158551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-szubsztituált-merkapto-4,6-diklór-s-triazinok előállítására

158551 5 6 sitani lehet, ha például kis viszkozitású oldószereket, mint metilénkloridot, étert vagy toluolt választunk. A nagyobb viszkozitású oldószerek, mint hosszabb szénláncú alkilbenzolok, tetraklóréterek stfo. pedig ezzel szemben a re- 5 akció lefolyását meghosszabbítják. A cianurklorid lúgos közegben ismeretes módon oxitriazinokká hidrolizálódhat, ennek folytán magas hozam elérése és a végtermék tisztasági foka szempontjából alacsonyabb homár- 10 sékíleten végzett reakciónál 8 pH-érték lényeges túllépése nem. ajánlatos. Ha' azonban a reakciót magasabb hőmérsékleten, pl. 30—35 C°-cn végezzük, akkoj- ,a reakciósebesség már olyan mérvű, hogy az oldat pH-értékét nem szüksé- i5 ges ellenőrizni. A 8 pH-érték egyébként rövid időközben hátrányok nélkül túlléphető anélkül, hogy a cianurklorid vagy a 2^alkilmerkapto-4,fi-diklór-HS-triazin hidrolízisével számolni kellene. 20 A reakcióké verek feldolgozása önmagában ismert módon történhet. Például úgy járunk el, hogy a semlegesítés után a vizes fázist leválasztjuk, a szerves fázist gyorsan megszárítjuk és az oldószert eltávolítjuk. Ekkor mára- 25 dékként a 2-helyettesített merkap:to-4,6-diklór-s-triaztat kapjuk. A nyerstermék gyakran csaknem kvantitatív hozammal előállítható és nagytisztaságú. A nyerstermék finomítása egyszerű vákuiumdesztillációval végezhető. ?0 A reakció, mint már említettük, folyamatos módszerrel is végezhető. A folyamatos módszernél azt az elvet követjük, hogy megfelelő szabályozó berendezéseken keresztül sztöchiometrikus vagy más önkényesen megválasztott g5 cianurklorid és merkaptán keveréket egy iners oldószerben vagy diszpergálószerben megfelelő berendezésben a kívánt mennyiségű sósavat lekötő anyag vizes oldatának jelenlétében reagáltatunk, az így képződött heterogén keveré- 40 ket folyamatosan elvezetjük, a vizes fázist leválasztjük, a szerves fázist pedig megszárítjuk és feldolgozzuk. Mivel a kondenzáció erősen exoterm hőszínezetű, így a képződött hőmennyiséget folyamatosan elvezetjük. Erre a célra a , legkülönbözőbb — a technika állása alapján ismert — műszaki megoldások használhatók. A találmány szerinti eljárással képzett vegyületek a gyomir'toszerék előállításánál kiiiidulóanyagként használhatók. Így pl. a kiin- 50 dulóanyagokíat a következő ismert gyomirtószerek előállításánál hasznosíthatjuk: 2-metilmerkap'to-^ß^bisz-izopropilamino-s-triazin, 2--me;tilmerk,apto-4-etilamino<-6-izopr0'piilamino-s-triaziin vagy 2-<metilmerkapto-4-izopropilanimo- 55 -6-y-metoxipropilamino>-s~triazin. ' Az alábbi kiviteli példák a találmány szerinti eljárás részleteit szemléltetik. 1. példa: 184,6 g cianurkloridot 1 liter tokióiban szuszpendálunk, majd 0 C°-ra lehűtünk. Ezen a hőmérsékleten 53 g metilmerkaptán beadagolásával kondenzálunk. Élénk keverés közben 40,1 g nátriumhidroxid 20 ml vízben képzett oldatát a reákcióelegybe becsepegtetjük, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét 2 C° alatti hőmérsékleten, a pH^értéket pedig 7,5—8 között tartjuk. Kb. 60 perc eltelte után a reakció befejezettnek tekinthető. Ekkor az alsó vizes fázist leválasztjuk, a toluolos fázist kalciumiklorid felett megszárítjuk, szűrjük és vákuumban bepakoljuk (50—60 C°/12 Hgmm). A desztilláció maradéka színtelen olaj, amely hidegen kristályosan megdermed. 194 g nyerstermékét kapunk, amelynek olvadáspontja: 51 C°. A nyersterméket 1 méter magas Vigreuxoszlopon vákuumdesztiliációval finomítjuk. A kapott 2-metilmerkapto-4,'6-diklór-s-triazin forráspontja 12 Hgmm nyomáson 125—127 C°. Hozam 167,2 g == 85,3% elméleti a bevitt cianurkloridra számítva. 2. példa: 184.5 g cianuiikloridöt és 66 g etilimerkaptant 1 liter anizolhoz adunk. A keveréket 0 C°ra lehűtjük és ezen a hőmérsékleten 202 ml 5 n vizes káliumhidroxidoldatot — az 1. példához hasonlóan — adunk hozzá. A feldolgozás során 197,3 g 2-etilmer:kapto-4,6-diklór-s-triazint kapunk, halványsárga olaj alakjában, amelynek forráspontja 0,3 Hgmm nyomáson 86—88 C°. A hozam 197 g = 93,9% elméleti a bevitt cianurkloridra számítva. 3. példa: 184,5 g cianurkloridot 1 liter kloroformban oldunk, majd 148 g n-oktilimerkaptánt adunk hozzá. A keveréket Ö C°-ra lehűtjük és az 1. példáihoz hasonlóan 202 ml 5 n vizes nátriumhidroxidoldáttal kezeljük. A szokásos feldolgozás során 284,3 g 2-n-oktilmerkapto-4,6--diklór-s-triazint kapunk halványsárga olaj alakjában, melynek forráspontja 0,1 Hgmm nyomáson 135—1136 C°. Hozam: 96,7% elméleti a bevitt cianurkloridra számítva. 4. példa: 184,5 g cianurkloridot 1 liter diklórbenzolba adagolunk, miajd 77 g allilmerkaiptánt adunk hozzá és a keveréket 0 C°-ra lehűtjük. A lehűt ött keverékhez az 1. példa szerinti módon 53,5 g nátriumkarbonát 200 ml vízben képzett oldatát adjuk. A feldolgozás során 2:03,4 g 2--allilmerkaptoJ

4,6jdiklór-s-triazint kapunk, halványsárga olaj alakjában, amelynek forráspontja 1,3 Hgmm nyomáson 110—:113 C°. A hozam: 91,5% elméleti a bevitt cianurkloridra számítva. 5. példa: 184,5 g cianurkloiridot 1500. ml dibutiléterben oldunk. Az oldathoz 130,2 g benzilmerkaptánt adunk és 0 C°-ra lehűtjük. Élénk keverés köz-10 i5 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 3