158359. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló sínjárművekhez

158359 3 4 gúlia alakra alakítják és az ilyen típusú egy­máshoz közeledő kapcsolók egymáába csúszásait megkönnyítik. Ha a italáflimjány szerinti típusú kapcsolok pl. különböző magasságban és/vagy oldalhely zet­ben, valamint eltérő szöghelyzetben találkoznak egymással kapcsolódás céljából, akkor egyrészt a kis ütközőhorgon túlnyomó vezatőszarv és a kapcsoilótfej alsó oldaliján kinyúló vezetőieszköz és az ezen előrenyúló vezatőnyúlvány révén, és másaiészt a gúlaszerűen ferdére lemunkált húzóhorognak ellenkapcsoló vezetőszarvára valló felfutása révén a kapcsolófejek. kiigazodnak, úgyhogy ezek lényegében már központosítva vannak, mielőtt a kapcsolóiejíkonitúroik érintke­zésbe kerülnének. Ha eat követően a kapcsoló­fejek horgai kölcsönösen egymáshoz feküdnék, akikor az említett vezetőeszközök össaeműkö­dése révén végbemegy a kapcsolófejek végle­ges központosítása és agymásközötti alalkzáró kapcsolódása. A kapcsolás létrejötte után vég­hélyzetükben egyrészt a nagy húzóhorgon levő húzóhorog-nalsöfelület és az eülenfcapcsoló veze­tőszarvának felső fedőfelülete, másrészt a ve­zatafalliból. kinyúló vezetőnyúllvány felső olda­lán fedőfelülatfcánt kialakított' ferde felület és az eMienkapcsoló vezetőszarvának alsó oldalán levő hátrafelé lejtős allapfelület egymásnak meg­felelő helyzetibe kerüíhek és ilyen módon a kapcsolóklat mereven egymáshoz tartják. Egy említett típusú önműködő kapcsolónak nem merev rendszerű kapcsolóval, pl. az SA—3 szovjet kapcsolóval való összekapcsolásánál a kisebbik horog alatti vezeltőszarvon levő, me­redeken fölfelé hajló oldalfelületek alkalmazása nem cészerű, mert ezeknek a különböző kap­csolótípusoknak kölcsönös oldalirányú elmozdu­lásánál előfordulhat, hogy a nagyobbik horog alsó, fcapesolónyáláslba benyúló balső határoló­éle kapcsolódáskor fel tud futni az említett ol­dalfelületeikre. Főként oldalirányú és/vagy ma­gassági irányú eltolódásoknál és/vagy a kap­csolódás céljából egymáshoz közeledő különbö­ző kapesolótípusok eltérő szögihelyzeitében, pl. amikor görbepályáról egyenesbe megy át a ko­csi vagy fordítva, fennáll az a veszély, hogy a nem merev rendszer kapcsolóján levő nagyobb horog afeó foeilső hiatárölóéle iaz említett, me­redeken fölfelé hajló ellenlkapcsoló-oldaltfelüle­teikre futnak föl és ezáltal a központosításit és a különböző kapcsolófejek ezt követő kapcso­lódását megnehezítik, és adott esetben alacsony felfutási sebességeknél ezek el is miariadnak. Az említett típusú önműködő kapcsolók egy­máshoz való kapcsolódásánál nem bizonyult az sem célszerűnek, hogy a kapcsolófej alatti ve­zetőeszfcöznek előreugró vezetőnyúlványán le­felé ferde, fedőfelületként kialakított felület a kapcsolófej közép-hossztengelye irányálban előre ferdén van kialakítva. Ha a kapcsolófej alsó oldalánál a levegő és elektromos energia számára járulékos vezeték­kapesolók vannak elhelyezve, amelyek kapcsoló­dáskor szintén az említett típusú önműködő kapcsoló középhossztenigelyéhez viszonyítva fer­dén helyezkednek el, előfordulhat, hogy a ve­zetékfcapcsolók egymáshoz nyömódiása révén az 5 önműködő járműkapcsalók egymáshoz viszo­nyítva hossztengelyük körül elfordulnak, mivel a vezetőszarv alsó oldalán levő ferde alapfelüle­tek félfekvésükből a kapcsolófej alatti vezető­eszközön levő vezetőnyúlvány ferde felületén 10 megemelkedve oldódni tudnak, mivel semmi olyan ellenállásit nem találnak, ami a vezeték­kapcsolók tömítettségét hátrányosan befolyásol­hatná. A találmány célja a technika állása ismer-15 tetett hibáinak kiküszöbölése, továbbá a talál­mány szerinti Mádat végrehajtásia, azaz sín­járművekhez a már említett típusú, olyan ön­működő kapcsoló létesítése, mélynek vehető­szarva a kis ütközőhorog maghosszabbításában 20 u Sy va n kialakítva, hogy ez a nem merev rend­szerű kapcsolóval való kapcsolódásnál semmi­lyen a kapcsoülhatóságof gátló érintkezésibe nem kerül és amelynek kapcsolófej alatt levő veze­tőeszközön kialakított vezetőnyúlványa olyan 25 megfelelő ellentámasszal van ellátva, amely a kapcsolófejeknek . a hosszfcözéptengelyhez viszo­nyítva ferde vezetákkapcsolólk egymáshoz nyo­mása következtében létrejövő, hossztengelye körüli elfordulását meggátolja. 30 A találmány a kitűzött feladatot azzal oldja meg, hogy a kis ütközőhorog meghosszabbításá­ban oldalra lés előre nyúló vezetőszarva van, melynek ütközőfelülete a kis ütközőhorog hom-35 jolkífeiületével szöget képezve van kialakítva, amelyen az említett ütfcözőfelülettel számiban levő oldalon egy lefelé és lényegében hátrafelé hajló kimunkálás van, és ennek oldalsó elülső része fcb. a vezetőszarv ütközőfelülete fél szé-4Q lességének megfelelően ezzel párhuzamosan halad. A találmány további jellemzője, hogy az em­lített vezetőszarv alsó oldala olyan vezatőrész­szel van ellátva, amelyen kifelé és felfelé hajló vezetőfelület van, amelynél a vezatőfelület síkja hosszirányban a kapcsolófej hosszközéptengelyé­vel párhuzamos. A találmány egy további jellemzője, hogy a g0 kapcsolófej alsó oldalából merőlegesen kinyúló vezetőeszközlén levő előreugró vezetőnyúlvány befelé levő oldalán egy a vezetőszerv alsó fe­lületén elrendezett vezetőrészihez tartozó ellen-Müöeittel látjuk el, amely mind hosszirányú ki-55 nyúlása, mind iránya szempontjából a vezető­részen elrendezett vezetőfelülettel hasonló mó­don van kiképezve. Találmányunk részleteiben a rajzokon vázolt p éld álképpen!, sínjárművekihez való önműködő 60 kapcsolókivitelilel kapcsolatban ismertetjük, amely kapcsoló vázlatosan, különböző állások­ban van feltüntetve. Az 1. ábra a találmány szerinti központi üt­köző- és kapcsolókészülék fcapcsolófejének élől­áb nézete. 2

Next

/
Thumbnails
Contents