158652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 1-fenoxi-2-hidroxi-3-terc. butilamino-propánok előállítására
158652 étert adunk hozzá, és a szerves fázist híg sósavval kirázzuk. Az elkülönített vizes fázist nátronlúg'gal meglúgosítjuk. A kivált bázisos - részeket éteriben felvesszük, az éteres oldatot elkülönítjük, és magnéziuimszulMt fölött megszárítalak. Az étert ledesztilláljulk, az 1,5 g maradékot kávés éterben oldjuk, és az oldatot megszűrjük. A szűredékhez éteres hidrogánfcloridot adunk, mire a hldroklorid kicsapódik. Leszívatjuk, és 2 ízben kevés etanolból átkristályosítjuk. Hozam 0,4 g, olvadáspontja 159—163°. 2. példa: l-:(2-Nitrilofenoxi)-2-ihidroxi-3-teric., butilam,ino-propán-hidiroklorid (a b) eljárás szerint) 15 g (0,065 mól) l~(2^it!riiofenoxi)^2y 3Hepoxi-^propánit 100 mi etanolban oldunk, és hozzáadunk 18,6 g (0,255 mól) teric.butlamint. Szobahőmérsékleten való 1" órai állás után 2 óra hosszat 60—<70°-on tartjuk, majd az illó részeket vákuumban ledesztillláljulk. A maradékot híg sósavval eldörzsöljük, és az oldhatatlan részit kiszűrjük. Ezután a szűredéket nátmoinlúggal meglúgosíltjulk, és a kicsapódó bázist éterben feíivesszük. A mganéziumszulfát fölött megszárított éteres oldatból az étert ledeszitillátjuk, és a maradékot etanolban oldjuk. Éteres hidriogénklorid hozzáadása után a hi'droklorid kristályosan kiválik, és etanolból éter hozzáadásával átlkristályosítva tisztán kapjuk meg. Hozam 9,8 g, olvadáspontja 163—165°. 3. példa: l-(2-Propiarg'iloxi£enoxi)-2-hidroxi-3^terc. butilamino-propánoxalMit (a b) eljárás szerint) 7,15 g (0,035 mól) l-^proparigiloxlfenoxi)-2,3-epOxi-propánt 70 ml etanolban oldunk, hozzáadunk 11 g (0,15 mól) tere.butálarnint, és 2 óra hosszat visszafblyiató hűtő alatt forraljuk. Lehűlés után az oldószert vákuumban ledeiszítiMljuk, és az olajos maradékot híg sósavval éldöírzsöljük. A vizes fázist éterrel exttfahálijuk, a. savanyú vizes oldatot ezután nátronlúggal meglúgosítjuk. Az olajosam kiváló bázíi'st éteriben felvesszük, a szerves fázist vízzel mossuk, és magnéziumszulfáit fölött megszárítjuk. Az éter ledeszitiüiMlása után iá maradékot vízmentes étedben oldjuk, és hozzáadjuk 2 g oxálsavnak 10 ml aoetonnal készült oldatát. A' kiváló oxalátot etanolból éter hozzáadásaival át-,. kristályosítjuk. Hozlam 4,6 g, olvadáspontja 132—134°. 4. példa: l-(3-Ni, tr;ilotfenoxi)-2Hhidroxi-.3-teirc.buti3amino-•propán-oxalát (a c) eljárás szerint) 9,6 g (0,06 mól) l-(3-nitrilofenoxi)-3-aminopropanol-(2)-t 40 ml dimeitüiformamidban ol-10 15 20 25 ;iO 35 40 45 50 55 60 Ü5 dunk, és hozzáadunk 100 ml tetrahidrofuránt és 4,2 g (0,05 mól) porított nátriumhidrogénkarfoonátot. Ezután 6,9 g (0,05 mól) tere.butilbromiddál 24 óra hosszat visszafolyató hűtő aileit forraljuk. Lehűlés után a reaíkciókeveréikből a szervetlen részt szűrőn elválasztjuk, az oldószerkeveréket vákuumban ledesztilláljulk, és a maradékot melegítés közben etilacetátban oldjuk. Az oldhatatlan szervetlen anyagokat leszívatjuk, és a szűredéket petroléterrel elegyítjük. A bázis szilárd alakban kiválik. Elkülönítése után atilaeetátiból pettroléter hozzáadásával átlkrisitályosítjulk. Olvaidáspontja 108—110°. A kristályos anyagot éteriben oldjuk, 'és éteres oxálsav oldatot hozzáadva az amorf oxalátot kicsapjuk. Kevés etanolban oldjuk, és lassan étert adunk hozzá. Az oxaüát színtelenül kikristályosodik, és elkülönítés és szárítás után 154—157°-on bomlás köziben olvad. Hozam 2,7 g. 5. Délda: l-(2-Nitrilofenoxi)-2-ihidroxi-3-terc.ibutilamino-pröpán-hidroklorid (a d) eljárás szerint) 1,66 g (0,005 mól) l-(2-nitrJllofenoxi)^3-tere.buülaimino^propano!l-2-tetriahiidröpiraníiléter-<>xalátot 5 ml híg sósavban 2 óra hosszlat forrásban levő vízfürdőn melegítünk. Lehűlés után nátronlúggal meglúgosítjuk, és a kiváló bázist éterben felvesszük. Az éteres oldatot magnéziuimszulfát fölött megszárítjuk, majd az étert vákuurniban elűzzük. A maradékot az 1. példában leírt módon feldolgozzuk, amikor is a hidroklorití olvadáspontja, keveréíkolvadáspontja és vékonyréteges kromatogramjának Rfnértéke tekintetéban. azonosnak bizonyul az 1. és 2. példában leírt vegyülettel. A kiindulási anyagiként használt tetrahidropiraniléter a kön/étkezőképpen készül: 7,8 g (0,05 mól). l-(2^nitrilofenoxi)w2-hidroxi-3-brórn-piropámít 16,8 g .(0,2 mól) dihidropiránrnal és késhegynyi p-toluolszulfonsavval elkeverünk, amikor is egy enyhén exoterm reakció indul meg. Miután ez kfo. 35°-on lejátszódott, a reafcciókeyeréfcet 30 percre 50—60°-ra melegítjük. Ezután 100 ml benzolban oldjuk, és 15 ml tercfcutilamint adunjk hozzá. A reakiciókevenéket szobahőmérsékleten való 2 órai állás után 6 óra hosszat v'isszafo'lyató hűtő alatt fórral^ juk, majd vákuumban bepároflijuk. A maradékot éterben oldjuk, és. vízzel kirázzuk. A szerves fázist rmagnéziumsizulfát fölött megszárítjuk, az étert ledesztilMljuk, és a 11,9 g maradékot kevés ételiben oldjuk. Az oldatot éteres oxálsavöldlattai egyesítjük, mire az oxalát kikristályosodik. Acetonitrillből való átkristályosítása után az oxalát 102—105°-on olvad bomlás közben.
