159036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált benzimidazolok előállítására
159036 13 14 2. példa: 5-metoxikarbonilamino-2-(4'-tiazolil)-.benzimidazol 5 10,2 g 5-amino-2-(4'-tiazolil)-benzimidazort 300 ml acetonban feloldunk, majd az oldathoz keverés közben 3,86 g metilklórszénsavésztert 100 ml acetonban beadagolunk^ A képződött keveréket egy óra hosszat szobahőmérsékleten 10 keverjük. A keverés után a szilárd terméket szűréssel összegyűjtjük acetonnal mossuk és vízben feloldjuk. A vizes oldatot nátriumhidrogénkarbonáttal meglúgosítjuk, a kivált csapadékot kiszűrjük. és vízzel mossuk. A szilárd 15 terméket minimális mennyiségű forró metanolban feloldjuk, a. metanolos oldatot aktívszénnel kezeljük, szűrjük és a metanolos szűrletet kistérfogatra bepároljuk. A maradékból 5-metoxiikarbonilamino-2-(4'-tiazolil)-bei nzimid- 20 ázol kikristályosodik, ezt szűréssel elkülönítjük. A nyers termék olvadáspontja 220—222 C° A nyers terméket metanolból átkristályoisítjuk, majd 2 óra hosszat vákuumban 65 C°-on szárítjuk. Teljesen tiszta 5-metoxikarbonilamino- 25 -2-i (4'-tiazolil)-benzimidazol olvadáspontja 234— 235 C°. 3. példa: 30 5j etoxikarbonilamino-2-(4'-tiazolil)-benzimidazol 4,32 g 5-amino-i2H(4'-tiazolil)-ibeinziimidazolt 15 35 ml piridiniben feloldunk és az oldathoz keverés közben 10 perc leforgása alatt 2,27 g etilklórszénsavésztert csepegtetünk. A képződött keveréket 2 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd jégre öntjük, vízzel felhígítjuk kb. 40 300 ml összitéirtfogatra. A képződött szilárd terméket szűréssel izoláljuk és vízzel mossuk. Metanol-éter-petroléter-elegyiből aktíúvszén felhasználásával átkristályosítjuk, amikoris az 5-etoxikarbonilamino-2-i(4'-tiazolil)-benzi:midazol méta- 45 nolos szolwátjiát kapjuk, amelynek olvadáspontja 94—105 C°. Ha a fenti műveleteket megismételjük ós a szilárd terméket a vizes oldatból kinyerése után acetonitril-^éter-elegyből átkristályosítjuk, akkor g0 a teljesen tiszta 5-etoxikar;bonilaimi:no-2-(4'-tiazolil)-benzi)midazolhoz jutunk, olvadáspont 208—205 C°. 55 4. példa: 5-propoxikarbomi lamino-2H(4'-tiazolil)-Jbenzimidazol 2,60 g n-iprqpil-klónszénsa.véi sztert szobahő- 60 mónsékleten 4,32; g 5-amino-i2-J (4'-tdaaolil)-(benzimidazol 15 ml piridiniben képezett és keverésben tartott oldatába adagolunk. A reakeiókeveréket 2 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd jégre öntjük és a képződött keveré- gg ket vízzel kb. 300 ml össztérifogatra felhígítjuk. Sötétiszínű olaj különül el, amelyet az anyalúgból dekaintálással eUkülönítünlk. Az olajat vízzel mossuk, majd metanolban -feloldjuk. A •metanolos oldatot szűrjük, vákuumban csaknem szárazra pároljuk. A maradékot úgy szárítjuk, hogy benzolt adunk hozzá, majd a benzolt desztillációval eltávolítjuk. A desztillációs maradékot metanol-eternpetroleter elegyiből átkristályosítjuk, a kristályokat elkülönítjük és levegőn számítjuk. Ily módon 5-propoxikarbonila!m!Íno-2-í(i4'-tiazolil)-ibenzimidazolt kapunk, amelynek olvadáspontja 214—215 C°. 5. példa: 5-n-ibutoxiikarbonilamino-2-i(4'-tiazolil)-benzimidazol 4,32 g 5-amino-2-í(4'-tiazolü)-jbenzimidazolt 15 ml piridinhez adunk és a képződő keverékhez 10 perc leforgása alatt keverés közben 2,9 g n-butil-lklórszénsavésztert adunik. A reakcióelegyet 2 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, jégre öntjük és 300 ml vízzel felhígítjuk. A képződött szilárd terméket szűréssel elkülönítjük, jeges vízzel mossuk és metanolból átkristályosítjuk. A teljesen tiszta 5j n-butoxi-karbonilaminOH2-^(4'-tiazolil)4)enz:imidazol olvadáspontja 2111—212 C°. 6. példa: iS-ajmiloxikarbonilarnino^-^'-tiazoli^-benzimidazol Az 5. példa szerinti műveleteket megismételjük azzal az eltéréssel, hogy butilklórszénsavészter helyett 3,2 g n-amilklórszénisavésztert használunk. Ily módon ö^aimiloxikarbonilamino-2-i(4'-t, iazolil)-benzimiidazol állítható elő, amelynek olvadáspontja 178—479 C°. 7. példa: 5-n-hexiloxikarbonilamino-i2-t(4'-tiazolil)jbenzimidazol Az 5. példa szerinti műveleteket megismételjük azzal az eltéréssel, hogy toutilklórszénsavészter helyett 3,5 g n-hexüklórszénisavésztert használunk. Az így előállított 5-n-hexiloxilkarbonilamino^^'-tiazolilj-'benziimidíazol olvadáspontja 150—ill52 C°. 8. példa: 5-n-oktilox!Íikarbonilamino--2-(4'^tiazolil)-benzimidazol Az 5. példa szerinti műveleteket megismételjük azzal az eltéréssel, hogy ibutilklórszénsavészter helyett 4,05 g n-oktilklórszénsavésztert hasz-7
