158786. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus vízgőzáteresztő lemezszerkezetek előállítására

158786 8 20 A találmány követelményeinek megfelelő poliuretánok előállítása céljából az NCO/OH aránynak 0,99—ífl.5, előnylösen 1,01—1,09 között kell lennie. Kizárólag kétifumkciás reagálóanyagok felhasználása esetén, az NCO/OH 5 aránynak legalább 1,00,5-nek kell lennie, hogy a későbbiek során kielégítő mértékű vízgőz áteresztési kapjunk. Ha hiáironifunkciós alkotóik, pl. trimetilolpropáin vagy egy itriizoeianát is van jelen, akikor az NCO/OH arány kis mérték- .„ ben 1,005 alatt lőhet, és egészen 0,s99i0-ig csökkenhet. A poliuretánok előnyösen ne tartalmazzanak karbamid csoportokat, anníak érdekében, hogy a későbbiek során kielégítő oldhatóságuk legyen. Különösen oldható poliuretánok esetén kisebb mennyiségű kanbamid csoportok lehetnek jelen, de az NCO végcsoportú elő/polimerre számítva nem több, mint 0,25 súly% . szabad NCO csoport alakulhat át karibamid csoporttá. Ily módon max. 0/75 súly% szabad NCO csoport átalakítása engedhető meg. Ezen túlimenőleg a reaikcióteirmék uretán csoport tartalma 6—20% közötti kell legyen, annak 25 érdekében, hogy kielégítő méretitartósságot és vízgőz áteresztő képességét biztosítsunk. Ezt úgy érjük el, hogy a poliuretán szintézise közben 100 g végtermékre vonatkozóan 0,12—0,32 ^Q di- vagy poliizocianáít ekvivalenst alkalmazunk. A megadott mennyiség e határok alatt nem lehet, de felette igen. Több mint 0,32 NCO ekvivalens alkalmazása azonban viszonylag kemény, merev termékeket eredményez, amelyek szintetikus bőr felső rétegének készítéséhez ke- 35 vésfoé alkalmasak. A homogén" anyag szakítószilárdsága, Shore keménysége és lágyuláspontja alkalmazható annak megítélésére, hogy a poliuretán a találmány eljárása szerinti vízgőz áteresztő fóliák gyártására felhasználható-e. 40 Az addíciós termékek homogén, azaz nem porózus fikn formájában, tehát amennyire csak lehetséges tiszta állapotban több mint 1O0 kilópound/om2

szakítószilárdsággal és több mint 45 35 Shore A keménységgel rendelkezzenek. A lágyuláspont 100 C° felett, előnyösen 120 C° felett legyen. Ha szükség van más polimer egységek adagolására, vagy a poliuretánokba történő beépítéséire, akkor a megadott jellemzők a fel- 50 használt polimerífcombiniáció szerint alakulnak. Pl. egy ragadós poliuretán, azaz olyan poliuretán, amelyik túlságosan lágy, és nem alkalmazható ilyen formában, polivinilklorid adagolással a fenti tulajdonságokkal (felruházható, és 55 ily módon a porózus lemezek előállítása lehetségessé válik. Az a) izocianát poliáddíciós termék szakítószilárdságait az IUP 6 (Das Leder, 1959, 16).előírás szerint nem porózus, búborékmentes, 4 óm-es film mintán határozzuk meg, amelyet a polimer oldatból az oldószer elpárologtatásával állítunk elő, és vastagsága 0,1—0,5 mm között van. A keménységet Shore A keménység . for- es 60 májában a DIN 53505 szabvány szerint határozzuk meg. A polimer lágyulási tartományát ismert módon, pl. Koffer Hpadon mérhetjük (lásd pl. Houbein—Weyl, 1953, Analytische Methoden, 789 és 192 oldal). Különösen előnyös olyan adipinsavas poliészterek felhasználása a poliuretánok szinltetizálására, amelyeket etilén-glikol, buitándiol, neopentil-glikol, vagy hexandiol-glifcolok .felhasználásával állítottak elő. Ezeknek a poliészteraknek a molekulasúlya előnyösem 1200—SOOQ és olvadáspontja 40 C° alátjt van. Polikaproiakton poliészterek és olyan polikiaribonáitok is alkalmazhatók, amelyek ezeket a követelményeiket kielégítik. A felhasznált diizocianátok előnyösen a következők: hexánul,6-diizoeianáít, m-xililéndiizocianát, dimetil^difenilmetán diizocianát és különösen a 4,4'-difenilmetán diizocianát. Előnyösen felhasználható lánahosszabbító szerek a következők: butáin-l,4-diol, neopemtilglikol, hexándiol, dihidroxidtilhidrokinon és néhány esetben trimiatilolpropán. Ha az említett feltételeket figyelembe veszszülk, ezeik a komponensek olyan anyagot szolgáltatnak, amely a szükséges szakítószilárdsággal, keménységgel és lágyulásponittal rendelkezik, és nagy forráspontú oldószerekben még mindig könnyen oldódik. b) komponensként elegendő mennyiségű kvaterner ammónium csoportot tartalmazó poliuretánokaít használhatunk, hogy a poliuretánoknak bizonyos hidrofil jelleget, és különösen azt a képességet, hogy emulgeáló szerek, vagy felületaktív anyagok adagolása . nélkül vizes diszperziókká vagy molekula asszociáltumokat tartalmazó, átlátszatlan kolloid oldatokká alakíthatók, biztosítsunk. Ilyen kationos poliuretánok pl. előállíthatók oly módon, hogy a poliuretán szintézise közben legalább egy olyan komponenst beépítünk, amelyik egy, vagy több bázikus tercier ni'trogénatomot tartalmaz, és az így előállított bázikus, tercier nitrogénatomokat tartalmazó poliuretánt alkilező szerekkel, vagy szervetlen, vagy szerves savakkal reagáltatjuk. Elvben lényegtelen, hogy a bázilkus nitrogénatomok a poliuretán makromolekula melyik helyén vannak. Kiindulhatunk azonban reaktív halogénatomokat tartalmazó poJiuretánolkból is, amelyek kvaternerizálhatók,. és ezeket tercier aminokkal reagáltatjuk. Ezen túlmenően lánchosszahbító kvaternerizálással is állíthatunk elő poliuretánokat, pl. oly módon, hogy diótokból, szükség esetén nagyobb molekulasúlyú diótokból és reaktív halogénatomofcat tartalmazó izocianátokból, vagy diiizoeianátokból és halogénezett alkoholokból dihalogénezett uretánokiat állítunk elő, és ezeket a dihatogénezeitt urétánolkat ditercieramidokfcial reagáltatjuk. Fordított módszerrel két izocianát csoportot tartalmazó vegyületek* bői és tercier aminóJ

alkoholból ditercier-diiaiminouretánok állíthatók élő, éíS ezek a diaminouretánok ezuitán reaktív dlhalogén vegyületek-4