158488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-amino-2,4,6-trijód-benzoesav-származékok előállítására

158488 3 4 klóratomot jelent, az aeilezési és adott esetben alkilezési reakció lefolytatása után vagy e két reakció között a savkloridcsoportot valamely (IV) általános képletű vegyülettel — ahol Rí' és Rt" jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — való reagáltatás útján a megfelelő savamid-csoporttá alakítjuk át. Az R2 gyökben jelenlevő karboxilcsoport- — amennyiben az szabad állapotban van jelen a termékben — ezután észterezhető vagy sóvá alakítható át. Termékként keletkezhetnek azonban sók vagy — amennyiben a (III) általános képletű savak észterhalogenidjeiből indulunk ki — észterek is, amelyeket azután kívánt esetben a megfelelő szabad savvá alakíthatunk át. Az aromás gyűrű 1. helyzetében levő savklorid-csoport amidálására az a munkamódszer ajánlható, amely a 3-amino-2,4,6-trijódbenzoesav amidjainak előállítására már ismeretessé vált. Előnyösen vagy valamely szerves oldószerben, mint dioxánban, acetonban vagy tetrahidrofuránban, vagy akár szerves oldószer nélkül is dolgozhatunk. Olyan esetekben, amikor nagy hőfejlődés lép fel, a reakció szabályozása érdekében hűtésről is kell gondoskodni. A magbeli aminocsöport acilezése felemelt hőmérsékleten, valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben megy legelőnyösebben végbe; oldószerként ebben az esetben is dioxán, tetrahidrofurán, klórbenzol vagy benzol és dimetilformamid elegye alkalmazható. Az alkilcsoportnak a magbeli aminocsoportra való rávitelére bármely szokásos alkilezési módszer alkalmazható; legjobb eredményeket akkor kapunk, ha alkálikusan reagáló vegyületek, mint alkálilúgok, pl. nátronlúg vagy kálilúg, vagy pedig vizes alkálikarbonát-oldatok jelenlétében dolgozunk. A magbeli aminocsöport helyettesítése során ügyelni kell arra, hogy olyan esetekben, amikor az acilezésen kívül még alkilezés is kívánatos, előbb az R2 acilgyököt vigyük be, és csak akkor helyettesítsük a második hidrogénatomot'az R:! csoporttal, hogy így elkerülhessük a dialkil-helyettesítődésit. Ezzel szemlben az nem lényeges, hogy az —NRi'Ri" csoportot az eljárás mely szakaszában visszük be, ha 3-amino-2,4,6-trijód-benzoilklorid került kündulóanyagként felhasználásra. Az amid-csoportot vagy a magbeli aminocsöport teljes helyettesítése után alakíthatjuk ki, vagy pedig lefolytathatjuk az amidképzést a saVkloridból a magbeli aminocsöport acilezése és alkilezése között is. A kündulóanyagként felhasználásra kerülő 3--amino-2,4,6-trijód-benzoilklorid a 209 895 sz. osztrák szabadalmi leírás szerint állítható elő oly módon, hogy 3-amino-2,4,6-trijódbenzoesavat tionükloriddal reagáltatunk, előnyösen a reakció szempontjából közömbös oldószer jelenlétében. A (II) általános képletű 3-amino-2,4,6--trijódijenzoesav-amidok ugyancsak az idézett osztrák szabadalmi leírás szerinti eljárással állíthatók elő, a savklorid aminokkal való reagáltatása útján. Az észterek, arnelyek a találmány szerinti eljárásban szintén kaphatók termékként, előnyösen alkalikus közegben szappanosíthatók el, pl. vizes vagy alkoholos alkálihidroxidoldatok segítségével, amikor is a reakció rendszerint rövid melegítés, mellett megy végbe. Az alkalikus elszappanosítási reakcióelegyből a kapott alkálisók közvetlenül, pl. valamely szerves oldószerrel való kicsapás útján állíthatók elő, vagy pedig az oldatot megsavanyíthatjuk, és így az (I) általános képletű terméket szabad • sav alakjában különíthetjük el. Mind a savak, mind a sók a szokásos módszerekkel egymásba átalakíthatók. Az (I) általános képletű vegyületek egy része két geometriai izomer-alakban fordul elő; ezek az izomérek elvileg el is választhatók egymástól. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemlélteti.;.. 1. példa 533,3 g 3-amino-2,4,6-trijód-benzoiikloridot 2200 ml kloroformban oldunk, és keverés közben, visszafolyató hűtő alatt forralva, 3 óra alatt hozzácsepegtetünk 165,6 g borostyánkősav-monometilészterkloridot. A sósavfejlődés befejeződése után a reakcióelegyet betöményítjük, amikor is összesen 585 g 3-N-(béta-karbometoxipropionil)-amino-2,4,6-trijód-benzoilklorid (az elméleti hozam 90,4%-a) kristályosodik ki az oldatból; ez a termék 184—187 C°-on olvad. 585 g fenti észtersavkloridot 4800 ml acetonban szuszpendálunk, és 150 g dietilaminnal reagáltatjuk. Átmenetileg oldódás következik be, majd rövidesen kikristályosodik a béta-[N-(3~ -N',N'-dietil-karbamil-2,4,6-trijódfenil)-karbamil]-propionsav-metilészter. Forrásban levő vízzel való kezelés után 561 g tiszta terméket (az elméleti hozam 90,7%-a) kapunk, amely 169— 171 C°-on olvad. 2. példa 68,4 g béta-[N-(3-N',N'-dietil-karbamil-2,4,6--trijódfenil)-karbamil]-propionsav-metilésztert — amelyet az 1. példában leírt módon állíthatunk elő — 500 ml dioxánban, 10 C° hőmérsékleten, keverés közben 12,6 g dimetilszulfát, 50 ml 4 n nátriumhidroxid-oldat és 50 ml telített nátriumklorid-oldat elegyével kezelünk. 5 C° hőmérsékleten a dioxán kristályosodik, és a vizes fázistól elkülöníthető. Az így visszamaradt vizes fázisból híg sósav hozzáadásával 14,8 g messzemenően metilezetlen béta-[N-(3-N',N'-dietil-karbonil-2,4,6-trijódfenil)-karbamil]-propionsavat kapunk. A dioxánból szárítás és vákuumban való betöményítés után 53 g béta-[N-(3-N', N'-dietil-karbamil-2,4,6-trijódfenil)-N-metil-karbamil] -propionsav-metilésztert kapunk olajszerű alakban; ez a termék metanolból kris-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2