158163. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dezocisztreptamin származékok és savas addiciós sóik előállítására

11 158163 12 A Bacto-Galatin (Difco) szemcsézett formában levő nagytisztaságú zselatin. A Bacto-Phenol Red Broth Base (Difco) 1 g marhahús-kivonatot, 10 g proteóz-peptont, 5 g nátriumkloridot és 0,018 g fenolvöröst (Phenol Red) tartalmaz 1000 ml desztillált vízben oldva. A találmány értelmében az ambutirozint és savas addíciós sóit úgy állítjuk elő, hogy egy aszszimilálható szén- és nitrogén-forrást tartalmazó vizes táptalajt beoltunik a Bacillus circulans nevű mikroorganizmus ambutirozint termelő törzsével, és a beoltott táptalajt kb. 20 C° és 40 C° közötti hőmérsékleten inkubáljuk. A szokásos módszer szerint a vizes táptalajt beoltás előtt sterilizáljuk, és a beoltott táptalaj inkubálását aszeptikus módon aerób körülmények között addig végezzük, amíg a fermentációs elegyben lényeges baktériumellenes aktivitástérünk el, ami után az ambutirozint a fermentációs elegy további kezelésével szabad bázis vagy savas addíciós só formájában elkülönítjük. A fermentációt előnyös módon 28 C és 32 C° közötti hőmérsékleten és 6,0—8,0 pH értékek között — különösen kb. 7,5 pH-nál — valósítjuk meg. A Bacillus circulans alkalmas törzsének tenyésztése útján történő ambutirozin előállításához a szükséges oltóanyagot (inokulumot) ferde agar táptalaj felületén tenyésztve nyerhetjük. Mintegy 25 C° és 32 C° közötti hőmérsékleten inkubálva a mikroorganizmus szaporodik és 1— 2 nap alatt összefüggő telepet képez. Két napi, vagy ennél hosszabb ideig tartó inkubálás szükséges ahhoz, hogy a tenyészetben a spóraképződés teljes legyen, ami kívánatos, de nem elengedhetetlenül szükséges a találmány megvalósításához. A megfelelő edényben, így rázott lombikban vagy kevert és levegőztetett fermentorban levő levegőztetett és mozgásban tartott folyékony táptalaj beoltására általában spórás.tenyészeteket használunk. A mikroorganizmust 24— 48 órán át 20—40 C°-on, előnyösen 26—32 C°-on tenyésztjük és szaporítjuk. Ezt a tenyészetet használjuk azután az üzemi fermentorok vagy további tenyésztő fermentorok beoltásához. Äz előbbiekben már említettük azt, hogy az alkalmas vizes táptalajok asszimilálható szén- és nitrogénforrásokat tartalmaznak. A megfelelő asszimilálható szénforrásokhoz tartoznak az olyan tiszta szénhidrátok és többértékű alkoholok, amelyeket a mikroorganizmus hasznosítani tud, valamint a kereskedelemben beszerezhető szénhidrát-keverékek. Néhány példa az ilyen célra alkalmas anyagokra: keményítőféleségek, kukoricaliszt, cukrok és a glicerin. A táptalajban jelenlevő szénhidrát vagy többértékű alkohol mennyisége-, különösebben nem kritikus, és az rendesen kb. 0,5 és 5 súlyszázalék között változik a táptalajra számítva. Az említett tartományon , valamennyire kivüleső mennyiségek is használhatók. A táptalajban levő nitrogénforrások lehetnek szervesek, szervetlenek vagy vegyesen szervesszervetlenek. Az alkalmazható számos nitrogéntartalmú anyagra példaképpen a következőket említjük: kazein, szójaliszt, földimogyoróliszt, gyapotmagliszt, búzasikér, árpa- vagy zabhulla-, dék, laktalbumin, enzimatikusan lebontott kazein, tripton, hús-pepton, ammóniumklorid és ammóniumszulfát. Mivel a legtöbb könnyen hozzáférhető nitrogénforrás nyers formában van, a táptalajhoz hozzáadandó mennyiség a tisztaságtól függően változik és nem nagyon lehetséges a nitrogénforrás határozott mennyiségét megadni, melyet hozzá kell adni a táptalajhoz. Mégis a nitrogénforrás rendesen nem lépi túl a teljes fermentációs közeg 5—6 súlyszázalékát és äz a legtöbb esetben kisebb mennyiségben is jelen lehet. Kívánatos az is, hogy a fermentációs közegben a kisegítő növekedési faktorokból kis mennyiség jelen legyen. Ezen faktorok közül néhány már jelen van a szokásos nyers szerves nitrogénforrásokban és így azt nem kell külön hozzáadni. Máskülönben ilyen anyagokból, mint pl. szeszdesztillációs maradékokból, élesztőből, autolizált élesztőből, élesztő kivonatból és melasz erjesztési maradékból; szervetlen sókból, mint pl. nátriumkloridból, káliumfoszfátból és magnéziumszulfátból; továbbá nyomelemek sóiból, mint pl. cink, réz, mangán, vas és kobalt sókból kis menynyiséget adhatunk a fermentációs elegyhez. A vizes táptalajt az előbbiek szerint elkészítve szükséges esetben 6,0—8,0 pH értékre, előnyösen 7,5 pH értékre állítjuk be. Pufferanyagokat, mint pl. kalciumkarbonátot is hozzáadhatunk a pH-nak a fermentációs eljárás előrehaladásával a kívánt értékeken tartása céljából. Szükséges esetben a fermentléhez habzásgátló szert is hozzáadhatunk. A Bacillus circulans ambutirozint termelő törzsének vizes táptalajban történő tenyésztését különböző utakon valósíthatjuk meg. Így pl. a mikroorganizmust tenyészthetjük aerób körülmények között a táptalaj felületén, vagy tenyészthetjük a táptalaj felülete alatt, vagyis szubmerz körülmények között, amennyiben gondoskodunk a szükséges mennyiségű oxigénről. Az előnyös módszer ambutirozinnak és savas addíciós sóinak a találmány szerinti előállítására a Bacillus circulans ambutirozint termelő törzsének szubmerz vagy mély kultúrában történő tenyésztéséből áll, inokulumként 24—48 órás levegőztetett és kevert tenyészetet használva. E módszer értelmében egy steril vizes táptalajt beoltunk a mikroorganizmussal és keverés és levegőztetés közben kb. 20° és 40° közötti hőmérsékleten, előnyösen 28—32 C° között addig inkubáljuk, míg a tenyészfolyadékban az ambutirozin nagy koncentrációban jelen lesz. A maximál lis kitermelés eléréséhez szükséges idő függ az alkalmazott berendezés nagyságától és típusától, a keverési és levegőztétési viszonyoktól, valamint egyéb faktoroktól. A nagyüzemi fermentációkat tank-típusú fermentorokban valósítjuk meg és a maximális termelés általában körülbelül 3—6 nap alatt érhető el. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6