159036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált benzimidazolok előállítására

159036 7 8 vált terméket szűréssel elkülönítjük, majd.^a szokásos technikával tisztítjuk. Az 5-di7

(irövidszénláncú)^alkilamino4íarboni'lamino-benzimidazolok alternatív módon akként 5 is előállíthatók, hqgy a megfelelő 5-alkiltiokarbonilamino-benzimiidazolt forralás közben ö-^alkiltiolkarbionilamino-benzimiidazol és valamely di-(rövidszénláncú)-alkilamin keverékével reagáltatjuk. A forralást 1—2 óra hosszat végez-10 zük, ezután a reakciókeveréket bepároljuk, majd a maradékhoz vizet adunk a termiek leválasztása céljából, amelyet, a szokásos módszerrel elkülönítünk és tisztítunk. Ez utóbbi reakcióművelet felhasználható az 5-cikloalkil-15 amino^karbonilamino-benzimidazolak előállítására is azzal a különbséggel, hogy ott di-(rövidszénláncú)^alkila,min helyett valamely cikloalkilamint használunk. Az R/, szubsztituensként mono-(rövidszénlán-20 cú)-alkilamino-gyököt tartalmazó 5-tiokarbonilamino-benzimidazolok úgy állíthatók elő, hogy valamely 5-amino-2~Ri-benzimidazolt szobahőmérsékleten szerves oldószeres közegben, mint piridinben, valamely rövidszénláncú-alkilizotio-25 cianáttal reagáltatunk. A reakció teljiessé tételéhez rendszerint kb. 1—3 óra szükséges. A nyersterméket víz hozzáadásával a reakcióelegyből leválasztjuk, szűréssel elkülönítjük és valamely szokásos átkristályosítási módszerrel 80 tisztítjuk. Az R-2 szubsztituensként hidroxil-, rövidszénláncú-alkoxi-, karboxialkoxi-, irövidszénláncú alkil-, aralkil- vagy acil-csoportot tartalmazó 1-helyzetben helyettesített találmány szerinti 35 benzimidazol származékok a szakirodalomból jól ismert módszerekkel állíthatók elő. Az előállítást például a 3 017 415,. 3 080 282, 3 183 239, 3 265 706 számú amerikai és a 664 202 számú belga szabadalmi leírás ismerteti. Alternatív mó-4Q

don azonban úgy is eljárhatunk, hogy az 1-helyzetű szubsztituenst a 2-Ri-benzimidazol kiindulóanyagba valamely ismert módszerrel bevisszük, majd a képződött 1-helyettesített 2--Ri-benzimidazolt az alábbiakban részletesen le-45 írt módszerek felhasználásával a megfelelő 1--helyettesített 5-amino~2-R[-benzimidazollá átalakítjuk. Az 1-helyettesített 5-iamino-2-R|-benzimidazolok természetesen hasonlóan felhasználhatók közbenső termékként a különbö„. ző előállítási eljárások során, mint az 5-amino-2-R|-benzimidazol-szármflzékok. acilhalogeniddel vagy savanhidriddel kezeljük. Célszerűen egy acilkloridot használunk reagensként és a műveletet valamely szerves oldószerben, mint piridinben, pikolinban. vagy lutidinben végezzük, amely egyben savmegkötőanyagként is szolgálhat. A képződő 5-karbonilamino-benzimidazolok vízben csak gyengén oldódnak és a kairbamátok izolálására leírt technológiával különíthetők el a raakcióelegyből. Ezzel a módszerrel előállítható találmány szerinti új benzimidazolok legfontosabb képviselőiként a következő vegyületeket soroljuk fel: 5-acetilamino-2-(4'-tiazolil)-benzimidazol 5-(p-fluarbenzolil)^amino-2-(2'-tiazolil)-foenzlimidazol 5-formilamino-2-(3'-tienil)-benzimidazol 5-fenilacetilamino-2-(2'-oxazolil)-benzimidazol 5-benzoilamino-2-(4'-tiazolil)-imidazol 5-propionilamino-2-(4'-tiazolil)-benzimidazol. Az 5-helyzetben tiono-kairbamát-típusú szubsztituenst tartalmazó új benzimidazolok számos módszerrel előállíthatók önmagában ismert kiindulóianyagokból, vagy ismert módszerrel előállíthatók kiindulóanyagokból. Az 5-helyzetű tiono-karbamát szubsztituens szerkezete az R— —O—CS—NH— vagy R—S—CS—NH-szerkezettel jellemezhető, ahol R szubsztituens valamely, az R4 szubsztituensből leszármaztatható szénhidrogéngyök. Az egyszerűség kedvéért az R—O—CS—NHnszerkezetű tionofcarbamátokat a következőkben mint szénhidrogénoxi-tiokarbonilamino-vegyületeket, míg az R—S—CS— —NH-szerkezetű tionokarbamátokat pedig általában szénhidrogéntiol-tiokarbonilamino vegyületeknek nevezzük. A találmány szerinti 5-szénhidrogénoxi-tiokafbonilamino-foenzimidazolok könnyen előállíthatók, ha valamely 5-amino-2-R1

-benzimidazolt a megfelelő alkoxi-, ariloxi- vagy heteroariloxi-tiofcarbonilhalogeniddel, célszerűen pedig a tiokarbonilkloriddal kezeljük. A reakciót úgy végezzük, hogy a tiokiarbonilhalogenidet szobahőmérsékleten a kiindulási anyagként használt amino-benzimidazalhak valamely megfelelő szerves oldószerben, mint piridinben képzett és keverésben tartott .szuszpenziójába adagoljuk. A reakció rendszerint 1—3 óra leforgása alatt befejeződik, ezután pedig a terméket víz hozzáadásával választjuk le a raakciókeverókből. A terméket szűréssel elkülönítjük és valamely szokásos átkristályosítási technikával tisztítjuk. A találmány szerinti 5-tiokarboniIamino-benzimidazolok könnyen előállíthatók a megfelelő S^arbonilamino-benzimiidazolokbál, ha azokat valamely megfelelő szerves oldószerben, mint piridinben visszafolyató hűtő alatt foszforpentaszulfiddal reagáltatjuk. Ez a reakció általában mintegy 20—40 perc alatt lejátszódik, ezután a reakciókeveréket jégre öntjük, és a ki-A találmány szerinti 1-ikarbamoil-benzimidazolokat szintén a megfelelő benzimidazol kiindulóainyagokból állítjuk elő oly módon, hogy azokat valamely megfelelő szerves oldószerben, mint acetonitrilben valamely izocianáttal kezeljük, így pl. az l-n^butilkarbamoil-5-izopropilkarboniil^amino-2-(4'-tiazolil)-benzimidazolt úgy állítjuk elő, hogy S-izopropoxi-karbonilamino-2-(4'-tiazolil)-benzimidiazolt n-ibutilizocianáttal kezelünk. Az utóbbi reakciót forrponthőniérsékleten végezzük és ez kb. 2—6 óra alatt teljessé tehető. A terméket kloroformos extrakcióval különítjük el a reakciókeve-10 15 20 25 80 35 40 45 50 55 60 4 \