158358. lajstromszámú szabadalom • Fékelemeket tartó tartószerekezet két légfékrendszeres vasúti járművek alvázában

158358 2 zetett szekrény tartó viszonylag niagy hossza miaitit, továbbá mert a padlótíeríhelése kívül járulékosan a fékeik húzóerejét és az ebből származó fogartónyomatékoit is át kell, hogy vigye az alvázra és ezért ővliemeze és bordája vastag. Mindezekért súlya igen nagy és ezen túlmenően, a szekrónytartó nagy forgatónyomatéka következtében az ővÜJemezék és bordáik egymáshoz igen erős hegesztővarriatoMkal erősítendőik. Kábeleik és csővezetékeik átvezetése a szeikrénytartió boirdáin nehézkes és költséges. A szekrenytartó belsejében a rozisdásodás meg- . akadályozása céljából az áttöréseknél csődarabokat keiül elhelyezni és azokat az esetleges korzorió megakadályozása végett légmentesen kell a bordákba behegeszteni. A lemezpadlónalk a szekrénytartóra valló szükséges rögzítése csak gyenge — például hegesztő — várnátokkal végezhető. Ez a hegesztés nem tartós megoldás, mivel a szekrenytartó középső része a fékezésnél fellépő erők következtében a vízszintestől lefelé elhajlik. Ezént a hegeiszitővarraitoík a szekrényitíartó középvonalában felrapedneík. Az emelők, illetve fékháromszögak, amelyek a főfékkar fixponthúzórúdjánák rögzítésére szolgálnák, rögzíitőelleimíaiklkel tetemes súlyt képeznek. Ezek viszonylag bonyolülit elemek és ágyazásuk a fékhenger alján, valamint a szieknénytartón igen megkívánja az egyes alkatszak pontos •méretbeitartását, ami azonban csak nehezen hajható végre. A találmány célja az említett hátrányok kiküszöbölése illetve csökkentése. A találmány feladata a féfceleoneket tartó tartószerkezet kialakítása két légféknendszarű vasúti járművek alvázában, amelynél az alvázban nincs szükség szeíkrénytantária és amelynél - az alváz éleméi messzemenően a fékezőerő felvételiére és az ebből adódó forgatónyomatékok szolgálnák, a lehetőségihez képest kevés szefcezeti elem felhasználásával, feladatta továbbá az is, hogy az emelőknél illetve fékháromszögéknél a főfékkar ültetve fiékiháromszög-ifixpontrudazatánák rögzítése elhagyható legyen. A találmány kitűzött feladatát azzal did ja meg, hogy a tartószerkezet egy — önmagában isimert — az alváz két vagy több kareszíttartójához ütköző és a kereszttartókhoz ismert módon rögzített fékihiengartartóbál, valamint egy az alváz hossztengelyéhez viszonyítva a fékhengertartóvál illetve annak hossztartójával azonos távolságban elrendezett hossztartóból van kialakítva, amely hossztartók meglevő lemezpiadllók esetén ahhoz bordképasen vannak kapcsolva, lemezpadló hiányában pedig rácsrudalkkal vannak az alváz hossztartóihoz kapcsolva és a tartószerkezet hossztartóinak felezővonalában, keresztmetszetének csúsztató középvonalával a fékhenger hossztengelyének magasságában a főfékkarok fiixponthúzórudadaitát tartó fixpont-kereszttartó van elrendezve. A találmány egy további jellemzője szerint a főfékikatr fixponthúzórúdj a kar vagy fékháromszög közbeiktatása nélkül közvetlenül a tartószeirikezet fixpontitartójához van rögzítve. A találmány szerinti megoldásnál továbbá a főfékkar fixponthúzórúdnak a fixpontlkereszttartón való közvetlen rögzítéBénél a fékhenger rögzítőcsavarjainák a .vízszintes hosszirányú erőktől való tehermentesítésére minden fékhemgerfenélk ágyazása erőzáróan a tartószerkezettel van kapcsolva. A találmány szerinti megoldásnál a fékek húzóerői úgy adódnák át a fixpontkor eszittartóra, hogy az gyakorlatilag csak vízszintes irányú hajilításniak van kitéve és torziós igénybevételeik nem-érik, mivel a fékek húzóerejének hatásvonala a fixpionjtkereszttartókeresztmetszet csúsztaitóközéppontjániak magasságában fekszik. Ezért, és mivel a fixpontkeiresztitartó hossza viszonylag rövid, az célszerűen kis keresztmetszeti területű, gorinc- és havedervarriat nélküli U keresztmetszettel is biálakítható. A fékeik (húzóereje é:s a húzóerőiből származó forgatónyomatékok a fiixponitlkareiszttartó rögzítéséin át részben a fékhenger hossztartóra, illetve az allVáznak azzal szembenfeikvő tartójára, részben pedig a tartószerkezet hossztartóján keresztül az alváz másik hossztartójára kerül. A fékeik húzóereje lemezpadilóvál ellátott alvázaknál — például a fékhengertartó és a lemézpadló közötti és a tartószerkezet hossztartója és a ilernezpadló közötti hegesztési kapcsolat újtján — adódik át. Olyan alvázaiknál, amelyeik nem rendelkeznék lémezpadióval, a húzóerőt rácsrudazat adja át az alváz hossztartóinak. A forgatónyomatékok a fékhengertartóban és a tartószerkezet hossztartójában függőleges hiajlítónyomatékot ébresztenek. Ennek következtében a két (hossztartó a hozzájuk rögzített alrvázfceireszttartófcria adják át a nyomatékot és a forgatónyomaték irányának megfelelően a paidlätarheOiest csökkentik vagy növelik. A kereszttartók többletterhelése legtöbb esetben járulékos erősítést nem igényel, miivel a kereszttartók egységes keresztmetszettel készülnek és méretezésük a legniagyobib terhelés álapján történik. A legnagyobb, a mértékadó terhelést felvevő kereszttartó pedig általaiban nincs a fékhengert art ók közelében. A találmány szerinti tartószerkezetnél tehát az • alváz építőelemei messzemenően alkalmasak a félkezőerők és az azokból! keletkezett nyomaték felvételére és •ennek megfelelően a tartószerkezet elemisi minden garinciliemez és heveder közötti hosszhegesztések nélküli, egyszerű keresztmetszetű — piáldául U szelvényű — .tartókból könnyen Mvitelezhetőik. A fentiekből következően — és meint az alváz a tartószerkezet részére székién ytarltót nem igényel .— a kábaleik és csővezetékek elhelyezése egyszerű és olcsó. Megtakarításit jelent az is, hogy a közvetlen kapcsolatok miatt számos felkelem elmaradhat. A találmányt az alábbiakban kiviteli példán, rajz alapján ismertetjük, ahol aZ 10 15 20 25 30 d5 40 45 50 55 60 2