157913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenetilamin-származékok előállítására
3 157913 4 •— melyben a szabad hidroxil-csoportok helyén aciloxi- vagy aralkoxi-csoportok szerepelnek — valamely alkilcsoporttal helyettesített nitrometánnal valamely amin (előnyösen n-butilamin vagy benzil-amin) vagy ammóniumsó (pl. animóniumacetát) jelenlétében kb. 20 C° és kb. 120 C° közötti hőmérséklet-tartományban történő kezeléssel a megfelelő, a gyűrűben helyettesített /?-nitro-/?-alkil-sztirollá alakítunk és a kapott terméket komplex fémhidriddel, ^előnyösen lítium-aluniínium^hidriddel inert oldószerben (pl. éterben vagy tetrahidrofuránban) kb. szobahőmérséklet és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten redukáljuk. A fenti (II) képletű kiindulási anyagokat önmagukban ismert módszerekkél továbbá pl. oly módon is előállíthatjuk, hogy a megfelelő, a gyűrűben helyettesített benzoesavésztert vagy helyettesített benzoesavat —• melyben a szabad hidroxil-csoportok helyén aciloxi- vagy aralkoxi-csoportok szerepelnek — halogénezéssel a megfelelő benzoilhalogeniddé alakítjuk, a kapott halogenidet inert oldószerben (pl. éterben, dioxán) víz elegyben dietilénglikoldimétil-éterben) 0—40 C°-on komplex fémhidriddel (pl. lítiumalumíniumhidriddel, nátriumbórhidriddel) vagy diboránnal redukáljuk, a képződő alkoholt inert oldószerben (pl. éterben, benzolban vagy metilénkloridban) halogénezőszerrel (pl. PCl3-al vagy SOCl2-el) reagáltatjuk, vagy az alkohol alkálifémsóját szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőfokon szulfonálószerrel (pl. metánszulfokloriddai vagy toluolszulfokloriddal) hozzuk reakcióba. A kapott halogenidet ill. szulfonátot végül inert oldószerben (pl. alkanolban vagy benzolban, különösen dimetilfoirmamidfoan) kb. 20 C° és kb. 100 C° közötti hőmérséklet-tartományban valamely alkilgyökkel helyettesített malonsavészter alkálifémsójával hozzuk reakcióba. A kapott észtert pl. alkoholos vizes lúggál, előnyösen metanolos/vizes káliumhidroxiddal szobahőmérsékleten szappanosíthatjuk el. A képződő dikarbonsavat pl. melegítéssel, előnyösen híg ásványi sav, pl. 2 n kénsav jelenlétében történő melegítéssel szelektíven dekarboxilezhetjük. A képződő a-alkil-fenilpropionsavszármazékot pl. klórhangyasavészterrel vagy tionilkloriddal, foszforoxikloriddal vagy foszforpentakloriddal történő kezeléssel a megfelelő vegyes anhidriddé alakíthatjuk. A kapott vegyes anhidridet inert oldószerben (pl acetonban) 0 C° és 30 C° közötti hőmérsékleten nátriumaziddal reagáltatjuk, a képződő azidot melegítéssel a megfelelő izocianittá alakítjuk, melynek híg vizes ásványi savval történő kezelése útján a kívánt, X helyen —-CH2—CH(R 3 )—NH 2 képletű csoportot tartalmazó" (ll) képletű kiindulási anyaghoz jutunk. Az X helyén 2-imino-2-alkil-etil-csoportot tartalmazó (II) képletű kiindulási anyagokat önmagukban ismert módszerekkél, pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő, a gyűrűben helyettesített /?-nitro-/?-alkil-sztirolt — melybe» a szabad hidroxil-csoportok helyén aciloxi- vagy aralkoxi-csoportok szerepelnek •— "víz, metanol, jégecet és vaspor forrásban levő elegyébe adagoljuk. A közbenső termékként keletkező oxim 5 azonnal a megfelelő ketonná szappanosodik el, melyet vizes ammóniával szobahőmérsékleten a megfelelő iminné alakítunk. Az imint izolálás nélkül közvetlenül, adott esetben védőcsoportokat tartalmazó (I) képletű vegyületekké redukál-10 hatjuk, mimellett az adott esetben jelenlevő aralkilcsoportokat hidrogenólízissel és az acilcsoportokat hidrolízissel hasítjuk le. Az X helyén 2-hidrpxiimino-2-alkil-etil-cso-15 portokat tartalmazó (II) képletű kiindulási anyagokat önmagukban ismert módszerekkel pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő, a gyűrűben helyettesített benzaldehidet — melyben a szabad hidroxil-csoportok. helyén aciloxi- vagy 20 aralkoxi-csoportok szerepelnek — célszerűen valamely amin (pl. n-butilamin vagy benzilamin) vagy ammóniumsó (pl. ammóniumacetát) jelenlétében valamely alkilgyökkel helyettesített nitrometánnal forrásig hevítjük, majd a reakcióele-25 gyet .lehűtjük, bepároljuk és a visszamaradó, a gyűrűben helyettesített /?-nitro-/^-alkil-sztirolt naszcensz hidrogénnel (pl. cink és sósav) vagy katalitikus hidrogénezéssel (pl. palládium/szén jelenlétében) a megfelelő (II) képletű oximmá 30 redukáljuk. Az oximot ezután olyan (II) képletű vegyületté redukáljuk, amelyben X jelentése —CH2—-CH(R ;i )—NH 2 képletű csoport. Az adott esetben jelenlevő aralkil-csoportokat hidrogenólízissel és az acil-csoportokat hidrolízissel hasít-35 hatjuk le. A jelenlevő 2-imino- ill. 2-hidroxiimino-2-alkil-etil-csoportot katalitikus hidrogénezéssel alakíthatjuk át a kívánt X = 2-amino-2-aIkil-etil-40 csoporttá. A redukciót célszerűen katalizátor jelenlétében, inert oldószerben (pl. metanolban) szobahőmérséklet és az oldószer forráspontja közötti hőfokon, atmoszférikus vagy nagyobb nyomáson végezhetjük el. Katalizátorként pl. Re-45 ney-nikkelt vagy nemesfémeket pl. platinát, palládiumot vagy Raney-kobaltot alkalmazhatunk. A redukciót továbbá komplex fémhidridek (pl. nátriumbór'hidrid vagy Ölítiumbórihidrid segítségé-5Q vei is elvégezhetjük. Amennyiben katalizátorként pl. Raney-nikkelt, platinát vagy palládiumot alkalmazunk, egyidejűleg a jelenlevő aralkil-csoportok (pl. benzil-csoportok) is lehasadnak. Raney-kobalt vagy nátrium- ill. lítiumbórhidrid 55 felhasználása esetén azonban a jelenlevő aralkilcsoportok megmaradnak. E csoportokat pl. Raney-nikkel, platina vagy palládium jelenlétében végrehajtott . hidrogenólízissel távolíthatjuk el. A jelenlevő acil-csoportokat (pl. aceti'l-gyökö-60 ket) savas vagy lúgos hidrolízissel, előnyösen ásványi savakkal (pl. híg sósavval, valamely alkanolban, pl. metanolban) vagy valamely lúggal pl. nátriumhidroxiddal vizes alkanolban (pl. metanolban) 20 C° és 100 C° közötti hőmérséklet-65 tartományban hasíthatjuk le. 2
