158611. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imid-amid kopolimerek gyártására
3 158611 4 ten oldatban reagáltatjuk — ahol az „A" anyagot úgy állítjuk elő, hogy legalább egy poláris, inert szerves oldószer jelenlétében legalább egy, mind belső amid, mind belső imid képzésére alkalmas karbonilvegyületet — amely egy karb- 5 oxil-csoportot, valamint két karbonilcsoportot tartalmaz, mely utóbbiak egyfelől egy háromértékű gyök különböző szénatomjához, másfelől pedig egy oxigénatomhoz csatlakoznak, a két karbonil-csoportot legfeljebb három szénatom 10 választja el egymástól és a karboxil-csoportot legalább két szénatom választja el bármelyik karbonil-csoporttól — legalább egy diizocianáttal vagy legalább egy poíiizocianát és legalább egy diizocianát elegyével reagáltatjuk, ahol a 15 diizocianát, poíiizocianát, ill. karbonilvegyület kiindulási mennyiségét úgy választjuk meg, hogy minden —NGO csoportra lényegében '/z mól karbonil-vegyület jusson, és a ,,B" vegyületet úgy állítjuk elő, hogy legalább egy közöm- 20 bös, poláris, szerves oldószerben legalább egy, belső diimid képzésére alkalmas, tetrakarboniivegyületet — amely kétszer két karbonilcsoportot tartalmaz, melyek mindegyike egyfelől egy négyértékű gyök egyik szénatomjához, más- 25 felől egy oxigénatomhoz kapcsolódik, az egy párba tartozó karbonilcsoportokat legfeljebb három szénatom választja el — legalább egy diizocianáttal, vagy legalább egy poíiizocianát és legalább egy diizocianát elegyével és/vagy 30 ezen kiindulási anyagok keverékével reagáltatunk, ahol a diizocianát, poíiizocianát és a karbonil-vegyület kiindulási mennyiségét úgy választjuk meg, hogy minden —NCO csoportra lényegében V2 mól karbonil-vegyület jusson. 35 A találmány szerinti eljárás lényege tehát oldatban levő lineáris vagy keresztkötéses poliamid-imidek reagáitatása oldatban levő, lineáris vagy keresztkötéses paliimidékkel. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott 40 lineáris és keresztkötéses poliamid-imidek oldatban történő előállítását a 155 149 sz. magyar szabadalmunkban részletesen ismertettük. A lineáris és keresztkötéses poliimidek oldatban történő előállítását az 1:105 4:37 sz. angol szaba- 45 dalmunkban adtuk meg. Belső amid és belső imid képzésére egyaránt alkalmas karbonilvegyületekként az alábbi anyagokat használhatjuk fel: trikarbonsav-monoanhidridek, trikarbonsavak, vagy a mono- g0 anhidrid és a megfelelő sav elegye, illetőleg a (VI) és (VII) általános képletű vegyületek, ahol RÍ jelentése a korábbiakban megadott. A fenti képletnek megfelelő karbonilvegyületek közül előnyösen olyan vegyületeket alkalmazunk, melyekben Rx több, a korábbiakban megadott csoportot tartalmaz, és e csoportok közvetlenül, vagy —S02 —, —O—, —CQ—, C=P—Y, Y—C—Y\ —NY—CO—X—CO—NY—, —CO—NY—X—JNTY—CO—, —CO—O—X—O— _^CO—, —O—CO—X—CO—O— és/vagy —CO—NY—NY—CO— csoportokon keresztül 65 kapcsolódhatnak. A felsorolt csoportokban X jelentése alkuén-, diaxialkilén-, ciklanilidénvagy arilén-gyök (a felsorolt gyökök kétértékűek) Y jelentése alkil-, aril- vagy ciklanil-gyök vagy hidrogénatom és Y' jelentése alkil-, aril- vagy ciklanil-gyök. Előnyösen az alábbi trikarbonsav-monoanhidrideket alkalmazzuk: trimellitsav-monoanhidrid, 2,( 3,6-naftalin-trikarbonsav-2,3-monoanhidrid, 3,4,4'-difeniil-trikarbonsav-3,4-monoanhidrid, l.S^-naftalin-trikarbonsav-il^-monoanhidrid, ly2,5-naftalin-trikarbonsav-l,2-monoanhidrid, 3,4,4'-difeni, lszulfon-trikarbonsav-3,4-monoanhidrid, 3,4,9-perilén-4;rikarbonsav-3,4-monoanhidrid, 3,4,4'-difeniléter-trikarbonsav^3,4-monoanhidrid, trikarbollitsav-monoanhidrid, 1,2,4-ciklopentadienil-trikarbonsav-monoanhidrid-(l,2), S^^'-benzofenon-trikarbonsav-S^-mono-anhidrid, 2-(3',4'-dikarboxifenil)-5-(3'-karboxifenil)-l,3,4--oxadiazoil-3',4'-monoanhidrid, 2-(3',4'-dikarboxifenil)^5-ikarboxifenzimidazol--3',4'-monoanhidrid, 2-(3',4'-dikarboxifenil)-5-karboxibenzoxazol-3',4'-monoanhidrid, 2-(3',4'-dikarboxifenil)-5-karboxibenzotiazol-3',4'-monoanhidrid, 2-(3',4'-dikarboxidifeniléter)-5-(4-karboxidifeniléter)-l,3,4-oxadiazol-3',4'-monoanhidrid, 4'~(3,4-dikarboxifenil)-karboximetán-mono-anhidrid, 4'-(3,4-dikarboxifenil)-karboxipropán-monóanhidrid. Trikarbonsavként előnyösen a fenti anhidrideknek megfelelő savakat használjuk. Az esetben, ha monoanhidrid és sav elegyét alkalmazzuk, az egymásnak megfelelő karbonsav-karbonsavanhidrid párokat használjuk. A találmány szerinti eljárásban a fenti karbonilvegyületeket legalább egy 0 = C = N — R — N = C = 0 képletű diizocianáttal reagáltatjuk — ahol R legalább két szénatomos, kétértékű, a korábbiakban részletesen definiált gyököt jelent. Előnyösen olyan diizocianátokat alkalmazunk, melyekben R több, a korábbiakban megadott csoportot tartalmaz, s e csoportok közvetlenül, vagy az Rt-nél ismertetett gyökökön, továbbá —NY—S02 — X—S02^NY— és/vagy —S0 2 — —NY—X—NY—S02— csoportokon keresztül kapcsolódhatnak — ahol X és Y jelentése a korábbiakban megadott. A fenti képletű diizocianátokként előnyösen a következő vegyületeket alkalmazzuk: 4,4'-difenili2,i2-propán-diizocianát, 4,4'-difenilmetán-diizocianát, 55 60 2
