159270. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes polimeremulziók előállítására

7 akrilátokkal és metakrilátokkal kopolimerizál­hatók, továbbá előállífihatök olyan kopolimierek is, amelyek az említett alkilakrilátokon és.nret­akrilátakon kívül egy vagy több más honiono­mert, pl. vinilacetátot is tartalmaznak. Az utófo- 5 bi monomer vagy monomerek keveréke az ösz­szes jelenlevő monomerre számítva 50 súlyzó­nál nagyobb részarányiban is jelen lehet. A monamer elő-emulziő előállításánál tetszés szerinti anionos vagy nem-ionos jellegű felület­aktívszer {amely eraulgáló-, diszpergáló- vagy nedvtesítőszernek is nevezhető), vagy ezek-keve­réke alkalmazható. Ezeket alkalmazzák a szo­kásos akriles polimer emulziók előállításánál is. 15 A nem-ionos jellegű felületaktívszerék közül az alábbiakat soroljuk fel: ipoliétarek, pl. etilén­oxid és propilénoxid .kondenzátumai, közelebb­ről egyenes vagy elágazó szénláncú alkil- és aMlaril-polietilénglikol és polipropilénglikol éterei és tioéterei, pl. „Igepal" elnevezésééi is­mert anyagok, amelyek az alkilfenoxipoli(etilén­oxi)-etanolok homológ csoportjának tagjai. Az utóbbi homológsor az alábbi általános képlettel 25 R—Ph—o—JCH<JCH2 —0) n -!—CH 2 CH 2 OH jellemezhető, amely képletben R szubsztitueris valamely alkilgyök, n a felhasznált etilénoxid móljainak száma, Ph pedig fenil-gyök. Ebbe a csoportba tartoznak a 7—18 szénatomos alkil­csoportokat tartalmazó és 4—240 etilénoxid egy­ségből felépített alkilfenoxipolil (etilé:noxi)-etano­lok, mint a heptilfenoxipoli(etilénoxi)-etanolok, nanilfenoxipoli(etilénoxi)~etanolok és dodecil­fenoxipolií(etilénoxi)-etainolok, a „Tweens" el­nevezéssel ismert hexitol '(beleértve szorbitán, szorbid, manitán és mannid)-anihidrid és rész­ben hosszúszénláncú zsírsavészterek polioxialki­lénnszáiimazéfeai, mint a szonbitán-monolaurát, 40 szoiibitán-monopalmitát, szoxfoitán^monosztearát, szorbitán-trisztearát, szorbitán-monooleát és szorbitán-trioleát polioxialkilén-szárimazékai; az ún. „Pluronics" elnevezésű termékek, amelyek etilénoxidnak hidrofob bázisokkal képzett kon- 45 denzátumaiból állnak, pl. prapilénoxidnak pro­pilénglikollal előállított kondenzátumai; feén­-tartalmú kondenzátumok, pl. hosszúszénláncú alkilmerkaptánok, mint nonil-, dodecil- vagy tetradecilmerkaptán etilénoxiddal képezett kon- **.0 denzátumai, vagy etilénoxidnak 6—15 szénato­mos alkilcs oportet tartalmazó alkiltiofenolokkal képzett kondenzátumai; hosszúszénláncú kar­bonsavak, mint laurinsav, mirisztinsav, palmi­tinsav vagy oleinsav, vagy ezen savak keveré- 55 keinek, mint pl. tall-olajnak etilénoxidos szár­mazékai, végül hosszúszénláncú alkoholok, mint oktilalkohol, decilalkohol, laurilalkohol, vagy cetilalkohol etilénoxid származékai. 60 A találmány szerint felhasználható anionos jellegű felületaktív szerek közül a nagymoleku­lasúlyú szulfátokat és szulfonátokat soroljuk fel, ilyenek pl. az alkil-, aril- és alkilaril-szul- gs 8 fátok, valamint szuMonátok nátrium- és kálium­sói, mint a nátcium-a-etilhexilszulfát, kálium-2--etilhexüszulif át, -nátrium-nonilszulifát, nátrium­-undecilszulfát, nátrium^tridecilszulfát, nátrium­-pentadecilszulfát, nátrium-laurilszulfát, nátri­um-«netilbenzolíszulfonát, kálium-imetilbenzol­szulfonát, nátrium'-dodecilbenzolszulfonát, káli­um-toluolszuifonát és nátrium-xilolszulfonát, továbbá etoxilezett és szulfonált hosszúszénlán­cú zsíralkoiholok, pl. sztearil- vagy laurilalkohol származékok stb., alkálifémszulföborostyáinkő­savsók dialkilészterei, mint a nátrium-dianil­szulfoborostyánkősav, nätrium-dihexilszülfobo­rostyánkősav, nátrium-dioktil-szulfoborostyán-­kősav és formaldehid-naf talin szulfonsav kon­denzációs termékei. A találmány szerinti új. eljárás során .hasz­nált monomert vagy monomereket, felületaktív szert vagy felületaktív szereket és vizet tartal­mazó monomer előemulziót célszerűen úgy ké­szítjük, hogy először a felületaktív szert vagy ezek keverékét vízzel elkeverjük, ezután adjuk hozzá a keverés közben a monomert vagy mo­nomer keveréket. A felületaktív szer vizes ol­datához olyan sebességgel adagoljuk a mono­mert vagy monomereket, hogy a monomertar­talmú előemulzió képződése folyamatosan tör­ténjék, ugyanakkor azonban a felületaktív szer vizes oldatának felületén emulgálatlanul maradt monomer ne szaporodjék meg. Az adagolási se­besség természetesen az alkalmazott polimer­rendszerektől függ és azokkal változik, a mono­mereket általában azonban kezdetben lassan adagoljuk, majd az előállítási folyamat előre­haladásával mindig gyorsabb adagolást alkal­mazunk. A „stabil előemulzió" meghatározáson azt ért­jük, hogy a monomer emulzió emulgálódó ké­pessége legalább addig megmarad, míg az elő­emulziónak reakcióközegbe való adagolása meg­történik, előnyösen pedig a stabilitás hat hónap vagy ennél is hosszabb. A találmány szerinti nagy szilárdanyag-tar­talmú polimer-emulziók előállításánál a mono­mer előemulzió összes monomertartalma 75—94 súly%, előnyösen pedig 75—90 súly% között változhat, az előemulzióban levő monomerek összes súlyára számítva. A monamer előemulzió elkészítése során fel­használt felületaktív szer mennyisége általában az emulziós polimarizációnál a monomerek emulgálására szokásosan használt mennyiség, pl. 1—10 súly% lehet az előemulzióban levő mono­merek összsúlyára számítva. A felületaktív szer részaránya független attól, hogy nemionos, an­ionos felületaktív szereket vagy két felület­aktív szer keverékét használjuk. Előnyösen azonban tipikus nem-ionos jellegű felületaktív­szereket, például 4—240 etilén oxid-hegységet tar­talmazó, fentiekben ismertetett alkilfenoxipoli­-,(etilénoxi)-etanolokat, vagy tipikus anionos fe­lületaktív szeréket, pl. etoxilezett vagy szulfo­nált hosszabb szénláncú zsíralkoholokat alkal-4

Next

/
Thumbnails
Contents