogénezési terméket hidrazinnal reagáltatjuk, mikoris a megfelelő (V) képletű 25 hidrazidot kapjuk (mely képletben R'j, R9, R.i és R4 jelentése a fent megadott). Az (V) képletű hidrazidokat módosított Curtius-reakeióval a közbenső termékként keletkező azidok izolálása nélkül a megfelelő (VI) 30 képletű karbamátökká alakítjuk. A módosított Curtis-reakciót oly módon végezzük el, hogy az (V) képletű vegyület aziddá alakítására szolgáló salétromossavat valamely nitritből (pl. nátriumnítritből, káliumnitritből Vagy kálcium-35 nitritből) erős ásványi savval (előnyösen kénsavval) in situ képezzük. Az azidot izolálás nélkül közvetlenül a (VI) képletű karbamáttá (mely képletben R'(, R2, R3 és R4 jelentése a fent megadott) alakítjuk pl. oly módon, hogy 40 előnyösén a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletén vízmentes metanollal kezeljük. A (Vl) képletű vegyületeket Raney-katalizátor jelenlétében történő hidrogénezéssel (II) 45 képletű vegyületekké alakíthatjuk. Raney-katalizátorként előnyösen Raney-kobaltot és Raneyr ' nikkelt, különösen Raney-kobaltot alkalmazhatunk. A hidrogénezést célszerűen szerves bázis (pl. szerves amin, előnyösen poli-kis szénatom-50 számú alkilaminok, különösen trietilamin) jelenlétében hajtjuk végre. A hidrogénezést megfelelő inert oldószerben (pl. kis széna'tcmszámú alkanolbian, mint metanolban, etanolban vagy izopropanolban, előnyösen 55 metanolban) végezhetjük el. Általában kb. 20— 100 atm., előnyösen kb. 35—70 atm. nyomáson dolgozhatunk. A reakció-hőmérséklet kb. 50— 150 C°, előnyösen 100—110 C°. 60 A (III) képletű vegyületeket a (II) képletű vegyületeik vizes savas hidrolízálószerekkel (pl. erős ásványi savakkal, mint hidrogénhalogenidekkel, pl. sósavval, hidrogénbromiddal, vagy kénsavval, foszforsavval vagy polifoszforsavak-65 kai) történő kezelésével állíthatjuk elő. 2
