158036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás savas instabil kovasavszol előállítására ioncserélők segítségével

158036 3 • 4 tára kb. 90 g/literre tehető és a folyamat köz­ben a képződött szolok ioncserélökre kifejtett koptató hatásával is számolni kell. Műszaki szempontból emellett nehezen oldható meg na­gyobb méretű ipari berendezések esetén az ion­cserélő ágy egyenletes mozgatása, és egyidejűleg a bevitt vízüveg pontos elkeverése is nehézség­gel jár. Az ioncserélők segítségével kivitelezett összes ismert kovasavszol előállítási folyamat hátrá­nyaként szolgál, hogy regeneráló szerekből vi­szonylag nagyobb mennyiséget igényel, főként a kationcserélők regenerálásához szükséges na­gyobb savmennyiség. A gyengén savas kovasavszolok közismert mó­don instabil kolloid oldatok, amelyek meghatá­rozott idő eltelte után gélesednek és az úgyne­vezett hidrogéllé alakulnak át. Ez a gélesedési jelenség az összes kovasavgélnél fennáll, tekintet nélkül iarra, mely eljárással készült és csakis ak­kor küszöbölhető ki, ha bizonyos stabilizálási műveleteket alkalmaznak. A viszonylagos stabilitási idő mértéke a szol Si02-koncentrációján és hőmérsékletén kívül főként a szól pH-értéktől függ. A 4,5—7 közötti pH-tartományban néhány perctől a másodperc törtrészéig terjedő stabilitási időkkel lehet szá­molni. Ezek a stabilitási időértékek a kovasav­gélek további feldolgozását lehetetlenné teszik, így ipari eljárásoknál kerülendők. Ezt kedvező módon úgy lehet elérni, hogy az alkáliszilikátot egy gyengén savas reakcióoldatba adagolják be, mint pl. ezt a műveletet az utóbbi ismert eljá­rásnál leírtuk. A találmány célkitűzése olyan eljárás kidolgo­zása, amelynek segítségével magas SiC>2-tartal­mú, gyengén savanyú instabil kovasavszolokat lehet előállítani, emellett az ioncserélők, főként a kationcserélők, regenerálása az eddigieknél gazdaságosabban végezhető el. A kitűzött feladat megoldása során azt talál­tuk, hogy savanyú instabil kovasavszoiök ion­cserélők segítségével akként állíthatók elő, ha a folyamat során az eddigi eljárásokban szüksé­gessé vált vízüveg felhígítást messzemenő mó­don kiküszöböljük, az ioncserélőket állóágyban egyszerű elrendezésben alkalmazzuk és ezáltal a regenerálószerekben is nagymértékű megtakarí­tást érünk el. A találmány szerinti, ioncserélők segítségével savas instabil kovasavszolok előállítását célzó el­járás azzal jellemezhető, hogy a reakcióoldatot az ioncserélőkön és a keverőberendezésen ke­resztül körfolyamatban vezetjük, és a keverőbe­rendezásben a reakcióoldatot alkáliszilikátoldat hozzáadásával töményítjük. Az ioncserélőket a szokásos oszlopokban lefolytatott eljáráshoz ha­sonlóan állóágyban alkalmazzuk. A reakcióoldat az ioncserélő reakció kezdetén híg savból, gyengén savanyú híg kovasavszolból vagy sómentes vízből áll. Az előkészített oldat­tói függ az előállítandó szol elérhető tulajdon­sága is. Ha pl. célszerű módon technikai minő­ségű kova&avgél elkészítésére alkalmas kovasav­szol előállítását célozzuk, akkor valamely gyenge savat vagy gyengén savanyú híg kovasavszolt készítünk elő. Gyengén savas kovasavszolból in­dulunk ki célszerűen akkor is, ha magas Si02 ­tartalmú kovasavszol előállítása szükséges. Az utóbbi módszerrel 20° o-ig terjedő Si02 kon­centráció érhető el. Amennyiben nagytisztaságú kovasavszol elő­állítása szükséges, akkor célszerűen „reakcióol­datként" sómentes vizet készítünk elő. A reakció közben a reakcióoldat kovasavszol­ból áll, amelynek Si02 -tartalmát folyamatosan alkáliszilikát hozzáadással és ezt követő kation­eltávolítással töményítjük. A reakcióoldatot vákuum alatt, vagy túlnyo­máson vezetjük az ioncserélőkön keresztül, azonban a szabad átfolyatás nyomás alkalma­zása nélkül is lehetséges. Az ioncsere reakció kezdetén nem feltétlenül döntő az, hogy az ioncserélőket a folyadék telje­sen elfedje. A folyadék körfolyamatban való ve­zetése azonban feltétlenül szükséges. Csak az ioncsere reakció végén bizonyult előnyösnek az, hogy az oszlopokban a folyadéknívót az ioncsé­rélőkkel azonosra állítjuk be. Az ezáltal elérhető egyenletes folyadékáramlással az ioncserélők ka­pacitása jobban kihasználható. Az ioncserélő berendezés legegyszerűbb eset­ben egy kationcserélő oszlopból áll, amelyet az 1. ábrán szemléltetünk. Nagytisztaságú kovasav­szol előállításánál az anionok eltávolítása is szükségessé válik, így a körfolyamatba a 2. áb­rán látható módon anioncserélőket és további kationcserélőket is bekapcsolunk. Az 1. és 2. áb­rán szereplő jelölések jelentése a következő: 1. tárolóedény a szol részére 2 tárolóedény az alkáliszilikát részére 3 keverőberendezés ' 4 kationcserélőoszlop 5 szivattyú . 6 anioncserélőoszlop. Az ioncserélőoszlopokról elkülönített keverő­berendezésben adagoljuk a körfolyamatban levő reakcióé V.it tömén yítéséhez szükséges alkáliszi­likátot. A bekeverés közben az alábbiakban fel­sorolt tényezőket keli számításba venni ahhoz, hogy a kritikus pH-tartomány elérése, illetve túllépése elkerülhető legyen: Az alkáliszilikát adagolást a keverőberende­zévből távozó kovasavszol pH-értékétől függően szabályozzuk. A beadagolt alkáliszilikátot a körfolyamatban levő kovasavszol oldattal jól elkeverjük, hogy a helyi pH-értá'k túllépések elkerülhetők legyenek. 10 15 20 25 oO 35 40 45 50 55 60 .2 /

Next

/
Thumbnails
Contents