159189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminofenilecetsavak előállítására

159189 3 4 lőszerek, különösen levegő vagy oxigén felhasználásával, előnyösen katalizátorok, mint Mn, Co, Fe, Ag, V2O5 jelenlétében, vagy ezüstoxiddal, előnyösen rézoxid jelenlétében, továbbá hidrogénperoxiddal, előnyösen lúgos közegben, vagy szerves persavakkal, mint perecetsavval, perbenzoesavval vagy perftálsawal, vagy vizes vagy aeetonos oldatban káliumpermanganáttal, és/vagy savas, semleges vagy lúgos közegben, adott esetben MgS04 adalék jelenlétében káliumpermanganáttal, krómsavval vagy CrO^-dal előnyösen ecetsavban, adott esetben benzol vagy kénsav jelenlétében, salétromossavval, előnyösen 2—68%-os salétromsavval adott esetben legföljebb 100 atm nyomáson, nitrogénoxidokkal vagy nátrium- vagy káliumhidroxid/Ü2 alkalmazásával olvadékban, vagy pedig hipöhailageniitekkéEL oxidálhatjuk a megfelelő (I) képletű amino-fenilecetsavakká. Az oxidációs reakciókat előnyösen közömbös oldószerekben, mint vízben, ecetsavban, diöxánban, benzolban, acetonban, tetrahidrofuránban, dimetilf ormamidban, etanolban, metanolban vagy a felsorolt oldószerek elegyeiben, —30 és 300 C° közötti hőmérsékleten, célszerűen szobahőmérsékleten végezzük. A találmány különösen előnyös kiviteli módja szerint a megfelelő tioamidokat, pl. a megfelelően helyettesített feniltioaoato-morfolidokat, -piperidideket, -pirrolidideket, -dimetilamidokat vagy -dietilamidokat szappanosítjuk el. E tioamidokat a megfelelően helyettesített acetofenonok, kén és megfelelő aminők reakciójával állíthatjuk elő. Kiindulási anyagként előnyösen alkalmazhatók továbbá az acetofenonok és ammóniumpoliszulfid reakciójával előállított amidok. E termékeket az irodalomban Willgerodt-reákció néven ismert módszerrel állítjuk elő. A tioamidokat, ill. amidokat célszerűen vizes sósavban melegítve hidrolizáljuk. A hidrolízishez a tioamidokat vagy amidokat nem szükséges izolálnunk, hanem azokat az előállításuk során kapott reakcióelegy formájában is felhasználhatjuk. A megfelelő (I) képletű észterek, mint pl. a tercier alkilészterek szárazon, 50—350 C°-os hőmérséklettartományban végrehajtott hevítésével az (I) képletű amin^-fenilecetsavak állíthatók elő. A hőbontást közömbös oldószerekben, mint benzolban, vízben, dimetilformamidban, etilénglikolban, glicerinben, dimetilszulfoxidban, ciklohexanolban, célszerűen katalitikus mennyiségű sav, mint p-toluolszulfonsav jelenlétében is végrehajthatjuk. Az (I) képletű vegyületek savakkal szokásos módon savaddiciós sóikká alakíthatók. A sóképzéshez olyan savakat használunk fel, amelyek gyógyászatilag alkalmazható sókat szolgáltatnak, így pl. szerves _és szervetlen savakat, mint pl. alifás, aliciklikus, aralifás, aromás vagy heterociklikus egy- vagy többértékű karbon- vagy szulfonsavakat, mint hangyasavat, ecetsavat, propionsiavat, pivalinsavat, dietilecetsavat, oxálsavat, maionsavat, borostyánkősavat, pimelinsavat, fumársavat, mateinisavat, tejsavat, borkősavat, almasavat, aminokarbonsavakat, szülfarnAnsavait, szalicilslayait, fenüpropionsavat, citromsavat, glükonsavat, aszkorbinsavat, nikotinsavat, izonikotinsavat, metánszulfonsavat, etándiszulfonsavat, /?-hidroxietánszulfonsavat, p-toluolszulfonsavat, naftalinnlono^ és diszulfonsavakat, kénsavat, salétromsavat, halogénhidrogénsavakat, mint klórhidrogénsavat vagy brómhidrogénsavat, vagy foszforsavakat, mint ortofoszforsavat, stb. alkalmazhatunk. Másrészről az (I) képletű aminofenilecetsavak bázissal reagáltatva gyógyászati szempontból alkalmazható fém- ill. ammóniumsóikká alakíthatók. Előnyösen nátrium-, kálium-, magnézium-, kalcium- és ammóniumsókat, továbbá helyettesített ammóniumsókat, mint pl. dimetil-, dietilammónium-, monoetanol-, dietanol- és trietanolammónium-, ciklóKéxilammónium- és dibenziletiléndiammóniumsókat állítunk elő. Az (I) általános képletű vegyületeket továbbá savakkal képezett addíciós sóikból erős bázisokkal, mint nátrium- vagy káliumhidroxiddal, nátrium- vagy káliumkarbonáttal, ül. adott esetben fém- és ammóniumsóiikból savakkal, elsősorban ásványi savakkal mint sósavval vagy kénsavval kezelve szabadíthatjuk fel. Végül az (I) képletű helyettesített aminofenilecetsavakat rövidszénláncú alkilészterekkel kezelve a megfelelő kvaterner sókká alakíthatjuk. A kvaternerezéshez pl. alkilhalogenideket mint metilbromidot vagy etilkloridot, dialkilszulfátokat, mint dietil- vagy dimetilszulfátot használunk fel. A reakciót az irodalomban ismertetett körülmények között hajtjuk végre. Az (I) képletű karbonsavak anhidridjeit az irodalomból ismert módszerekkel állíthatjuk elő. így pl. az aminofenilecetsavak sóit, pl. nátrium-, kálium- vagy magnéziumsóit aminofenilecetsavhalogenidekkel, pl. -kloridokkal, -bromidokkal vagy jodidokkal reagáltatva szimmetrikus anhidrideket állíthatunk elő. A reakciót előnyösen 60—160 C°-on, közömbös oldószerben, mint diöxánban, benzolban, tetrahidrofuránban vagy diklórbenzolban végezzük. Vegyes anhidridek előállítása céljából az aminofenilecetsavsókat ill. aminof enilecetsavhalogenideket egyéb karbonsiavhalogenidékkel mint acetilkloriddal, vagy karbonsavanhidridekkel mint ecetsavanhidriddel, előnyösen katalitikus menynyiségű ásványi sav, mint tömény kénsav jelenlétében, ill. egyéb karbonsavsók, mint nátriumpropionát felhasználásával állítjuk elő. Az (I) képletű szabad aminofenilecetsavak ecetsavanhidriddel vagy acetilkloriddal melegen, adott esetben közömbös oldószer, mint dioxán, benzol, tetraklórmetán vagy xilol jelenlétében különösen könnyen alakíthatók a megfelelő vegyes anhidridekké. Ugyancsak könnyen képezhetünk anhidrideket úgy, hogy pl. hidegen elkészített aminof enilecetsavklorid-piridin-eiegyet adott esetben valamely iners oldószer, mint 10 15 20 25 Zü 35 40 45 50 55 60 2