159227. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2-fenil-2H-1,3-benzotiazin-4-onok előállítására
159227 például trimetiilénMórbramiddal vagy etilénklómbromiddal, reagáltatunk. Ekkor közbülső termékfeén|t a III általános képletű vegyület keletkezik — ebben a képletben A, R és Hal a fenti, jelientésűek —. Ezt azután egy alkáli- 5 halogeniddal, például náítaiumjodiddal, és egy bázikus nitrogéntartalmú vegyülettel, például H—B képletű vegyülettel — ebben a képletben B a fenti jelentésű — reagáltatva megkapjuk az I általános képletű termékeit. 10 Oldószerként a taláflimány szerinti eljárásban nem-poláris oldószerek, például éter, tetrahidrofurán, dietilénglAkol, dimetiléter és szénhidrogének, például benzol, toluol, xilol, használ- 15 hatók. A II általános képletű kiindulási anyagok előállíthatók például Moreau és Delacoux (Bull. Soc. Cham. (1962, 502) szerint. Előnyösebben 20 állíthatóik azonban elő tioszaüciűisavnak egy C6H 5 —C5HMN—IR általános képletű iminovegyülétfcel való reagálittatásávail — ebben a képletben R a fenti jelentésű —. 25 A találmány szerint előállítható vegyületekhez kémiai szerkezetileg közelálló oxazinök fájdalom- és lázcsillapító hatásúak [Msd: T. Kurihara és H. Takeda: Tohdku Yakka Daigaku Kdyo 9, 69—75 (1962), ref. Ohem. Abstrs, 59, a0 2806 (1963)]. A savaddiciós sók vagy kvatemer ammóniumsók képzésére az eredetileg keletkező szabad bázást a megfelelő sav vagy szénhidrogén- 35 halogenid legalább egy egyenértékével reagáltatjuk. A következő példák szemléltetik a találmányt. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokokban adjuk meg. 40 1. példa: 2-«(2-Dimetiiflíaimii noetil)-2,3-dilhidro-3-meitil-2--fenü^H-lyS-íbenzotóázin^-an-hidroklorid a) 2,3-DiMdro-3-metil-1 2~£eml~2H-l,3--banzo(tiaziin-4-,(3H)-on 45 50 167 g (1,05 mól) tioszalcilsavnak 300 ml xilolíial készült szuszpenziójálhoz hozzáadunk 125,0 g (1,05 mól) benzálmetiliminti (készült benzaldehidből és metilaiminból 94% hozamtmal) 300 ml xilolban. A reaikciókeveréket visfezafolyatás 55 és keverés közben 2 óra hosszat forraljuk, miközben 17 ml vizet (az első 15 pereiben 14 ml-t) gyűjtünk külön összie. Ezután kb. 350 ml-t légköri nyomáson ledeszrtiillálunk, a maradékot lehűtjük, és 300 ml éterben oldjuk. Az oldatot ^ 3 ízben 200 ml 5°/0 -os nátmumhidrogénkairbonáttal, majd 3 ízben 200 ml vízzel mossuk, magméziumszulfaton megszárítjuk, aktívszénnel kezeljük, és leszűrjük. A szűredéket csökkentett nyomás alatt bepárolva 273 g csaknem gs színtelen szemcsés anyagot kapunk 79—92° olvadásponttal. 250 ml toluol és 500 ml hexán elegyéből átkristályosítva a 228,4 g csaknem színtelen termák 80—82°-on olvad. b) 2-(2i-Dimetii l(amíinoetól)-2,3-dihÍ!dro-i3-metil-2-fenil-4H-l,!3^benzotdazin-4-on-j hidrokloirld Keverővel és szárazjég fürdőben hűtött szedővel felszerelt 1 literes lombikba 900 ml cseppfolyós ammóniát és 100 mg vas(íll)ni:trártót töltünk, majd hozzáadunk 4,0 g (0,1 g-atom) fómkálumsot. A kapott sötétkék oldatot 1 óra hosszait keverjük, majd egy adagban hozzáadunk 25,5 g-ot (0,1 mólt) az a) szakaszban készült finoman elosztott | anyagból. A reakciókeveréket 1 óra hoiSszat keverjük, majd hozzáadjuk 2-dimletilamiinoétilbramiidnak a toluolos oldatát, amely úgy készül, hogy 46,0 g 2-dimetilaminoetilibromiid-hidroíhromidnaik 15 ml vízzel készült szuszpenziójához hozzáadjuk 30 g káliuimkanbonátnak 25 ml vízzel készült oldatát, és a felszabadított bázist 3 részletben 110 ml toluollal extraháljuk, majd az egyesített toluolos fázisokat magnéziumszulféton megszárítjuk. A reakciákeverók világosabb színűvé válik, ami azonnali reakcióra mutat; ezután szárazjég-aceton fürdőben még kb. 6 óra hoszszat keverjük, majd az ammóniát elillanni hagyjuk, a maradékot 70°^ra melegítjük a viszszamiaradt ammónia zömének eltávolítására, lehűtjük, és 500 ml toluollal hígítjuk. Az így kapott oldatot 50 ml vízzel, majd 2 ízben 25 ml vízzel mossuk, és 15 ml tömény sósav és 150 ml víz elegyével extraháljuk. A savas-vizeskivonathoz hozzáadjuk 10 g nátriumhidroxidnak 25 ml vízzel készült oldatát, és a felszabadulit bázist 3 ízben 150 ml éterrel extraháljuk. Az éteres fázisokat egyesítjük, miagnéziumszulfáton megszárítjuk, atotívszénnei kezeljük, és leszűrjük. Az oldószert eltávolítva 25,2 g sárga olajlat kapunk. Éjjelen át való állás után 300 nü! étert és 25 ml vizet adunk hozzá, és összerázzuk, a szerves fázist 25 ml vízzel mossuk, magnéziumszulfáton megszárítjuk, és bepárolva 212,4 g sárga terméket kapunk. Ezt az anyagot frlakcionáltian ledesztillálva 0,1 torr nyomás alatt 15:0 és 177° között egy előpárliaitot és 177 és 179° között 16,5 g viszkózus sárga párlatot kapunk. Ez utóbbi anyagból 16,1 g-ot 50 ml etanolban oldunk és hozzáadunk 8,2 ml 6,0 n alkoholos hidrogénkloridot. A sárga oldatból kikristáttyoísodó terméket 400 ml éterben oldjuk, és az oldatot hideg helyiségben néhány óra hosszat állni hagyjuk. A sárga amorf szilárd termékből az anyalúgot dekanitáljuk, a termékhez 50 ml acétonitrilt adunk, mire a termékhez tapadó sárga gyantás anyag feloldódik. A szilárd terméket szűrőre visszük, és hideg acetonitrillel és éterrel mosva 10,4 g csaknem színtelen terméket kapunk 273—375° olvadásponttal (bomÜk). 650 ml etanölból átikristályosítva a nyert 8,5 g színtelen termék 275—277°-on olvad (barnlük).
