158786. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus vízgőzáteresztő lemezszerkezetek előállítására
9 158786 10 kel reagáltathatok. A kationos poliuretán anyag természetesen kationos sótípusú kiindulási komponensből, pl. kvaternerízált bázikus poliéterböl, vagy kvaterner nitrogént tartalmazó izocianátból is előállítható. Ezeket az önmagáikban isimert módszerekét, pl. az .1,184.946; 1,173.536 és az 1,1179.383 sz. német szabadalmakban ér, a 653.2,23; 658.026 ós 636.799 sz. balga szabadalmaikban írtaik le. A sótípusú poHurstánok szintéziséhez felhasználható kiindulási anyagokat ezek a leírások ugyancsak ismertetik. A poliuretán anyag az uretám csoportokon kívül kanbamid csoportokat tartalmazhat. Kielégítő tulajdonságokkal bíró végtermék előállítása céljaiból az uretán csoportok nienynyisége és — ha vannak jelen — kairfoamid csoportok mennyisége a poliuretán anyagnak 8—35 súly%-Ja legyen. A kvaiterner ammónium csoportok mennyisége a poliuretán anyag k!b. 0,5—2,0 súly%-a, előnyösen ,0,8—1,8 súly%~a legyen. Kisebb sótartalmú termjéíkek kevésbé alkalmazhatók, mert általában hidrofób, durva diszperziókat szolgáitataiak, " amelyek az a) komponensre kicsapó hatást gyakorolnak, viszont a 2%-nál lényegesen több kvaterner nitrogént tartalmazó termékek lényegében vízoldlhaitólk, és túlságosan erős hidrofil jellegük miatt nem alkalmazhatók. A vegyi összetételtől és az előállítás körülményeitől függően 10—1000 mikrométer szemcseméretű vizes, kolloid oldatokat, vagy diszperziókat kapunk. A szemiesaméret elsősorban a kvaterner ammónium csoport tartalomtól függ. A diszperzióik természetesen egészen kb. 90.%-dg szerves oldószereket, pl. acetont vagy dimietilformamidot tartalmazhatnak. Az 1,184,946 és az l,178.58i6 sz. német szabadalmi leírások, ,vagy a '653.223 sz. belga szabadalmi leírás szerint a diszperzió előállítására felhasznált oldószert tehát a kapott diszperzióból nem kell eltávolítani, sőt magas forráspontú oldószereket, pl. dimetilformamidot is használhatunk a diszperzió elkészítésére. savval, pl. sósavval, tejsavval, vagy ecetsavval, víz jelenlétében semlegesítve van. A tercier nitrogénatomok 10—2Q0 /o-a általában nincs sóvá átalakítva. Előnyösen legalább bizonyos hányadban divagy trifunkciós alkilezőszert, pl. dibrőmbutánt, p-xiíilén-Hdikloridot, l.S-dimeiil^ß-ibisz-klQirmetilbenzolt, metilén-íbisz-brómacetamidot vagy trimetilolpropán-itrisz-klóirecetsav-éBztert és di-^ vagy trifunkciós savakat, amelyek 4-nél kisebb pK értékkel rendelkeznék, pl. foszforsavat, oxánsavat, vagy kénsavat, minden esetben vizes oldat formájában, használunk. Ezek a vegyületek főleg monofunbeiós szereikként reagálnak, és a térhálósiítá'si reakciót a kész mikroporózus lemezben hozzák létre. A diszpergált poliuretán ok metiloléter csoportokat természetesen, pl. a későbbi térhálósítás céljára beépítve, ugyancsak tartalmazhatnak. A szerves oldószereket nem tartalmazó kolloid oldatokat vagy diszperziókat olyan nagy, pl. 40—65% közötti szárazanyag tartalommal állítjuk elő, amennyire csak lehetséges, mert túl nagy víztartalom a termékek hatásosságát a koagulációs folyamatban károsan befolyásolná. Ha a diszperzió még szerves oldószereket is tartalmaz, akkor a szárazanyag tartalom alacsonyabb, pl. 25—50% lelhet. A diszperzió vagy oldat koncentrációja minden esetben olyan nagy kell legyen, hogy az általa a kész keverékbe bevitt víz mennyisége 7 súly%-nál kisebb legyen. A c) alatti anyagok az a) poliuretánt oldó erősen poláros oldószerek, amelyek forráspontja 100 C° felett van, és előnyösen amid, vagy szulfoxid csoportokat tartalmaznak. N,N'-4imetilfonmamid, N,<N'jdiimetilacetamid, dimétilszulioxid és ezeknek az oldószereknek a keverékei különösen jól alkalmazhatók. Alacsony forráspontú oldószerek, pl. metil-etil-keton, aceton, tetrah'idrofuirán, etilacetát, metilénidikloriid és il,2wdMÓ!rpropán elegykoimponensként az erősen poláros magas forráspontú oldószer mennyiségére vonatkozóan kb. 100%-ig terjedő mennyiségben alkalmazhatók. A keverék elkészítése céljából a b) vizes kationos poliuretán diszperzióit először célszerűen nagy sebességű keverő alkalmazásával a c) oldószerrel hígítjuk. A kapott opalizáló enyhén felhős oldatot az a) poliuretán: oldattal keverés közben egyesítjük. További melegítést, pl. 60—-100 G°ig terjedő melegítést alkalmazhatunk, de gyakran elegendő az oldatokat hidegen összekeverni. A keveréket előnyösen 12—í24 óra hosszat, vagy még hosszabb ideig, pl. 1—2 hétig állni hagyjuk a formaaidási és gélesedési lépések végrehajtása előtt. Ekkor isimét röviden felkeverhetjük, és a levegő eltávolítása után már használatra kész állapotban találjuk. A keveréket azonban 10 percig vagy néhány óráig keverve 40-HIOO C°-ira is melegíthetjük, majd hűtés uitán közvetlenül felhasználhatjulk. A találmány szerinti eljárásiban előnyösen nagyobb molekulasúlyú 900—•9000 közötti molekulasúlyú polilhidroxil vegyületekből készített poliuretánokat, poliizocianátoikat, tercier, előnyö_ 50 sen alifás helyettesítésű nitrogénaitomofcat tartalmazó bázikus lánchosS'Zábbiítószert, pl. N-metildietanolaimint, N,iN-MszH(a-aminopropil)Hmetil-amimt és szükség esetén más, nem bázikus láncbosszabibítószerekét, különösen diallkoholo- S5 kat, de diaiminotkait is, vizet, hidrazint, vagy helyettesített hidraziMökalt használunk. A túlnyomóan lineáris poliuretán anyag, amely hidegen szerves oldószerekiben, pl. dimetilformamidban oldódik, előnyösen 5—112% 'N-metildietanolaniint tartalmaz. Ezáltal a poliuretán anyagiba beépített tercier niíirogénatomok 10— 60%-it alkilezőszerrel, pl. diimetilszulfáttal, metilklórmetiléterrel, dietilszulfáttal vagy brómetänollal fevaterneriizálva van, és 30—70%-a 65 10 lb 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
