159129. lajstromszámú szabadalom • Eljárás telített szénhidrogének oxidációs termékének hidrolízise után kapott szerves fázis elkülönítésére
159129 állított kapr alakiamnak azonos tisztasági követelményeket Ikell líd elégítenie ahhoz, hogy polimerizációs reakcióban felhasználható legyen. Azt találtuk, hogy a legkellemetlenebb szenynyezósek egyike a kapott alkohol formiátja volt. Ennek alapján a hidrolízisből származó szerves fázis elszappanosítása látszott célszerűnek a jelenlevő észterek elszappanosítása céljából ásványi bázis, így például nátronlúg vagy kálilúg segítségével. Megállapítottuk azonban, hogy ez az eljárás jelentős mennyiségű ásványi bázist igényel és erősen lassítja a művelet lefolytatását. Ezen túlmenően a szappanosító reaktorban való hosszabb tartózkodás a ciklohexanon vagy a jelenlevő egyéb ketonok polimerizációs termékeinek képződését idézi elő. A találmány szerinti eljárás értelmében a hidrolízisből származó szervas fázis elszappanosításáit ellenőrzött körülmények között végezzük kát lépésben, aminek eredményeként két szelektív elszappanosítási reakció megy végbe, és így kielégítő minőségű végtermék keletkezik. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a hidrolízisnél kapott szerves fázist ásványi bázis, célszerűen nátrium- vagy kálium-hidroxid vizes oldatával, célszerűen 60 és 150 C° közötti hőmérsékleten annyi ideig érintkeztetjük, amennyi az alkil-formiáit, például a ciklohexil-formiát mennyiségének 200 milliomod súlyrész alá, de legfeljebb 40 milliomod súlyrészig, célszerűen 80—40 milliomod súlyrészig történő csökkentéséhez szükséges. Célszerűen legalább szöchiometrikus mennyiségű (azaz a savak semlegesítéséhez és a farmiatok elszappanosítiásáihoz elméletileg szükséges mennyiségű) ásványi bázist alkalmazunk. Ilyen körülmények esetén a nyert alkohol a további átalakításokra alkalmas minőségű és az ásványi bázis fogyasztás mérsékelt. A kis mennyiségben megmaradit ciklohexilf ormiát nem jelent akadályt az oxidációs termék további felhasználásánál. A találmány szerinti eljárás által biztosított tökéletesítés abban áll, hogy a hidrolízissel kapott szerves fázist kétlépcsős eljárással szappanosítjuk el, aminek eredményeiképpen szelektív elszappanosításit és kielégítően jó minőségű végterméket érünk el. Főleg az előállítani kívánt alkohol (pl. ciklohexanol) észtereinek az elszappanoisítása sokkal teljesebb mérvű, ami ezen alkohol összhozamának növelését teszi lehetővé. Ezen túlmenően a polimerizáció folytán fellépő keton-, különösen a ci'klohexanon-veoZteség jelentősen kisebb, mint az ismert eljárások (esetében. Továbbá, a szerves fázis legnagyobb részériek kezelési ideje rövid; a szerves fázisnak csak csekély töredékét kell huzamosabb kezelésnek alávetni: a folyamatos 65 eljáráshoz szükséges berendezések térfogatának lényeges csökkentését érhetjük el. A találmány egy előnyös foganatosítási módja értelmében úgy járunk el, hogy a hidrolízisből 5 származó szerves fázist először ásványi bázissal, célszerűen nátrium- vagy kálium-hidroxiddal az előnjös 40-től 160 C°-ig terjedő hőmérséklettartományban annyi ideig érintkeztetjük, amennyi a kívánt alkohol hangyasavas észte-10 re, pl. a ciklohexil-formiát mennyiségének a hidrolízisnél kapott egész szerves fázis 200 milliomod súlyrósze alá, de legfeljebb annak 40 milliomod súlyrészéig, célszerűen 100 és 40 milliomod közé eső súlyrészéig, történő csöikkerítésé-15 hez szükséges. Ezt ai szerves fázist azután a fennmaradt ásványi bázis kimosása céljából vízzel mossuk, majd az át nem alakult szénhidrogén, a közbenső melléktermékek, esetleg a teljes alkohol- és keton-mennyiség 80-—99%^ának folya-20 matos visszanyerése.céljából is részleges desztillációnak vétjük alá. A szerves fázis fennmaradó része tartalmazza az át nem desztillált alkoholt, az el nem szappanosod ott észtereket és az egyéb melléktermékeket; viszont ez a vissza-25 maradt szerves fázis gyakorlatilag semmi ketont nem tartalmaz, Ezt a fázist ily módon, ellentétben a hidrolízisnél nyert szerves fázis egy lépcsőben történő elszappanosításával olyan elszappanosításinak vetettük alá, amelynek során 30 keton-polikomdenzáció nem figyelhető meg, mert keton gyakorlatilag nincs jelen. 35 40 45 50 55 6« A találmány második foganatosítási módja értelmében úgy járunk el, hogy az elszappaniosíitás első lépcsőjében célszerűen az összes szabad sav semlegesítéséhez és az összes észter 30—80 %-ánaík elszappanosításához elméletileg szükséges mennyiségű ásványi bázist használunk. Ha csak a savak semlegesítésére ügyelünk, akkor a kapott alkohol és keton jelentős mennyiségű nemkívánatos mellékterméket tartalmaz. Például a ciklohexán oxidálása útján kapott ciklohexanol és ciklohexanon 0,5—1,5% ciklohexill'ormiátcl tartalmaz, ami a további felhasználhatóság szempontjából káros. A mosáshoz használt víz mennyisége tág határok között váltakozhat. Minderiesetre túl nagy mennyiség alkalmazásait el kell kerülnünk, mert az túl :»ok alkoholt oldana. Gyakorlatilag a szerves fázis egy kilogrammjára legalább 0,01 literr pl. 0.05—2 liter (célszerűen 0,07—0,3 liter) vizet veszünk. A vízzel történő mosást 40—160 C°j on, célszerűéi 90—100 C'-on hajtjuk végre. A második elszappanosítást előnyösen 40— 160 C° hőmérsékleten és legalább a folyamat ezen fázisánál jelenlevő összes észter elszappanosításához elméletileg szükséges mennyiségű ásványi bázissal végezzük. A gyakorlatban 2—• 200%, leginkább 5—20% felesleget alkalmazunk. A második elszappanosítiást követően megfelelő módszer, pl. desztilláció vagy oldószeres, pl. szénhidrogénnel végzett extrakció segítségével kinyerhetjük a felszabadított alkoholt. 2
