158336. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (-) (cisz-1,2-epoxipropil)-foszfonsav előállítására mikrobiológiai úton
63 158336 64 tettünk alá. A 3—9. frakciókat, amelyek az antibiotikus aktivitás túlnyomó részét tartalmazták, egyesítettük és vákuumban való melegítéssel kb. 8 ml térfogatra bepároltuk. A kapott sűrítményt szűrtük és keverés közben kb. három óra hosszat kristályosítottuk. A (—) (cisz-l,2-epoxipropil)-foszfonsav kristályos kalciumsóját szűréssel nyertük ki, vízzel mostuk, majd metanollal, azután vákuumban szárítottuk. Az így kapott termék súlya 240 mg, aktivitása pedig —a Proteus vulgaris-szali végzett módosított hatóanyagtartalom-viszgálattal — 220 egység/ml volt. Fajlagos forgatóképessége e terméknek í«]589 —5,7°; H346 —6°; [ia]/l3 6 —1! 2,Í5° és [<*-]m —14,8° volt. 125 C°-o.n 2 óra hosszat vákuumban végzett szárítás után összetétele a következő volt: C 22,511:%; H 4,2% és P 15,3%. A szűredék'hez kevés metanolt adva, további 96 mg kristályos kalciumsót kaptunk. A (—) (cisz-l,2-epoxipropil)-foszfonsav ammóniumsójának vizes oldatát, amely ebben a példában kiindulási anyagként szerepelt, úgy kaptuk, hogy az antibiotikumnak a 12. és 13. példákban leírt eljárásokkal kapott n-butanolos oldatát 0,3 térfogatrésznyi vízzel extraháltuk és a vizes fázisokat elválasztottuk. 15. példa: A (—) (riszál,2-epoxipropil)-foszfonsav ammóniumsójának vizes oldatából egy 10 ml-es részlethez, amely 200 rag szilárd anyagot tartalmazott és 54 0O0 egységnyi összes aktivitást mutatott, és amelyet a 14. példában leírt eljárással kaptunk, 100 mg kalciumhidroxidot adtunk, a kapott oldatot vízzel '.20 ml térfogatra hígítottuk és szűrtük. A szűredéket vákuumban való melegítéssel mintegy 8,5 ml térfogatra bepároltuk. A kapott sűrítményt addig hagytuk állni, amíg az antibiotikum kalciumsója kezdett kikristályosodni az oldatból. A, kristályosítást keverés mellett egy éjen át (17 óra hosszat) folytattuk. A kristályos terméket szűréssel elválasztottuk, kis mennyiségű 50%-os vizes metanollal, majd kevés metanollal mostuk, végül szobahőmérsékleten vákuumban szárítottuk. Az így kapott kalciumsó súlya 111 mg, aktivitása pedig — a 7. példában leírt, a Proteus vulgarisszal végzett módosított eljárással vizsgálva — 252 egység/ml volt. E kalcium (—) (cisz-1,2--epoxipropil)-<foszfonát 125 C°-on vákuumban szárított mintájának elemi összetétele (0,6% súlyveszteség mellett) a következő volt: C 21,10%; H 4,02%; P 16,75% és Ca 21,5%. E kristályos kalciumsó fajlagos forgatóképessége («]«B ^16,2°; [ia]436 —tL3,2 0 ; [a]5i6 —7,4°; [x]578 —Í6,8° és [«]D —6,7° volt, a szárítási veszteség figyelembe vételével végzett korrekció után. 16. példa: A (—) (cisz-*l,2-epoxiprOípil)j foszfonát ammóniumsója vizes oldatának 118 ml-es részletéhez, amely 7,2 mg/ml szárazanyagot tartalmazott és 250 egység/ml aktivitást mutatott (és amelyet a butanolos sűrítmény vizes extrakciója útján a 14. példában leírt módon kaptunk), hozzáadtuk 2 g benzilaminnak kb. 5 ml etiléterrel készült oldatát és a kapott oldatot 5 vákuumban szárazra pároltuk. A maradékhoz kb. 5 ml metanolt, majd kb. 5 ml benzolt adtunk és az oldatot újból vákuumban bepároltuk és szárítottuk. A kapott szárított és részben kristályos termékhez 6 ml etanolt és 2 ml ben-10 zolt adtunk, majd az oldat lehűtése után további 10 ml benzolt adagoltunk. Megkezdődött a kristályképződés. Hozzáadtunk 5:1 arányú benzol-etiléter elegyet. A kristályokat leszűrtük és 4 ml 1:1 arányú benzol-etiléter eleggyel 15 mostuk; termék: 1,082 g 139—142 C° olvadáspontú (—) (cisz-il,)2-epoxipropil)-foszfonát monobenzilaminsó. Ezt a terméket 40 ml forró etanolban felvettük, az oldhatatlan anyagot leszűrtük, és a kapott szűredéket 10 ml térfogat-20 ra bepároltuk. Ezt az oldatot előbb megmelegítettük, hogy feloldjuk az esetleg kicsapódott anyagot, azután lehűtöttük és szobahőmérsékleten több óra hosszat hagytuk állni. A (—) (eisz-l,2-epoxipropil)-íoszifonsavnak az oldatból 25 kiváló kristályos benzilaminsóját leszűrtük, etanollal mostuk és szárítottuk. Termelés: 0,170 g 156—160 C° olvadáspontú benzilaminsó. E terméknek 2,5 ml etanol-metanol elegyből való átkristályosításakor a (—) (cisz-l,2-epoxipropil)„ -foszfonsav benzilaminsóját kaptuk 0,15 g termeléssel; olvadáspontja 153—.158 C° volt. A termék elemi összetétele igazolja a C10 H 16 NPO 4 tapasztalati képMet. Az anyalúgok feldolgozásakor további monobenzilaminsó mennyiségeket kaptunk. »35 17. példa: 48 mg d-ia-íeniletilamint adtunk 4 ml olyan metanolos oldatba, amely 60 mg ammónium (—) (eisz-l,2-epoxipropil)^foszfönátot tartalmazott (amelyet olyan módon kaptunk, hogy az ammóniumsó butanolos oldatát vízzel extraháltuk a 14. példában leírt módon, azután a kapott vizes kivonatot fagyasztásos szárításnak vetettük alá.) A kapott oldatot nitrogénáramban bepároltuk és a részben kristályos maradékhoz kevés metanolt adtunk. Kis mennyiségű aceton, majd ezt követően ugyancsak kis mennyiségű éter hozzáadása után •— amivel a (—) (cisz^l,2r-epoxipropil)^foszfonsav d-a-feniletilaminsójának további kristályosodását kívántuk előmozdítani — a kivált kristályos terméket leszűrtük és szárítottuk. 139—140 C° olvadáspontú termékhez jutottunk. DD 18. példa: 50 ml alábbi összetételű steril vizes tápoldat-Kazein hidrolizátum (N—Z amin) 1 % Dextróz 1 % Nátriumklorid 0;5% 65 Húskivonat 0,3% 32
