159270. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes polimeremulziók előállítására

3 159270 4 A polimer--emulziók készítés/ével (kapcsolatban az egyik nehézség az, ihogy ritkán sikerült olyan 50% körüli szilárdanyag-tartalommal rendelkező emulziókat előállítani, amelyek viszkozitása a könnyű feldolgozhatóságot tehetővé tette volna, ezenkívül rövid stabilitási idejük folytán festé­keknél és más ipari ibevonószereiknél nem sike­rült felhasználásukat megvalósítani; A festiákgyártásban a magas, szilárdanyagtar­talmú polimer emulziók alkalmazása igen elő­nyös. Az ilyen emulziókkal főként a szállítási és tárolási költségek csökkentése érhető el, mivel víztartalmuk kisebb, továbbá az emulzió készí­tésénél gyártási költségek is megtakaríthatók, ui. a szálárdanyag-tartalom növekedésével az emulziógyártás termelékenysége számottevően növelhető. Megtakarítás érhető el az emulzió fel­használásánál is, mivel így tetszés szerinti vas­tagságú bevonatok vagy filmek kevesebb műve­lettel állíthatók elő. A festékgyártásnál előnyös az is, ha a kész festék összes víztartalmának legnagyobb részét a polimer ^emulziókkal össze&eveiiendo pigment­-diszperzió előállításánál lehet felhasználni. Nagy szilárdanyagJtartalmú polimer-emulziók előállí­tásával tehát az összes (víztartalom nagyobb ré­sze á diszperziók készítésénél 'használható, va­gyis a poMmer-emulzió készítés vízigénye csök­kenthető. A találmány tárgya — mint a bevezetőben már említettük — nagy szilárdJanyag-tartalmú polimer-jemulziök előállítása. Azt találtuk, hogy a kitűzött cél a Ikövetikező műveletekből álló el­járással Valósítható meg: 2. A monomert tartalmazó elő-emulziót az­után szakaszosan vagy (folyamatosan egy olyan reakcióközeghez 'adagoljuk, amely a készter­mékben kívánt víztartalomnak megfelelő meny­nyáiségű vizet tartalmaz, emellett az elő-emulzió­ban levő legalább egy vagy több polimerizál­ható monomer polimerizációjának iniciálására elegendő mennyiségű szabad gyökös polimeri­zációs katalizátort is tartalmaz. A reakcióközeget a polimerizációs reakció megindítására és lefolytatására szükséges hő­mérsékleten tartjuk. Az elő-*emulziónak a poli­merizációs-zonába való beadagolás! sebességét akként szabjuk meg, hogy adagolás közben a monomerek lehető legteljesebb konverzióját, vagyis 100%-hoz legközelebb eső konverziós arányt érjünk el. A monomer vagy monomerek polimierizációját a már jelenlevő vagy adagolt szabadgyökös polimerizációs katalizátor jelenlé­téiben folytatjuk le. Ennek mennyiségét úgy választjuk meg, hogy a monomerek lehető leg­teljesebb polimerizációját i(100%Hhoz legköze­lebb eső konverziós arányt) érjünk el, miáltal 50—75% szilárdanyagtartalmú, célszerűen-pedig 60—75% vagy ennél magasabb szilárdanyagtar­talmú latex állítható elő. Az így élőállított latfex-polimerek viszkozitásának a feldolgozha­tóságát lehetővé kell tenni, ugyanakkor szilárd­anyagtartalmuk jóval magasabb, mint az ismert technológiával előállított bánmely terméké. A jelen találmány kiterjed tehát a vizes poli­meremulziók új előállítási eljárására is. Az új eljárással vizes polimer emulziók, fő­ként pedig vizes akriles kopolimer emulziók ál­líthatók elő. Az új eljárással előállítható vizes, akriles, polimeremulziók viszkozitása ipari feldolgozha­tóság szempontjából elfogadható értékű, ugyan­akkor szilárdainyagtartalmuik magasabb, mint az eddigi eljárással gyártott termékeké. A találmány szerinti eljárás részleteit és az előállított-. termékek tulajdonságait a követke­zőkben részletesebben ismertetjük. A találmány szerinti új előállítással előállított nagy szilárdanyagtartalmú emulziók polimeri­zálható, etilénkötést tartalmazó monomerek, cél­szerűen egyetlen H^C = C = csoportot tartal­mazó monomerek homopolimerjeiből vagy ko­polimerjeiből állnak. Az eljárással előállítható hamopolimerek közé tartoznak azok a telítetlen monomerek, ame­lyek, vízben stabil emulziót képeznek és önma­gukban polimerizálhatok. Ezen monomerek ti­pikus képviselői a következők: sztirol, alkil­metakrilátok, alkilakriiátoik, akrílsiav vagy met­akrilsav, vinil- és vinilidenhalogenddek, vinilész­terek, mint telítetlen imonokarfoonsayak allil­észterei, viniléterek, egy etilénkötést tartalmazó difcarbonsavak dialkilószterei, polimerizálható, etilénkötést tartalmazó monókarfoonsavak és pö­likarbonsavak, valamint ezek anhidridjei, nit­riljei, telítetlen amidjai és helyettesített (bele­értve N-helyéttesített) amidjai stb. A homopoli­merizációnál felhasználható specifikus vegyüle­tek bővebben vannak ismertetve a kopolimerek készítésére alkalmas vegyületek felsorolásánál. Szakember számára természetesen könnyen megállapítható, hogy a felsorolt vegyületcsopor­tokiba tartozó vegyületek közül mely vegyületek homopolimerizálhaták és mely vegyületek alkal­masaik kopolimerek előállítására. Az előzőekben felsorolt monomerek azonban igen fontosak ko­polimerek előállításánál. Ezekből a kopolimerek­ből kiváló tulajdonsággal rendelkező tárgyak állíthatók elő. A felsorolt polimerek legalább egyik, nagyobb részarányú monomer komponense rendszerint alkilakrilát vagy esetleg metakrilát. Az alkil-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 1. Először vizes elő-emulziót készítünk oly módon, hogy legalább egyfajta, etilénszerűen telítetlen polimerizállható monomerből stabil emulzió képzésére (majd a polimerizáció után stabil polimer-Iátex képzésére is) elegendő fe­lületaktív szer hozzáadásával vizes elő-emulziót állítunk elő. Az elő-emulzáó víztártalma a jelen­levő teljes monomer-mennyiségre számítva kb. 6—25 súly% lehet. A felhasznált monomernek vagy monomereknek a polimerizációs képessé­gén kívül vizes közegben stabil emulzió kép­zésére is alkalmasaknak kell lenniük. 2

Next

/
Thumbnails
Contents