158336. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (-) (cisz-1,2-epoxipropil)-foszfonsav előállítására mikrobiológiai úton

158336 37 38 Bausch és Lomb Spectronic 20 típusú készülékben, a tenyészethez 0,2% élesztőkivonatoldatot adva. Összehasonlító oldatként be nem oltott táplevest használunk ennél a meghatározásnál. A beállított tőplevesiből 30 ml-t használunk 1 liter tápoMát beoltásáJhoz. Vizsgalati táptalajként 0,2% élesztőkivonatot (Difco) tartalmazó agarit (Difco) használunk. E táptalajt elkészítjük, autoklávban sterilezzük, majd' hagyjuk 50 C°-ra lehűlni. Beolltás után 10 ml-es adagokat adunk steril Petri-csészékbe, és a táptalaj t hagyjuk megszilárdulni. Az aktivitásit egységekben fejezzük ki, egységként azt az antibiotikum-koncentrációt választva (ml-enkinit), amely egy 12 mm-es papírkorongon 28 mm átmérőjű zónát hoz létre. A standard görbe készítéséhez négyféle 833A-koncentrációt használunk, éspedig ml-enikint 0,3, 0,4, 0,6 és 0,8 egységnyit; ezeket a koncentrációkat 8,0 pH-ra beállított trisz(hidroximetilj-aminoimetán puffenrel történő hígítással állítjuk elő. Az öt lemez mindegyikére négynégy korongot helyezünk a standard görbe elkészítése céljából: minden egyes lemezre a fent említett négyféle koncentrációiból egy-egy korong 'kerül. A lemezeket 18 óra hosszat 37 C°-on inkuíbáljuk, és megmérjük, hány .mm átmérőjűek a képződött gátlási zónák. Kiszámítjuk minden egyes koncentrációra az átlagos zóna-átmérőt, és az adatokbál féBogaritmus-papíron standard görbét szerkesztünk. A kapott egyenes lejtésszöge 4 és 5 között mozog. A vizsgálandó antibiotikum mintáit 8,0 pH értékű 0,05 m puff érrel hígítjuk a kellő koncentrációra. A vizsgálandó oldatba merített korongokat a vizsgálati lemez felületére helyezzük. Rendszerint minden mintából két-két korongot helyezünk a lemezre, egymással szemben. A mintába mártott korongok közé két olyan korongot helyezünk, amelyeket előzőleg mlenként 0,4 egységnyi (—) (cisz-4,2-epoxipropil)-foszfonsavat tartalmazó oldatba mártottunk. A lemezeket 18 óra hosszat 37 C°-on inkübáljuk és megállapítjuk a képződő zónák átmérőjét mm-ben. A vizsgált minta hatóanyagtartalmát vagy nomogram vagy pedig standard görbe segítségével állapítjuk meg. 1 mg tiszta (—) (cisz-l,2-epoxipropil -foszfonsav 357 egységet tartalmaz. A (—) (ciszHl,2-epoxipropil)-foszforsav tulajdonságai A találmány szerinti új antibiotikum, amelyet előzőleg 833A antibiotikumnak neveztünk, és korábban l-cisz-l,2-epoxH-propilfoszfonsavként is említettek, szerkezetileg az I képlettel jellemezhető. E vegyület savas jellegű. Mai felfogásunk szerint, a jelenlegi kémiai nomenklatúrái gyakorlat értelmében helyesebben inkább (—) (cisz-l,2-epoxipropil)-foszfonsavnak nevezhető. A (—) jel, akárcsak az 1 betű, arra utal, hogy ez a foszfonsav a síkban polarizált fényt az óramutató járásával ellentétes irányban forgatja (a ránéző szemlélő számára balra), ha a sav dinátriumsójának 5%-os vizes oldatának forgatóképességét 405 m/x-nál mérjük. Az 1,2-epoxípropilfoszfonsav leírásakor használt cisz megjelölés arra utal, hogy a propilfoszfonsav 1 és 2 jelzésű szénatomjához kapcsolt hidrogénatomok az oxidgyűrűnek ugyanazon az oldalán foglalnak helyet. Egyszerűség okából az antibiotikum szerkezeti képletét sík vegyületben ábrázoltuk. Térbelileg azonban a Ha és IIb alakban is ábrázolható. A kristályos szabad sav szilárd fehér anyag, amely 94 C°-on vagy e körül olvad, ha ilyen hőmérsékletű vagy melegebb fürdőbe helyezzük. A (—) (cisz-l,2~epoxipropil)-foszfonsav vízben oldható savszerű anyag, amely sóképző anyagokkal, pl. szervetlen és szerves bázisokkal sóképződés mellett reagál. Így pl. alkálifém- vagy alkaliföldfém4iidroxidokkal, karbonátokkal, hidrogérikarbonátokkal való reakciójakor a megfelelő alkálifém vagy alkáliföldfém sója képződik. Más fémsói, pl. az ezüst-, vas- stb. sója hasonlóképpen cserebomlással vagy az e munkákban járatosak előtt ismert más módszerekkel állíthatók elő. Hasonlóképpen a szerves bázisokkal, így primer, szekunder és tercier aminokkal képezett sóik, pl. monoalkilaminjaik, dialkilarninjaik, triálkilaminjaik, alkildiaminjaik és nitrogéntartalmú heterociklusos aminjaik az e szakmában ismert eljárásokkal állíthatók elő. E sók lehetnék mono-sók, pl. az egyenértékű savnak egyenértéknyi nátriumhidroxiddal való reakciójakor kapott mononátriumsó; disók, amelyeket pl. egy egyenérték savnak két egyenértéknyi nátriumhidroxiddal való reakciójakor kapunk; vegyes disók, amelyeket egy egyenértéknyi monosónak egy egyenértéknyi másik bázissal való reakciójakor kapunk; pl. difioszfonátsók, amelyeket egy egyenértéknyi kalciumhidroxidnak két egyenértéknyi savval való reakciójakor kapunk; vegyes sók, mint pl. kalciumJhidrogén-laktát, amelyet egy egyenértéknyi tejsavnak a kalciumdifoszfonát sóval való reakciójakor kapunk stb. A szerves bázisokkal alkotott sók közül, mint jellemző példák említhetők azok, amelyeket különböző aminokkal, pl. o-fenetilaminnal, dietilaminnal, kininnel, brucinnal, lizinnel, protaminnal, argininnal, prokainnal, etanolaminnal, morfolinnal, benzilaminnal, etiléndiaminnal, N,N'-dibenziletiléndiaminnal, dietanolaminnal, piperazinnal, dimetilaminoetanollal, 2-amino-2-metil-l-propanollal, teofillinnel, aminosavak észtereivel, N-metilglukaminnal stb. képez. Ha szükséges, a só alapegységét biológiailag aktív aminők, mint pl. eritromicin, oleandomicin, novobiocin stb. alkothatják. A (—) (cisz-l,2-epoxipropil)-foszfonsavnak gyógyszertanilag elfogadható és lényegükben nem toxikus sói különösen értékesek és fel-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 19