158551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-szubsztituált-merkapto-4,6-diklór-s-triazinok előállítására
158551 4 mérsékleten reagáltatjuk, a reakció lezajlása után pedig a vizes fázist leválasztjuk, míg a szerves fázist önmagában ismert mádon feldolgozzuk, továbbá adott esetben az eljárást folyamatosan hajtjuk végre és a feleslegben alkalmazott reakciókomponenseket visszanyerjük. Ezzel az eljárással sikerült 2-j szubsztituált-merkaptö^fi^diklór-s-triazinokat magas hozammal előállítani, emellett a kapott nyerstermékek gyakran olyan tisztasági fokkal rendelkeznek, hogy további tisztítási műveletek, sőt közibenső izolálás nélkül, tehát a reakció során előállított oldatok formájában további felhasználásba vihetők. A találmány szerinti eljárásnál — ellentétben az ismert eljárásokkal — nem szükséges extrém alacsony hőmérsékletek betartása. Jóllehet a reakció körülbelül —20 C° és kb. -{-10 C° közötti hőmérsékleten is lefolytatható, azonban ez külön hűtési költségeket okoz, mivel a kondenzációs reakció erősen exoterm hőszínezetű. Már ebből az okiból kifolyólag is előnyös a reakciót magasabb hőmérsékleten lefolytatni. A reakció felső hőmérsékleti határának kritikus értéke nincsen, ha arról gondoskodunk, hogy a szerves oldószer, illetve oldószerelegy folyékony állapotban maradj on. Ez adott esetben megemelt nyomások alkalmazásával elérhető, így például a reakció lefolytatása kb. 400 C°-ig terjedő hőmérsékleten is lehetséges. Gyakorlati szempontból kb. —10 C°-tól 200 C°-ig terjedő hőmérséklettartomány jön számításba, ezen belül pedig a kb. +20 C° és +90 C° közötti reakcióhőmérsékletek különösen célszerűek. •A találmány szerinti eljárás természetesen a kiindulóanyagok ekvimolekuláris mennyiségeível lefolytatható. A tapasztalatok .szerint azonban a reakciót a reakciópartnerek tetszés szerinti feleslegeivel is vagy a szükséges ekvimolekuláris alatti mennyiségekkel végezhetjük. A feleslegben alkalmazott reakciópartinerek önmagában ismert műveletekkel, pl. desztillációval és/vagy szublimációval elválaszthatók és visszanyerhetők, illetve az eljárás folyamatos kivitelezése esetén szintézisbe újból visszavezethetők. A cianurklorid és a merkaptovegyület mólaránya a reakciónál 1 :1—1 : 3 között ingadozhat. A reakciónál számításba jöhető szerves oldószerek közül a következőket soroljuk fel: benzol, toluol, xilol, klórbenzol, di- vagy triklórbenzol, nitrobenzol, anizol, pentán, hexán, ciklohexán, dibutiléter, klórozott szénhidrogének, mint metilénklorid, kloroform és széntétraklorid, éter, alifás, aromás és aralifás szénihidrogének, toluimitril, borostyánkősavdimetilészter, acetofenon, tetralin és hasonló oldószerek. Emellett a felsorolt oldószerek keverékei is alkalmazhatók. A szerves oldószereket célszerűen úgy választjuk meg, hogy forráspontlhőmérsékletük a ciainurkloridéval megegyezzen, így a feleslegben alkalmazott cianurkloridnak és az oldószernek egyidejű ledesztillálása lehetővé 10 15 20 25 S0 40 45 50 55 60 <j5 válik. Ebből a szempontból különösen a toluilnitril, borostyánkősavdimetilészter, 1,2,4-triklórbenzol vagy 6—9 szénatomszámú alkilcsoportokkal szuibsztituált benzolok keveréke bizonyult alkalmasnak. A találmány szerinti eljárásnál előnyösen a kiindulási anyagként használt meírkaptánt a szerves oldószerben, illetve oldószerkeverékben feloldjuk vagy szuszpendárjuk, majd ehhez a szervetlen sósavkötő anyagot vizes oldat alakjában hozzáadjuk. Szervetlen sósavkötőanyagokként az alkálikarbonátokon és -hidrogénkarhonátokon kívül az alkáliföldifémek, főként az alkálifémek hidroxidjai jönnek számításba. Előnyösen nátriumhidroxidot vagy káliumhidroxidot alkalmazunk. A sósavkötőanyagot tetszés szerinti mennyiségben alkalmazhatjuk. Gyenge felesleg alkalmazása célszerűnek bizonyult. A sósavat lekötő anyagokat vizes oldatok alakjában visszük a reakcióelegybe és magas koncentrációjú oldatok felhasználása nem szükséges, 50% alatti koncentrációjú oldatok felhasználása minden esetben elegendőnek bizonyult, általában pedig 4 vagy 5 normál oldatokat használunk. A találmány szerinti eljárás egyik kiviteli módja szerint kiindulóanyagként merkaptidet használunk. Ekkor mindkét kiindulóanyagot a szerves oldószerben, illetve oldószerkeverékben oldjuk vagy szuszpendáljuk és ehhez vizet adunk, vagy előnyösen csak a cianurkloridot oldjuk vagy szuszpendáiljuk a szerves fázisban, a merkaptidet pedig vizes oldat vagy szuszpenzió alakjában adagoljuk. Ennél az eljárásmódnál sósavat lekötő anyag pótlólagos felhasználása szükségtelen. Merkaptidként mind az egyértékű, mind a több vegyiértékű fémekkel képzett származékok felhasználhatók. Példaként az ezüst-, higany-, cink- és ólommerkaptideket említjük. Előnyösen azonban az alkálimerkaptideket használjuk. A találmány szerinti reakció során mind a cianurklorid, mind a bevitt merkaptán, valamint a képződő 2-szübsztituált-merkapto-4,6-Hdiklór-s-triazin a szerves oldószerben oldott állapotban marad és a sósav közömbösítése a szerves oldószer és a víz határfelületén megy főként végbe. Itt tehát fázisok közötti reakcióval kell számolni, amelynél a reakciósebességet a heterogén rendszerekre érvényes törvényszerűségek szabják meg. Például a diffúzió sebessége, a szerves oldószer viszkozitása, a két fázis felületi adottságai a meghatározó paraméterek. A vázolt okokból kifolyólag a reakció közben a fázisok jó átkeveréséről gondoskodni szükséges, ez a követelmény pedig önmagában ismert módon pl. úgy érvényesíthető, hogy erőteljes keverést alkalmazunk, vagy más eszközökkel, mint levegő vagy inersgáz átvezetéssel vagy a rendszer rázogatásával turbulens áramlást alakítunk ki. A reakció sebességét fentiek alapián az oldószer megfelelő megválasztásával is gyor-2
