158546. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az aminocsoportok átmeneti megvédésére peptidszintéziseknél

158546 csoportnak mint aiminovódőcsoportnak hátrányai vannak,, miivel nehezen vihető be, és a tritil­védétt vegyületeik kevéssé stabilak. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az alábbi (I) képlet szerinti védőcsopartok Rí R2 — <C—O—CO— I R3 —• amely képletben Rj rövidszénláncú alkil-, R2 rövidszénláncú alkil- vagy fenil- és R3 fenil­-igyök — jhosszúszénláncú érzékeny peptideik szintézisénél előnyösen alkalmazihatók és az is­mert védőcsoportoknal, mint pl. a tritilcsoport­nál értékesetobek. A fenti képletben a fenil­csopor'tok helyettesítetilen, vagy egy vagy két ixMdszénMneú alkil-, fenil- vagy rövidszén­láneú allkiltfenil-gyökkel helyettesített fenilgyű­rűk. A szutbsztituensek főleg para-helyzetben vannak, de lehetnék orto- vagy orto- és para­^helyzetben is. A rövidszénláneú ailfcil-gyofcok legfeljebb hat szénatomosak; elsősorban metil­vagy etil-, továbbá pl. propil- vagy butilgyökök. A rövidszénSiáncú alkil^csopartök egyenes lán­cúak, de — főleg fenilszubsztrbuensek esetében — elágazóak is lehetnék. Az új csoportok azzal tűnnék ki, hogy igen enyhe savas körülmények között, pl. szobahő­mérsékleten, tob. 60—90%HOS vizes ecetsavban, klóreoetsavban vagy hangyasaviban, vagy e sa­vak közül legalább kettőnek 10—40%, vizes elegyében lehasíthatok. Léhasítási sebességük több mint 600-szor nagyobb, mint a BOC-c»­porté, ehhez a csoporthoz, továbbá a tercier­-butfilészteresoporthoz, a tercier-butiléteresoport­hoz és a tritilHmerfeaptoivédőcsqportlhoz mérten is szelektíven lehasíthatok. Ezért különösen alkalmasak olyan érzékeny peptideik szintézisé­nél a-aniino-védőcsoportfcénti .alkalmazásra, me­lyek savra labilis oldallánc-védőcsopoftokat, mint a már említett csoportokat, tartalmaznak. Müvei ezeknek a csoportoknak sztlórikus gátlása nincs, így felhasználhatók minden kapcsolási eljárásnál és főleg az említett szilárdanyag­hordozós szintézisnél is. Az új csoportok bevezetése önmagukban is­mert eljárásokkal történik, a BOC-esoport be­viteléhez hasonlóan, példaképpen az azidmód­szer, vagy az aktivált észter -módsaer segítségé­vel (pl. fenilészter, p-nitrofenilészter, hidroxi­szukcinimidészter), vagy az RIÍR2 R 3 C—OH képlietű kaíbinolöknak az aminosavaknak meg­felelő izocianátsavészterekkel történő átalakítá­sával. A következő példákban az új csoportok be­vitelét és egyes természetes a-aminosavakon és természetes a-aminosavakiból felépített pepti­déken való lehasítását ismertetjük. Hasonló­képpen alkalmazzuk az új csoiportokat más aminosavaiknál és peptideknél is. A hőmérsék­leti értékeket Celsius fokokban adjuk meg. 1. példa: 10 2-áenil-izopropiloxikarfoonil-csoport bevezetése 1) 5,35 g izocianáteeetsavetllésztert (41,5 mól), 4 ml piridint és 5,64 g feniildimetilkarbi­nolt (41,5 mód) 38 órán át 50°-on melegítünk. 15 A sárga oldatot 60 ml éterben oldjuk, 0°-on " 1 mólos citromsavval és vízzel kirázzuk, nát­riumszulfát felett szárítjuk,, és vákuumiban szá­razra pároljuk. A maradékot petroléterrel el­dörzsöljük, a szilárd anyagot leszűrjük és 70 20 ml hexánnal visszaesepegtétő hűtő alatt for­raljuk. A fel nem oldódott anyagot leszűrjük, a szűrletet felére töményítsjük, 0,5 g aktívszén­nel szűrjük és az NH(2-íenil-izopropiloxikarbo­niil)-glicin-etilésztert kdkristályosítjuk. Op.: 69— 25 70°. A termék vékonyrétegkromaitogramja klo­roformban egységes, Rf = 0,4. 675 mg (2,55 mól) észtert 10 ml dioxánban oldunk, 1,47 ml 1,91 n NaOH-val elegyítjük és 30 1 1/2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A tiszte oldatot 20 ml vízzel hígítjuk, éterrel ' kétszer extraháljuk, ezt még kétszer kevés víz­zel mossuk. Az egyesített vizes oldatokat 0°-on citromsawal 2 pH-ra savanyítjuk, éterrel két-35 szer extraháljuik, ezt semlegességig mossuk, szárítjuk és szűrjük. Az éteres oldathoz ezután diciklohexílamint adunk alkalikus reakcióig, mire a só az edény' falának kaparására kristá­lyosodni kezd. Az éteres oldatot kb. 10 m'l-re 40 töményítjük, 1 órán át 0°-on kristályosítjuk, majd az N^(2-fenil-izopropiloxikarbonil)-glicin­-diciklohexilammóniumsót leszűrjük és éterrel mossuk. Op,: 162—163° (gyenge bomlás köz­ben). 45 2) m g fenildimetillkairibinol (0,44 mól), 450 mil abszolút metilénkloridos és 53 ml abszolút piridines oldatát —i50^on 30 perc alatt 67 ml klórszánsavfeniíészter 250 ml abszolút metilén-50 kloridos oldatával elegyítjük. Sűrű szuszpenzió keletkezik. Ezt még további 20 órán át 0°-on keverjük, majd kevés jégre és 100 ml meti­lénkloiridra öntjük. A keletkezett metilénklori­dos oldatot 0°-on vízzel többször mossuk, nát-55 riumszulifát felett szárítjuk és vákuumban 20°­on szárazra pároljuk. A keletkezett labilis ve­gyes karbonátot azonnal 180 ml metanolban oldjuk, jéghűtés közben 52 ml hidrazinlhidrát­tal (1,016 mól) elegyítjük és szobahőmérsékleten 60 20 órán át állni hagyjuk. Az oldatot 600 ml éterrel oldjuk, 0°-on vízzel, ötször 0,5-ÍN nát­ronlúggál és vízzel semlegességig mossuk, nát­riumszulífát felett szárítjuk és vákuumban 50°­on szárazra pároljuk. A maradékot (61 g) 65 nagyvákuumban ledesztilliáljuk és így 52,1 g 1

Next

/
Thumbnails
Contents