158160. lajstromszámú szabadalom • Gép villamos érintkező készítéséhez

158160 Jelen találmánynak az a célja, hogy ezeket a műveleteket korszerűsítve, teljes gépesítéssel gyorssá, egyöntetűvé és biztossá tegye, amivel a gyártás különösen termelékennyé, egyenletessé és olcsóvá válik. Mindezt a találmány szerint akként valósíthatjuk meg, hogy a csatlakozóérintkezőket huzalból, előnyösen ezüstözött kemény rézhuzalból készítjük, egyszerre annyi csévéről (vagy tekercsről) gombolyítva le a huzalt, mint ahány érintkezőt kell készíteni, egyegy lemezen (kártyán) és e huzalszálakat párhuzamosítva vezetjük be a találmány szerinti célgépbe, amely azokat először egyengeti, azután szakaszos előtolással egyszerre fűzi be a huzalvégeket mind, az odakészített alaplemez (kártya) szélében levő lyukakba, majd leszabja a huzalt és körülhajlítja az alaplemez szélén és rávasalja, ami után kidobja az elkészített darabot. Ismeretesek olyan eljárások és készülékek, ill. szerszámok, amelyek segítségével igen egyszerűen lehet huzalt, ellenállás-, kondenzátor kivezetőt befűzni, pl. nyomtatott huzalozású alaplemez furataiba, előkészítésül mártóforrasztásos bekötéshez. Ilyen például a 352 014 lajstromszámú svájci szabadalmi leírás tárgyának megfelelő eljárás és készülék kapcsolások huzalozására valamilyen — szigetelő — alaplemezen. Ezt az eljárást és készüléket (szerszámot) elsősorban arra dolgozták ki, hogy mágneses tárolóegységek és mátrix-áramkörök kivezetőhuzaljait (esetleg több százat) egy lépésben fűzzék át a nyomtatott huzalozású alaplemez adott furatain, mártóforrasztásos bekötés előkészítéséhez. Ezt az eljárást egyaránt lehet alkalmazni ellenállások, kondenzátorok, tekercsek, stb. kivezetéseinek befűzésére is, egy alaplemez furataiba. Ennek az eljárásnak az a lényege, hogy az elkészítendő huzalozás vezetékeit, az alkatrészkivezetőket, a lyukakba befűzendő huzalrészeket szorosan ráfektetik az alaplemezre, keresztben a megfelelő lyukak fölé és valahogyan rögzítik elmozdulás ellen. Ezután az így előkészített alaplemezt behelyezik a leírás szerinti készülékbe (szerszámba), amely leginkább egy sokbélyeges, vezetőoszlopos lyukasztószerszámra hasonlít, de erre a oélra van adaptálva* akként, hogy a „bélyegek" tulajdonképpen hoszszú, lapos tűk, amelyek alsó, szabad vége kb. fél szélességükig el van vékonyítva és a vékonyítás kb. a tűk fél magasságában félkör alakú kicsípéssel megy át a tű szélébe. Ez a kicsípés ä tű vezetőül szolgáló elkéskenyített alsó végével gyakorlatilag egy horgot képez. Az egyes tűk az alaplemez befűzési helyeinek (lyukainak) megfelelően vannak befogva a szerszámház vezetőoszlopaira fűzött nyomólapba. Ilyen módon, miután a befűzéshez előkészített alaplemezt behelyezik a szerszámba (azaz, a befűzőkészülékbe), lenyomják a nyomólapot, ami által a tűk a horogszerű kicsípésükkel áthúzzák a lyukakon á hüzalvégeket, ill. huzalrészeket. Az ilyen eljárás és készülék azonban sem közvetlenül, sem akármennyire is továbbfejlesztve, ill. átalakítva nem alkalmas a mi céljainknak megfelelő érintkezők kialakítására, illetve gyártására. Ezeket az érintkezőket, amint azt előbb már vázoltuk, szigetelő alaplemez (pl. 5 1,5 mm vastag papírbakelit) szélén és peremén kell huzalból kialakítani, akként, hogy pl. egy kb. 20 mm hosszú, 0,6 mm átmérőjű huzaldarabka egyik végét bedugjuk az alaplemez szélén, az élhez kb. 6 mm-re eső 0,8 mm-es furatba, 10 majd a huzaldarabkát körülhajlítjuk az alaplemez peremén, úgyhogy'a huzaldarabka, az élre merőlegesen, mindkét oldalt szorosan rásimuljon az alapleimez felületére. Ehhez a megoldáshoz még alapelvül, kiindulópontul, vagy tám-15 pontul, sem vehettük az imént ismertetett 352 014 sz. svájci szabadalmi leírás tárgyát képező eljárást és készüléket, emiatt egészen új '. úton kellett elindulnunk. Ez vezetett a találmány szerinti megoldáshoz, amelynek a tárgya 20 egy olyan gép, amely az érintkező anyagát képező huzal meghajlított végét átdugja a szigetelő alaplemez furatán, összefogja a szigetelőlemezt és a huzalt, azután leszabja a huzalt, majd ezt körülhajlítja az alaplemez peremén és rá-25 vasalja. A találmány tárgya célgép, villamos érintkezőknek, elsősorban erintkezősávok érintkezőinek készítéséhez huzalból szigetelőanyag-alap-30 lemezen, előnyösen híradástechnikai és műszeripari készülékek csatlakozósávjai, dugaszolható alaplemezei (kártyái), rádió-, televízió-vevőkészülékek hullámsáv-csatornaváltóinak szerelvény ^alaplemezei céljára, meghajtó, valamint 35 áttételi és vezérlőegységgel, ellátva, aminek a vezérlőegységhez kapcsolt, célszerűen közvetett meghajtású huzaladagolója van, amely körben hornyolt homlokpalástjukon egymáshoz rugalmasan szorított, párhuzamos tengelyű tárcsák-40 ból vagy/és hengerből, ill. hengerekből áll, ezek tengelyén átmenő síkkal párhuzamosan elhelyezve vezető és vágó lap van, olyan furattal (vagy furatokkal), amely (amelyek) tengelyvonala egybeesik a huzaladagoló palástjain körbe-45 futó szemközti hornyok által képzett nyílások tengelyvonalával, ennek folytatásában a vágólap túlsó oldalán a vezérlőegységhez kapcsolt ütköztető-hajlító bélyeg van, párhuzamosan elrendezve a vágólappal, amihez simulóan vágó-50 bélyeg van vezetve és a vezérlőegységhez kapcsolva, a vágóbélyeg vastagsága — a vágólapra merőleges irányban — megfelel a hajlított végű huzal leszabási hosszának, amivel azonos távolságban ütköztetőlap van elrendezve a vágóbé-55 lyeg oldalán, a nehézségi erő és/vagy rugóerő ellenében csúsztathatóan vezetve, továbbá, az ütköztető — hajlító bélyeg mellett a vágóbélyeg és az ütköztetőlap homloksíkjával párhuzamos homloklapú feladóbélyeg van, előnyösen illesz-60 tőcsapokkal a homlokfalon a szigetelőanyagalaplemez illesztőfuratainak megfelelően és e feladóbélyeg a vezérlőegységhez van kapcsolva, két-szabadságfokú vezetéssel a vágólapra merőleges síkban, előnyösen határoltan rugózva 65 a vágóbélyeg irányában, továbbá, a huzalbeve-2