158742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 18 631 R. P. antibiotikum előállítására

158742 10 sek lekerekített véggel, és méretük 0,5—0,7 x x H,2(i. Mikroszkóp alatt vizsgálva kitűnik, hogy a spórázó készülék azonos felépítésű Pridham-tféle keményítő agáron és Hidkey és Tresner-tféQe 'agáron. Azok közül a fajok közül, amelyek le vannak írva a „Bergey's Manual of Determinative Bacteriology" (7. kiadás, Tíhe Williams and WiDkins Company, Baltimore, 1981) vagy a „Tlhe Aotinomyoetes" (IL kötet, S. A. Waksman, The Williams and Wilkins Company, Baltimore, 195/1) című művekben, legjobban megközelíti a S. aburiaviensis fajt, amely ugyancsak nem termel melanint szerves közegeken, légmicéliuma fehér vagy világosszürke, egyenes spóratertökat fejleszt, és vegetatív micéliuma sziacharóz-nitrát agáron sárgiásfoiarna. Mégsem azonos azzal, mert ha megvizsgáljuk az S. aburaviensis leírását a „The Aatinpimyeetes"ben (166. oldal), akkor' láthatjuk, hogy bár a két törzs jellegzetességei közül néhány azonos, mégis a S. aburiaviensis olajzöld-szürkés telepet alkot glulkóz-aszpariagin agáron és halvány olajzöld telepét burgonyán, viszont a S. albooinereiscens DS 21 647 telepe giukóz-aszparaginos agáron sárga, burgonyán pedig barnás-sárgásszürkétől igen világos barnásig terjed. Megjegyezzük még, hogy a .S. allboicineresoens DS 21 647 vegetatív mioéliumán semmi zöldes vagy olajzöld színeződést nem labet megfigyelni; a vegetatív micélium színe mindig világoissárgátöl barnássárgáig terjed. Azonkívül zselatinon a S. aburaviensis nem termel oldható pigmentet, viszont a S. albocineresoens DS 21 647 halványsárga oldható pigmentet termel. Továbbá a S. aburaviensis sem a lalktózt, sem a szacharózt nem hasznosítja, de hasznosítja az inulint, elleniben a S. allbocinerescens DS 21 647 hasznosítja ,a laktózt és a szacharózt, de nem hasznosítja az inulinit. Az 5. táblázatiban közöljük a S. alhocinerescems DS 21 647 tenyészitési jellegzetességeit es biokémiai tulajdonságait, ugyanolyan körülmények fcözötit megfigyelve, mint az S. hygrosoopicus DS 9731 törzs esetéiben; a táptalajok azonosnak, és hivatkozási számaik is ugyanazok. Jellegzetességei révén a hanmiadik mikroorganizimus a Streptanyoes roseoohromogenes (Jensen) Waksimian et Henriéi fajiba tartozik, ós attól kis mértékben különbözik; a fő különbség a spórázás késése. Ez különösen liassian indul meg, és olykor nem is mutatkozik olyan községekben,- amelyek a típusfaj esetében spérafcépzésre alkalmasak. Ennek a tulajdonságnak köszönhető, hogy az új törzset Straptomyoes roseadhnoniogenes, var. oseitansnak nevezték el. A S. roseodhromogenes, var. oscitans DS 12 976 törzs ovális spórákat termel 0,3—0,4 x xi0,'6—OMix méretben. Spóriajtartó fonalai hoszsaúak, és végükön egy vagy két spirálissá csavarodnak, ritkán több a spirálisok száma. Általában a spóratarító fonalak egyéniként állnak az azokat tárttá légmicélium fonalain. Általánosságban szintetikus táptailaijakon a S. rosőoöhromogenes, var. oscitans DS 12 976 törzs sárga vegetatív mieéliumot fejleszt, és sárga vagy halványsárga oldható pigmentet 5 termel. Szerves táptalajokon a vegetatív micéliuma sötétebb, színe világos barnássárgától sötétbarnáig terjed, sőt bizonyos esetekben ífeketósbarma színű; ugyanezeken a közegéken többé-kevésbé sötét barnia oldható pigmentet 10 termel, megfelelő tirozin közegen pedig melanifcus fekete pigmentet. Spórás ilégimicéliumának színe rózsaszín, de mint már említettük, a spórázás csak rendkívül lassan indul meg, egy hónapi tenyésztés után; optimális körül-15 menyek között spórázás tapasztaltató keményítő és lammóniumsó tartalmú közegben, amilyenek a Pridhaim-féle keményítő agar vagy a Grundy-ifélc keményítő agar; a szokásos .tenyésztési körülményeik között két (havi inku-2D bációra van szükség 26 C°-on, hogy a légmicéllium ezekben a közegeikben szürkés rózsaszínre színeződjék, ami tanúsítja a számbajövő sp óraképződés t. 25

A 6. táblázatban feltüntettük a S. rioseoohromoganes, var. oscitans tenyésztési körülményeit és biokémiai tulajdonságait, ugyanolyan körülmények között megfigyelve, mint a S. hygrosoopicus DS 9751 törzs esetében; a táptalajok s0 azonosiak, és hivatkozási iszámaik is ugyanazok. A további táptalajok hivatkozásai és összetételei a következők: R megfelel a W—IS-nak, de 30 g szacharózt .jr

15 g glukóz helyettesít; S „Manual of Methods for Pure Culture Study of Bacteria", Society of American Bacteriologists, Geneva, N. Y., II50—18. 40 A Streptomyoes DS 12 '976 törzs jellegzetességeit vizsgálva kitűnik, hogy nagyon közel áll az S. roseoóhromíogenes (Jensen) Waksrnan et Henriéi fajhoz, amelynek a leírása S. A. 45 Wiafcsman: „The Aétinomycetes" című műve (The Wilüíams and Wilkins Company, Baltimore, 19Q1) 2. kötetének 682. oldalán található. Összehasonlítva az ebben a műben leint valiamennyi fajjal, kitűnik, hogy ez az, amelyhez 50 a legnagyobb hasonlóságot mutatjla, és a két törzs között annyi a hasonlóság, és oly kevés a különbség, hogy nem tekinthető két. külön fajnak. 55 Akárcsak a S. roseochromogenies (Jensen) Wafcsimían et Henriéi, a DS 1Í2 976 Strteptomyoes törzs is a melanikus pigmentet termiéi ő törzsek csoportjába tartozik; légmicéliuma ró-60 zsaszínre színeződik, amikor a spótfafcépződés bizonyos fokot ér el, és spóratartóinak vége spirális. Vegetatív mieéliumánlafc színe halvány, sárgától söMtlbiamáig terjed a itáptalaíjtál függően, és a termelt oldható pigmentek szinfe-65 tikus táptalajon halványsárgák vagy színtele-