158761. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3H-1,4 benzodiazepinek 2-aminooxi-származékainak előállítására
158761 9 10 lelett szárítjuk, majd betomenyitjük. Az így kapott maradékot 750 g szilikagélen kromatografáljuk 25% etilacetátból és 75% ciklohexánból álló eleggyel. 200 ml-es frakciókat gyűjtünk. A 30—66. frakcióban található terméket 5 éter-Skellysolve B elegyből kristályosítjuk és így 2,59 g 11:6—117 C° olvadáspontú és 2,07 g 113—115,5 C° olvadáspontú cH[(7-klór-5-cfenil-43H^l,4-benzodiazepin42-il)-:aiminooxi]-ecetsav~ -etilésztert kapunk. Az analitikai minta olva- io dáspontja 113—!114 C°. Ultraibolya spektrum (etanol): lmax 210 (« == 34.500), 252 {s = = 218,150), 341 (£ = 2.O50), inflexió' 228 m/x-nál (e = 26.300). 15 Analízis a C19 H 18 IC1N 3 0 3 képlet alapján: Számított: C = 61,37%, H = 4,88%, Cl = 9,54%, N = 11,30%; Talált: C = 61,48%, H = 5,14%, 20 Cl = 9,56%,, N = 11,17%. 8. példa: 2-)(Hidroxiamino)-7-1 klór-.5-fenil-3H-l,4^benzodiazepin. Analízis a CxsH^ClNsiO képlet alapján: Számított: '0=63,05%, H=4,23%, Cl=12,41 <V0 , N=14,71%; Talált: 0=63,13%, H=4,40%, 01=12,31%, N=14,52%, 9." példa: 2-(Alliloxiamino)-74i:lór-!5-i(o-klórfenil)-3H-l,4--benzodiazepin. 1,52 g {0,005 mól) 74dór-<l,3-dihidro-5-w(o-klórfenil)-2'H-l,4-benziodiiazepinH2-tion, 1,10 g (0,01 mól) alliloxiaminhidroklorid, 0,89 g (0,011 mól) nátriumhidrögénkarbonát és 60 ,ml abszolút etanol keverékét 5 órán iát visszafolyatás közben forraljuk, miközben a reakcióelegyen keresztül lassú áramban nitrogént buborékoltatunk. A keveréket lehűtjük és szűrjük, majd a szűrletet vákuumban betöményítjük. A maradékot etilacetátból kristályosítva 0,211 g kiindulási anyagot kapunk. Az anyalúgot 100 g szilikagélen kromatografáljuk 25% etilacetátból és 75% ciklohexánból álló eleggyel. Etilacetát-Skelly solve B elegyből végzett kristályosítással 0,68 g (37,8 %) 2-{alliloxiamino) -7-5klór-5- (o-klórfenil) -3H-1,4-benzodiazepint kapunk, op. 130—131 C°. A 130—131 C°-on olvadó analitikai mintát úgy állítjuk elő, hogy az előbbi anyag egy részét etilacetát^Skellysolve B elegyből átkristályosítjuk. Ultraibolya spektrum i(etanol): lmox. 234 és 346 m/x (a = 26.950 és 2.150), inflexiós pontok 208, 253 és 275 -m/i-nál i(«= 38.750, 21.160 és 10.760). Analízis a CI8 H 15 C1^N3ÍO képlet alapján: Számított: C=60,01%, H=4,20%, 01=19,68%, N = ll,i66%; Talált: 0=59,88%, H=4,29%, 01=19,40%, N=ll,41%. 10. példa: 2H(Metoxiamino)-7^klór-5-(o-klórfenil)-3H-l,4--benzodiazepin. 7,42 g (0,0244 mól) 7-klór-1 l,3-dih.idro-5-(o-klórfenil)-2H-l,4-benzodiazepin-2-t'ion, 28,9 ml 1 n nátriumhidroxid-oldat és 36 ml metanol elegyével készült oldatát 20 percig reagáltatjuk 12 ml metanolban oldott 3,35 g dimetilszulfáttal. Az elegyet 10 percig keverjük, vízzel hígítjuk, nátriumihidroxiddal erősen meglúgosítjuk és éterrel extrán áljuk. A kivonatot vízzel mossuk, vízmentes káliumikarbonáttal szárítjuk és betöményítjük. A maradékot 500 g szilikagélen kromatografáljuk 25% etilaoetátból és 75% ciiklohexánból álló eleggyel. A kapott terméket 0 C°-on éterből kristályosítjuk és így 3,71 g (45%) 7Jklór-2-(metiltio) J5-4(o-iklórfenil)-3Hil ,4--benzodiazepint kapunk, op. 113—116,5 C°. A 118—,120 C° olvadáspontú analitikai mintát úgy állítjuk elő, hogy az előbbi anyag egy részét metilénklorid-éter elegyből átkristályosítjuk. Ultraibolya spektrum, (etanol): ^műX . 244 és 286 m/A-nál (ff =213.600 és 11.500), inflexiós pontok 215 és 330 m/i.nál i(e = 30.350 és 3.050). Analízis a CI6 H 12 |C1 2 ÍN 2 S képlet alapján: Számított: 0=57,32%, H=3,61%, Cl=21,15%, N=i8,36%, S=9,67'%; Talált: 0=57,82%, H=3,77%, 01=21,37%, N'=8,44%, S= 8,9'7%-1,60 g (0,00476 mól) 7-Jkl'ór-'2H('metiltio)-5H(o-klórfenil)43H-l,4-benzodiazepin, 0,794 g metoxiamin-ihidroklorid, 0,| 7 I 94 g nátriurnhidrogénkarbonát és 50 ml abszolút etanol keverékét 4 órán át visszafolyatás közben.forraljuk, miközben a reakcióelegyen keresztül lassú ütemben 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 14,4 g ('0,05 mól) 7Jklór-l,3-dühidro-5-( fenil-2, H-il,4-Jbenzodiazepin-2-tion, 4,55 g hidroxilamin-Jhidroklorid,- 5,45 g nátriumhidrogénkarbonát és 260 ml metanol keverékét 1,5 órán át visszafolyatás közben forraljuk, miközben a keveréken át nitrogénáramot bufoorékoltatunk. A lehű'tÖtt keveréket szűrjük és a szűrletet vákuumban betöroényiítjük. Az így kapott maradékot 750 g szilikagélen kromatografáljuk és 150 ml-es frakciókat gyűjtünk. A terméket 2% trietilaminiból, 13% metanolból és 85% etilacetátból álló eleggyel eluáljuk és etilacetátból kristályosítjuk. Ily módon 4,92 g 1122,5—130 C° olvadáspontú és 3,38 g 128—132 C° olvadáspontú 2-i(hidroxiamino)-7-klórj5-fenil-3H-il ,4--benzodiazepint kapunk. Az analitikai minta olvadáspontja 126—130 C°. Ultraibolya spektrum .(etanol): lmax . 209 (e = 34.050), 252 {e = = 23,750),. 345 (« = 1.800), inflexió 229 mM -nál (s = 24.250). 5
