158125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben oldódó kötőanyagok előállítására elektroforetikus lakkozáshoz

158125 elektromos leválasztás minősége, a vezetőképesség, a szórás, a 'leválasztott filmek állapota stb. is változnak. Ezeket a feltételeket leginkább az egységes molekulákból felépülő vízben oldódó polirnerék teljesítik. 5 A polikondenzátumak, kiváltképpen a poliészterek mint lakkrnűgyiantá'k tulajdonságai gazdasági és műszaki szempontból kedvezőek. Az ilyen termékek a következő kombinációkban foglalhatók össze. jO Ismeretes, hogy alfa-béta-olefin telítetlen dikarbonsavak többszörös kettőskötésű zsírsavakkal vagy ilyen savak észtereivel képezett adduktjaiinak, mint vízzel hígítható kötőanyagnak 15 a fürdőstabilitása ugyan kiváló, elektromos leválasztási tulajdonságaik azonban nem teljesen kielégítőek (I. kombináció). Ilyen filmképző bevonóanyagok a maleinátolajok. 20 Olyan vízzel hígítható műgyanták is ismeretesek elektroforeitikus lakkozáshoz kötőanyagként, amelyeket többértékű vagy többértékű és egyértékű alkoholok alfa-béta-olefin telítetlen dikarbonsavakból és/vagy ezeknek a savaknak és 25 telítetlen karbonsavaknak az anhidridjeiből álló adduktokkal való észterezésével kapunk (II. kombináció). Továbbá ismeretes a leírt adduktok mint komponensek adagolása polialkoholok, dikar- 30 bon- és moinokarbonsavak mellett az alkidgyantákká észterezés folyamatában vízben oldódó kötőanyagiként (III. kombináció). Az is ismert, hogy vízben oldódó kötőanyagokat az említett adduktok olefin telítetlen mono- 35 merekkel történő kopoilimerizációjával állítanak elő (IV. kombináció). Azonkívül ismeretes organofil fázisok alkalmas összetételű hidrofil fázisokban való emui- 40 ziój'ának felhasználása kötőanyagként elefctroforézishez. Alkalmas hidrofil fázisként olefin telítetlen polikarbonsavak telítetlen zsírsavak poliésztereivel képezett karboxilafetiv adduktok jönnek számításba semlegesített vizes oldataik 45 formájában. Organofil fázisként különböző típusú gyantás polialkoholokat használhatunk, csupán az fontos, hogy az olaj jellegű hidrofil fázissal való összeférhetőség és a filmképzés elérésére a gyantás polialkohol legalább részben zsír- 50 savakkal módosítva legyen, és a gyantás polialkohol elég sok hidrO'Xil-csoportot tartalmazzon. Alkidgyanta típusú nagyon kis savszámú hidroxilaktív poliésztergyanták átvehetik az emulzióban a gyantás polialkoholok szerepét. Kisebb 55 mennyiségben más gyanták, mint aminoplasztok vagy karbamid kondenzátumok, melamin vagy feleslegben levő formaldehiddel más triazinok az organofil fázishoz keverhetők. Az elektromosan leválasztott filmek a komponensek termikus ak- 60 tivitásának következtében felemelt hőmérsékleten zárt kemény bevonatokká égethetők be (V. kombináció). Noivolakk típusú kondenzációs termékek alkilénoxidok felett aciklikus olefin polikarbonsa- es vakból és telítetlen zsírsavakból álló adduktokkal módosítása és vízben oldódó kötőanyagként adagolása ugyancsak ismert (VI. kombináció). Az I. kombináció szerinti termékeknek az a hátrányuk, hogy különösen a bevonati film keménysége, gyakran azonban a film egyéb mechanikai tulajdonságai sem elégítik ki a követelményeket. Azonban viszonylag nagyon egységes molekulákból épülnek fel, és egy kétkomponensű keverék termikus reakciójával egyszerűen előállíthatók. Ezért megkísérelték, hogy az alfabéta-olefin telítetlen dikarbonsavak zsírsavakkal, gyantasavakkal vagy ezeknek a savaknak az észtereivel képezett adduktjainak említett kedvező tulajdonságait a poliésztergyanták kiváló film tulajdonságaival összekössék. A II. kombináció szerinti termékek ilyen, alkoholokkal módosított vegyületek. Az I. kombináció szerinti termékeknél filmtulajdonságaik jobbak. Hátrányos, hogy a polialkoholok meifiynyiségónek és minőségének változása és ezzel a filmtulajdonságok, különösen a keménység javulása az oldhatóságot és a leválasztás minőségét kedvezőtlenül befolyásolja. Az oldhatóság javulását szerves oldásközvetítők adagolásával kell elérni, különösen a nagy koncentrációjú vizes oldatok viszkozitását kell csökkenteni. Ehhez azonban nagyobb mennyiségek szükségesek, azonkívül a festékleválás, különösen a szórás rosszabb. A III. kombinációnál és az annál szokásos olvadékkondenzációnál egylépéses eljárásban dikarbonsavak félészterei keletkeznek, amelyek vizes közegben határozott elszappanoisodási hajlammal rendelkeznek. Azonkívül az ezzel az eljárássál előállított termékek észrévehető menynyiségű szabad karbonsavat és hasonlóan erős polórois alkotórészéket tartalmaznák, amelyek kedvezőtlen hatással vannak az elektromos leválasztás minőségére. A IV. kombináció megkísérli, hogy olefin telítetlen monomerek kopolimerizációjával megszüntesse az adduktok nem kielégítő filmkeménységét. Ezeknek a termékeknek a molekuláris felépítése azonban kevésbé egységes, mint a többieké. A termékek elektromos leválasztása tulajdonságai csak mérsékeltek vagy rosszak. Műszakilag felhasználható termékeket csak akkor kapunk, ha az adagolt komponensek és a használt polimerizációs technika biztosítja, hogy a komponensek egymással előnyösen polimerizálódjanak. Ha az egyes komponensek, előnyösen polimerizálódnak, olyan kétkomponensű rendszeneket kapunk, amelyek vizes oldatukban emulzió- vagy diszperziószerűek. Az V. kombináció szerinti termékek ilyen emulziókat képeznek. Gyantaszerű polialkoho- " lókkal képezett hidrofil adduktokkal variálva filmkeménységük jó anélkül, hogy ez a kedvező leváiasztási tulajdonságokat befolyásolná. Hátrányos azonban, hogy a filmképző anyag többkomponensű rendszer, amelynek alkotórészei az 2