158276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piperidinszármazékok előállítására

7 158276 8 függően a reakcióelegy hűtése is szükséges le­het adott esetben. A (II) általános képletű savak reakcióképes funkcionális származékai a szokásos módon ál­líthatók élő; a savkloridókat pl. előnyösen oxa­lilklorid segítségével képezzük. A fentemlített reakciósorozatban közbenső termékként sze­replő 1-helyett esi tett rövidszénláncú izonipe­kotinsav-alkilésztereknek az (V) általános kép­letű vegyületek reakcióképes észtereivel történő reagáltatása útján is; ez a reakció az (I) álta­lános képletű vegyületek fentebb második he­lyen említett előállítási eljárásához hasonló módon kerülhet lefolytatásra. A (IV) általános képletű kiindulóanyagok előállítása céljából pl. valamely rövidszénláncú izonipekotinsav-alkilésztert klórhangyasav-foen­zilésziterrel reagálta tunk, a kapott 1-benziloxi­karfoonil-izompekotinsav^alkilészter 4-helyzeté­be bevisszük az allil- vagy 2-propinil-csoportot (hasonló módon, mint ahogy ezt fentebb az 1-ihelyzetben az Rx csoporttal helyettesített rö­vidszénláncú izonipekotinsav-álkilészterek ese­tében leírtuk), a kapott reaikcióterméket enyhe alkalikus hidrolízisnek vétjük alá, az így ke­letkezett l^benzil-oxikarbonil-4-allil-izonipeko­tinsavat ill. -4-(2-iprqpinil)-izonipekotinsavat savkloriddá alakítjuk, az utóbbit egy (III) álta­lános képletű bázissal reagáltatjuk (hasonló módon az (I) általános képletű vegyületek fen­tebb elsőnek említett előállítási eljárásához) és az így kapott amidből jégecetes brómhidrogén­sawal szobahőmérsékleten történő kezelés út­ján az l-tbenziloxikarbonü-esoportot lehasítjuk. A fenti reakciósorozatban utolsó közbenső ter­mékként szereplő N^helyettesített 1-benziloxi­karbonil-4-allil-izonipekotamidok ill. -4-(2-pro­pinil)-izonipökotamidoik előállíthatók pl. oly módon is, hogy a megfelelő N-helyettesített 1--metil- vagy l-benzil-4-allil-izonipekotamidot ill. -4-{2-propinil)~izonipekotamidot klórhangya­sav-benzilészterrel reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárással kapott (I) ál­talános képletű piperidinszármazékokat kívánt esetben a szokásos módszerekkel alakíthatjuk át szervetlen vagy szerves savakkal kcpozett addíciós sóvá. így pl. az (I) általános képletű pipeiridinszarmazék szerves oldószerrel, pl. di­etiléterrel, metanollal vagy etanollal készített oldatához hozzáadjuk a só-komponensként kí­vánt savat vagy ennek oldatát és a közvetlenül vagy valamely másik szerves folyadék (pl. di­etiléter esetében metanol) hozzáadása után kiváló sót elkülönítjük. A találmány szerinti eljárással előállított ve­gyületek gyógyszerkészítményekben hatóanyag­ként a szabad bázis helyett valamely gyógy­szerészeti szempontból elfogadható savval, te­hát a szóbajöhető adagolásban farmakológiai hatást nem mutató vagy valamilyen előnyös farmakológiai hatást mutató aniont tartalmazó savval képezett addíciós só alakjában is alkal­mazhatjuk. Előnyös, ha hatóanyagként jól kris­tályosítható és nem vagy csak kevéssé hig­roszkópos sót alkalmazunk a gyógyszerkészít­ményekben. Az (I) általános képletű piperidin­származékokkal só képzésére alkalmas savak példáiként a sósav, brómhidrogénsav, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, /?~hidroxietánszulfo:nsav, ecetsav, almasav, bor­kősav, citromsav, tejsav, borostyánkősav, . fu­mársav, maleinsav, benzoesav, szalicilsav, fe­nileeetsav, mandulasav, embonsav, l,5-na;ftalin­diszulfonsav és ciklahexilszulfaminsav említhe­tők. Az (I) általános képletű új piperidinszárma­zékok és sóik orális, rektális vagy pareriterá­lis úton kerülhetnék beadásra. A szabad bázi­sok, ill. gyógyszerészeti szempontból elfogad­ható sók napi adagja melegvérű állatok ese­tében 0,1 és 3 mg/kg között lehet. Az adago­lási egységek, pl. tabletták, drazsék, kapszulák, végbélkúpok vagy ampullák előnyösen 1—100 mg mennyiségben tartalmazhatják az (I) álta­lános képletű piperidinszármazékot vagy en­nek gyógyszerészeti szempontból elfogadható sóját. Orális alkalmazás céljaira szolgáló adagolási egységekben az (I) általános képletű piperidin­származék vagy ennék gyógyszerészeti szem­pontból elfogadható sója, mint hatóanyag, elő­nyösen 1% és 90% közötti mennyiségi arány­ban lehet jelen. Az ilyen készítmények elő­állítása céljából a hatóanyagot pl. valamely szilárd por alakú vivőanyaggal, mint tejcukor­ral, répacukorral, szorbittal, mamuttal, kemé­nyítőfélékkel, pl. burgonyakeményítővel, ku­koricakeményítővel vagy amilopektinnel, to­vábbá laminária-porral vagy eitrusvelőporral, cellulózszármazékókkal vagy zselatinnal kom­binálhatjuk, adott esetben simítószerek, mint magnézium- vagy kalciumsztearát vagy poli­etilénglikolok hozzáadásával. Az így elkészí­tett elegyet tablettákká vagy drazsémagokká sajtoljuk; az utóbbiakat pl. tömény cukor­oldatokkal vonhatjuk be, amelyek arabmézgát, talkumot és/vagy titándioxidot is tartalmaz­hatnak; alkalmazhatunk bevonószerként vala­mely könnyen illó szerves oldószerben vagy oldószere'legyben oldott lakkot is. Az ilyen bevonóanyagokhoz színezékeiket is adhatunk, pl. a különböző hatóanyag-mennyiségek 'meg­jelölése céljából. További orális adagolási egy­ségekiként zselatinból készített kapszulatokok­ba vagy valamely lágyítószerrel, pl. glicerinnel lágyított zselatinból előállított zárt lágy kap­szulákba kiszerelt készítmények állíthatók elő. Az előbbiek a hatóanyagot előnyösen valamely simítószerrel, mint talkummal vagy magné­ziumsztearáttal és adott esetben stabilizátor­ral, mint nátriummetabiszulfittal vagy asz­korbinsavval készített granulátumok alakjában tartalmazhatják; a lágy kapszulákban a ható­anyag előnyösen valamely erre alkalmas fo­lyadékkal, mint folyékony polietilénglikolok-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents