159056. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazotiazol-származékok előállítására
159056 5 ß 2. példa 30,5 g 2-imino-3-benzoilmetil-5-fenil-tiazolidin-hidrobromid és 150 g 12 n sósav keverékét viszszafolyató hűtő alatt 2 óra hosszat forraljuk. Lehűlés után 400 ml vizet adunk hozzá, és az oldhatatlan részt szűréssel elkülönítjük. Ezt az oldhatatlan anyagot 200 ml víz és 250 ml metilénklorid keverékéhen szuszpendáljuk, és keverés közben hozzáadunk 20 ml 4 n nátronlúgot. A szerves réteget dekantáljuk, és a vizes réteget 150 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat 100 ml vízzel mossuk, majd vízmentes nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldószert 30 torr nyomáson bepárolva 19,5 g kristályos terméket kapunk 153-154° olvadásponttal. Ezt előbb 120 ml acetonitrilből, majd 205 ml etanolból átkristályosítva végül 10,9 g 2,6-difenil-2,3-dihidro-imidazo[2,l-b]tiazolt kapunk 155° olvadásponttal. A kiindulási anyagként használt 2-imino-3--benzoilmetil-5-fenil-tiaZiOlidin-hidrobromid elő-, állítására 16 g fenaeilbromidnak 100 ml acetonnal készült oldatához hozzáadjuk 14,4 g 2-imino-5-fenil-tiazolidinnak 144 ml acetonnal készült oldatát, miközben a hőmérsékletet 10° körül tartjuk. Ezután a reakciókeveréket 16 óra hoszszat szobahőmérsékleten hagyjuk állni. Utána a kikristályosodott -terméket szűrőn elválasztjuk, és 4 ízben 25 ml acetonnal mossuk. Így 31 g 2-imino-3-benzoilmetil-5-fenil-tiazolidin-hidrobromidot kapunk kb. 208—210° olvadásponttal. A 2-imino! -5-fenil-tiazolidin F. Wolfheim [Ber. 47, 1440 (1914)] szerint állítható elő. 3. példa 14,7 g 2-imino-4-rnetil-5-fenil-tiazolidinnak és 14,8 g klóracetaldehid-hidrátnak 150 ml aceton -nak készült oldatát visszafolyató hűtő alatt 4 óra hosszat forraljuk. Ezután az acetont 30 torr nyomáson elűzzük, és a maradékot 200 ml vízben és 100 ml metilénkloridban felvesszük; a vízhez néhány csepp 12 n sósavat adunk a pH-nalk 2 körüli értékeh tartására. A szerves fázist elkülönítjük, és a vizes fázist 150 ml metilénkloriddal extraháljuk. A vizes fázist 8,5 ml 10 n nátronlúggal meglúgosítva sárga olaj válik ki, ezt 100 ml metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázist elkülönítjük, és a vizes fázist újabb 100 ml metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, 100 ml vízzel mossuk, majd vízmentes nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldószert 30 torr nyomáson elűzzük, és a 12,3 g olajos maradékot 10 ml 50°-os 36 n kénsavba felvesszük. Az így kapott oldatot 15 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd 150 ml vízbe öntjük. Barna csapadék keletkezik, ezt leszűrjük. A vizes fázist 37' ml 10 n nátronlúggal meglúgosítjuk, és 2 ízben 100 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat 100 ml vízzel mossuk, majd vízmentes nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldószert 30 torr nyomáson elűzve 8,6 g barna, nem kristályos maradékot kapunk. Ebből a maradékból 6,7 g-ot feloldunk 40 ml széntetraklorid és 10 ml metilénklorid keverékében, és az oldatot 130 g alumíniumoxidot tartalmazó oszlopon átszűrjük. Ezután sorban eluáljuk 800 ml széntetraklorid és 200 ml m etilénklorid elegyével, majd 1000 ml metilénklorid és 700 ml széntetraklorid elegyével. A szerves frakciókat összegyűjtjük, és 30 torr nyomáson bepárolva 3,2 g kristályos terméket kapunk 93° olvadásponttal. Ezt &0 ml ciklohexánból aktívszénnel való kezelés titán átkristályosítjuk, így 2,6 g 2-fenil-3-metil-2,3-dihidro-imidazo-[2,l-b]-tiazolt kapunk 95° olvadásponttal. 4. példa 8,6 g 2-imina-3-[(4-acetaxi-benzoil)-metil]-4--metil-5-fenil-tiazolidin-hidrobromidnak 800 ml 12 n sósavval készült szuszpenzióját 1 óra hoszszat keverés közben 105°-on hevítjük. Lehűlés után az oldhatatlan részt szűrőn elválasztjuk, és 3 ízben 20 ml vízzel és 3 ízben 20 ml etanollal mossuk. Ezt az oldhatatlan terméket forralás közben 20% vizet tartalmazó 280 ml etanolban oldjuk, és a kapott oldatot keverés közben 100 ml 2 n ammóniaoldatba Öntjük. A kivált fehér csapadékot szűrőre visszük, és 5 ízben 10 ml vízzel mossuk. Az így kapott terméket 90 ml 20% vizet tartalmazó dimetilformamidból átkristályosítjuk. 4,3 g 2-fenil-3-metil-6-(4-hidroxi-fenil)-2,3-dihidro-imidazo [2,l-b]tiazolt kapunk 278° olvadásponttal. A kiindulási anyagként használt 2-imino^3-- [(4-acetoxi-benzoil)-metil] -4-metil-5-f enil-tiazolidin-hidrobromid előállítására 23,4 g 2-imino-4-metil~5-fen:il-tiazolidinnek 610 ml metiletilketonnal készült oldatához 30°-on egyszerre hozzáadunk 31,3 g 4-acetoxi-fenacil-bromidot. Az oldatot 5°-on 18 óra hosszat állni hagyjuk. Ezután a kikristályosodott terméket a szűrőre visszük, és 50 ml metiletilketonnal mossuk. így 11,1 g 2-imino-3-[(4-acetoxi-benzoil)-metil]-4--metil-5-fenil-tiazolidin-hidrobromiidot kapunk kb. 195° olvadásponttal (bomlik). A 4-acetoxi-fenacil-bromid K. W. Rosenmund és K. Pfroepffer [Ber. 90, 1922 (1957)] szerint állítható elő. 5. példa 9 g fenaeilbromidnak 110 ml metilénkloriddal készült oldatához hozzáadjuk 6,9 g 2-imino-4--metil-tiazolidin-hidrokloridnak 110 ml vízzel készült oldatát. Ehhez a reakciókeverékhez 2 óra alatt lassú keverés közben hozzáadunk 45 ml 2 n nátronlúgot, majd 1 óra hosszat erőteljesen keverjük. Ezután hozzáadunk 50 ml 12 n sósavat, és vízfürdőn melegítve ledesztilláljuk a metilénkloridot, és az elért 90° hőmérsékletet 30 percig tartjuk. Világosbarna kristályos csapadék válik ki. A reakciókeyeréket kb. 0°-ra hűtjük, a kris-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
