159003. lajstromszámú szabadalom • Eljárás telitetlen karbonsav-észterek előállítására
3 159003 4 éterei és észterei. Különösen hasznosnak bizonyultak oldószeríkiérft a Teakciótban résztvevő szervíes savak gliilkolésztetrei, így például v'inilracetátoak 'ecetsaviból való előállításánál a propilánglilkolTddaoetát. Célszerűéin a könnyen hozzáférhető glikolokalt, például propiléniglikolt használjuk oldószerként. .Azt találtuk, hogy a felhasználás során, a gliklol a felvett karbonsavval karboxilátrtá, például az ecetsav esetében diacetáttá alalkull. Olyan mértékben, ahogy iá glikol észtenré alakul át, javul az oldószer maosó hatása. Egyébkéírít a glükolészterek folyamatos üzemiben is igen aUkaUmiasnak bizonyultak ehhez az eljáráshoz. A cirkuláló gáz mosását — motimt amiítetltük — a könnyein kondenzálódó komponensek leválasztása után végezzük. Célszerűnek bizonyult a cirkuláló gázt a könnyen kondenzálódó komponensek leválasztása végett a mosóba való belépés előtt 50 C%nál kisebb, célszerűen 40 Cnnál kisebb hőmérsékletre hűteni. A gáz lényeges továbbhűtése általában nem jár semimi olyaín előnnyel, mely érdemessé tenné la nagyobb hű|térsi energiaszükségletet és a későbbi újrafelmele'gítést. Ha például a vinilacetát-előláTMtásnál keletkező cirkuláló gázokat 40 C° köriül hőmérsékletre hűtjük, azok körülbelül 0,7 térfogat% vinilacetátot tartalmaznak. A mosással ez az érték 0,002 térfogat% alá csökken. Az oldószert úgy folytatjuk a mosótoronybai, hogy egyszeri áthaladás köziben 10—12 siúly% észtéit, például vinilacetátot vegyen fel. Ennek a mosási folyamatnak a 'kivitelezésére toronyszerű készülékek bizonyultak hasznosnak. A mosandó gáz a mosótorcny alján lép ibe és a felső végén távozik, míg a imosófolyadékot ellenáramlban vezetjük. A mosó :alsó részében a mosófolyadékot egy — előny ösen kívül elhelyezett — hűtőn vezetjük át, mely elvezeti az oldáshőt és a hőmérsékletiét 40 C° alatt tartja. Az oldáshőlt elvezethetjük úgy is, hal a Ibeliépő anyagokat vagyis a gázt ós a mosófölyadékot megfelelően előhűtjük. A friss rnosóoMatot a mosó fejére vezetjük be. Az elhasznált mosóoldatot a mosótorony alsó végén távolítjuk el, és desztillációs deszorpciónak vetjük alá. A mosásit célszerűen azon a nyomáson végezzük, mely a kondenzáció után kialakul. Igen előnyös, ha ezt a mosást a icirkuliációs gáznak, a reaktor bemenleti nyomásaira való sűrítése előtt hajtjuk végre. A katalitikus reakciót gyakran néhány atmoszféra, például 5—10 atmoszféra' nyomáson hajtjuk végre, és a mosó bemeneténél a nyomás alig kisebb, mint magában a reaktorban. A telített mosófolyadékiot, mely .a mosót az alsó végén elhagyja, a deszorpció előtt célszerűen a normál nyomás toörüli nyomásra terjesszük ki. A deszorpció sorén a telített oldószert olyan hőmérsékletre melegítjük fel, hogy gyakorlatilag az összes tenmék eltávozzék, melyet az oldószer felvetőt. A deszürfoeáló készülék felső végén távozó kihajtott termékeket, vagyis az oldott általi felvett savakat kondenzáljuk és a főttermékkel együtt feldolgozzuk. Az oldott alkotórészektől megszabadított és a deszoribeáló készülék alján eltávozó oldószert a imasóiba belépő gáz 5 hőmérsékletére, vagy amennydre lehetséges, még az alá hűtjük, így a mosás a szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten megy végbe. A telítetlen karfeonsaivészterek előállításánál 10 , melléktepmékként kis mennyiségű széndioxid keletkezik. Hasznosnak mutatkozik, ha ennek a szénsavnak .egy részét más gázokkal együtt viszszavezietjük a reaktorba, éspedig úgy, hogy a cirkuláló gáz szénsavtartalma 15—30, előnyösen 15 körülbelül 20 térfogat% legyen. Az újabban képződött széndioxid^mennyiségiet azután el kel távolítanunk a cirkuláló gázból. Megfemlítjük mint egy lehetséges kiviteli módot, hogy a gázmosóból kilépő gázt rögtön a kompresszorba ve-20 zatjük, és a kompresszorlból 'kilépő gáz egy részét szénsavmentesítés végett egy mosón veszetjük át, majd újra a kompresszorfoai vezetjük. Ennél az elrendezésnél a cirkuláló gáz és a szénBaivmenitesíttett gáz számára elegendő egy 25 kompresszor. A szénsavat a gázból: az ismert módon távolítjuk el. Különösen alkalmasnak bizonyult erre a célra az ismert forró karbonátos mosás. A mosást úgy végezzük, hogy a mosón átvezetett cirkulációs, gáz szénsavtartalma pél-30 dául 20%-fföl például 5%-^ra csökkenj en. Azt találtuk, hogy a cirkuOiáló gáznalk a találmány szerinti mosása a fonro karbonátlúgos szénsavmentesítés szempontjából igen előnyös. 35 Ha ezt a mosást nem alkalmazzuk, a cirkuláló gázban levő észterek a forró karboinátlúgban élsz appanosodnak és ezzel elvesznek, amellett a káliutmkarlboxiláttá alakul. 40 Ha a (mosáshoz oldószerként ugyanazt a karbonsavat alkalmazzuk, mint amelyet a telítetlen észter előállításához használtunk, akkor megfelelő munkamódszernek bizonyul-, hogy a torony alsó részén eltávozó telített mosóoldatot és a 45 reakciótermékek nyomás alatt történő lehűtésekor cseppfolyós állapotban keletkező kondenzátumciot ugyanabban a tartályban expandáljuk. A telített mosófolyadékot tehát egyesítjük a reakciöteirmékkel, és a két folyadék expanziója so-5Q rán felszabaduló gázokat a kis nyomású elváiasztóból' további feldolgozásra visszük. Minthogy a folyékony reaikcióternrékeket iés a folyékony, telített mosószert együtt dolgozzuk fel, szükségtelen a telített mosószert kül;ön desztilcr lakni. A folyadékelegy feldolgozását célszerűen azeotop desztillációval végezzük oly 'módon, hogy a vdnilaoetátot a bevitt víz .egy részével vagy annak egészével együtt a kolonna tetején szedjük, míg a desztillációs imaraidtékban vízmentes 60 vagy néhány százalék, például 1—10% vizet tartalmazó ecetsavat kapunk. A desztillációs maradékban levő ecetsav nagy része visszakerül a reafcciátérbe, kisebb neszét az előirányzott mosási hőmérsékletre hűtve a airkuláló gáz mosá-65 sara használjuk fel, ezzel zárva ezt a ikörforgástt 2
