159039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás patogén baktériumok növekedését gátló antibiotikumok előállítására
159039 27 28 2. példa: 30 literes üvegfermentorba 20 liter, 3i% glükózt, 1% peptont, 0,5% húskivonatot, 0,2% nátriumkiloridot, 0,3%, kal'ciumkarbanátot és 0,3% . szójiaolajat tartalmazó, 7-es pH-értékű táptalajt töltünk, és a táptalajt 20 percig 120 C°-on sterilizáljuk. Ezután a táptalajt SF—837-törzzsel (Streptomyoes mycarofaciens) beoltjuk, és 48 órán át 28 C°-on levegőztetés és keverés köziben tenyésztjük. A 6-os pH-Jértékű fermentlevet szűrjük. 18 liter szűrletet kapunk (aktivitás: 200 meg/ml). A -szűrletet 3 n nátriumhidroxid-aldattal pH = 7,6 értékre lúgosítjuk és 8 liter butilacetáttal extraháljuk. A butilacetátos oldatot az 1. .példában leírt módon dolgozzuk fel, és a nyers terméket az 1. példában leírt módon szilikagél oszlopon választjuk el. 8100 mg fehér, 122—-1124 C°-on olvadó port kapunk, amely tiszta SF—837 jelű anyagnak bizonyult. 3. példa: Az 1. példa szerint előállított éteres kivonat betömányítésekor kapott 4,0 g nyers, sárga színű port 1000 ml vízben szuszpendáljuk, és a vizes szuszpenziót 5 n sósavoldattal pH = 3,5 értékre savanyítjuk. Az oldatot 100 ml hidrogénciklusú Amberlite CG—90 ioncserélő gyantán bocsájtjuk át. A gyanta megköti a hatóanyagokat. Az ioncserélő gyantát 800 ml desztillált vízzel mossuk, majd 1:2 arányú 0,4 sósavoldat :etamol eleggyel eluáljuk. Az eluátum aktív frakcióit összegyűjtjük. A kapott 180 ml oldatot 3 n nátriumhidroxid-oldattal pH '= fira lúgosiítjuk, majd csökkentett nyomáson 40 ml végtérfogatra bepároljuk. A tömény oldatot 3 n nátriumhidroxid-oklattal pH = 8 értékre lúgosítjuk, és 3x50 ml etiléterrel extraháljuk. Az etiléteres oldatokat egyesítjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. 2,1 g halványsárga port kapunk. A kapott port 10 ml etilacetátban oldjuk, és az oldatot 200 ml, etilacetáttal átitatott alumíniumoxidot tartalmazó oszlopra visszük fel. Eluálószerként etilacetátot alkalmazunk. Az eluátum aktív frakcióit összegyűjtjük, a kapott 200 ml oldathoz 40 ml desztillált vizet adunk, 5 n sósavoldattal' pH = 1,8 értékre savanyítjuk, majd gondosan összerázzuk. A vizes fázist elkülönítjük és 1 n nátriumhidroxidoldattal pH = 8,5 értékre lúgosítjuk. A kivált csapadékot kiszűrjük, benzolban oldjuk, és az oldatot az 1. példában leírt módon szilikagéloszlopon kromatográfiaijuk. Fehér, porszem, tiszta SF—837 jelű anyagot kapunk, hozam: 300 mg. 4. példa: 300 liter, 2,0% glükózt, 1%, peptont, 0,5% húskivonatot, 0,4% kukoricalekvárt, 0,2% nátriuimkloridot, 0,3% kalciumkarbonátot és 0,2% sertés-zsírszövetből kinyert lágy fehér zsiradékot tartalmazó folyékony táptalajt (pH = 7,0) SF—$37 törzzsel (Streptómyees myearofaciehs) oltunk be, és 70 órán át 28 C°-on, keverés és levegőztetés közben tenyésztjük. A fermentlevet szűrjük, a micéliumot tartalmazó szűrőlepényt híg sósavoldattal mossuk, A szűrletet és a mosöfolyadékot egyesítjük. 280 liter folyadékifázist kapunk, aktivitás: 320 meg/ /ml. A szűrletet 70 liter etilacetáttal extraháljük, és 71 liter etilacetátos oldatot csökkentett nyomáson kb. 20 liter végtérfogatra bepárolunk. A tömény oldatot 10 liter vízzel hígítjuk, 5 n sósavoldattal pH = 2 értékre savanyítjuk, majd gondosan összerázzuk. A vizes fázist elkülönítjük, 3 n nátriümhidroxid-oldattal pH = = 9 értékre lúgosítjuk, majd 4 liter étilaeetáttal extraháljuk. Az etilacetátos oldatot a fent ismertetett módon 2- liter vizes sósavoldattal extraháljuk, majd a vizes fázist 1 liter etilacetáttal extraháljuk. Az utóbbi extrákciós lépés előtt a vizes fázist pH = 8 értékre lúgosítjuk. Az etilacetátos oldatot vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. 92 g nyers, sárgás színű port kapunk. 90 g nyers port 1 liter etilacetátban, oldunk, és az oldatot 1,5 liter, etilacetáttal átitatott szénport tartalmazó oszlopon bocsátjuk át. Eluálószerként etilacetátot alkalmazunk, és az eluátum aktív frakcióit összegyűjtjük. A kapott 5,5 liter oldatot csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. 55 g fehér színű, 700 meg/mg aktivitású port kapunk. A 2,4 liter térfogatú első frakciót csökkentett nyomáson bepároljük. 7,7 g fehér, 720 mcg/img aktivitású port kapunk. A kapott terméket 15 ml benzolban oldjuk, az oldhatatlan anyagokat kiszűrjük, és a szűrletet 800 ml, benzollal átitatott szilikagélt tartalmazó oszlopon bocsátjuk át. Az abszoribeálődott hatóanyagokat 4:1 arányú benzol :aceton eleggyel eluáljuk, és az eluátumot 50 ml-es frakciókba gyűjtjük. A kapott frakciók kis mintáját alumíniumoxid-vékonyrétegen kromatogirafáljuk, eluálószerként 2:1 arányú etilacetát :benzol elegyet alkalmazunk. Az alumíniumoxid-ivékonyrétegen egyetlen foltot adó 218—30. frakciókat egyesítjük és vákuumban bapároljuk. 140 mg fehér, por alakú, 120—122 C°-on olvadó termieket kapunk. A termék elemzés alapján tiszta, szabad SF—837— —A4 jelzésű bázisnak bizonyult. Az alumíniumoxid-vékonyrétegen három foltot adó 38—57. frakciókat egyesítjük és vákuumban bapároljuk. 1,1 g fehér port kapunk. 10 15 20 25 30 S5 40 45 50 55 60 A kapott port ezután ellenáramú megosztásnak vetjük alá. Folyadékfázisként 2,5 liter benzolt és 2,5 liter 0,3 M foszfátpuiffert (pH = = 4,40) alkalmazunk, és az alsó folyadékfázist tízszer cseréljük. Az SF—837 jelzésű" anyag az 1—3. frakciókban, főtömegéhen a 2. frakcióban 1 gyűlik öissze, míg az SF^837—A 2 , SF—837—A 3 / és SF—'837—A4 jelzésű anyagok kb. 80%-a az - első frakcióban gyűlik össze. 14