157912. lajstromszámú szabadalom • Eljárás coccidiosztatikus készítmény előállítására
157912 6 Az alábbi táblázatban a kristályos X—537 A antibiotikum antimikróbás sprektumát ismertetjük. X—537 A antiboitikum antimikróbás spektruma ;5 Teszt-organizmus Lemez egységek per mg Bacillus E Sarcina lutea Staphylococcus aureus Mycobacterium phlei Corynbacterium simplex Bacillus oereus Bacillus simplex Bacillus mesentericus Saccharomyces cerevisae Scopulariopsis brevicaulis Gram-negatív* törzsek 800 500 20 / 20 20 120 20 50 0 0 0 *Az alábbi törzseket használtuk fel: Pseudomonas, aeruginosa, Aerobacillus polymyxa és Escherichia coli. Az antibiotikum nem toxikus és a coccidiosis sikeres szabályozásához szükséges dózisban nemkívánatos mellékhatásokat nem mutat. Az antibiotikum toxikus dózisait egéren a halálos adagban kifejezve az alábbi táblázatban tüntetjük fel. Halálos dózis Tolerálható dózis (LD100 ) (LD0 ) Adagolási mód mg/kg mg/kg Orális 125 62,5 Szubkutáns 125 62,5 Intraperitoneális 62,5 50 Az antibiotikumot Streptornyces organizmusok levegőztetett szubmerz körülmények között történő tenyésztésével állíthatjuk elő. A fermentációt rázatott lombikokban vagy 50—1000 gallonos rozsdamentes acélból és vasból készült fermentáló kádakban végezhetjük el. A táptalaj pH-ját sterilezés előtt semleges körüli értékre (6,5—-7,5) állítjuk be, majd spóra-szuszpenziókkal vagy vegetatív tenyészetekkel beoltjuk és szobahőfoknál valamivel magasabb hőmérsékleten (pl. mintegy 27—30 C°-on) inkubáljuk. A fermentlevet szűrjük és a hatóanyagot alkalmas oldószerrel (előnyösen metanollal, n-butanollal vagy butilaoetáttal) extraháljuk. Az antibiotikus aktivitást a „cup-plate" agar-diffúziós módszerrel követjük; Bacillus E teszt-organizmust alkalmazunk. Általaiban 1 egység/ml értéknek tekintjük azt az antibiotikum koncentrációt, mely bármely teszt-organizmusnál .20—22 mm-es gátlási zóna képzéséhez szükséges. A fermentleveket a vizsgálatnál 1%-os foszfát-puff érrel hígítjuk; pH—6.0. A Streptornyces organizmus antibiotikum-termelést eredményező növekedését különböző táptalajokon végezhetjük el. E célra előnyösen • komplex nitrogén-forrást (pl. szójalisztet, hallisztet, desztillációs maradékokat és gyapotmaglisztet) tartalmazó táptalajokat alkalmazunk. Az ilyen táptalajokon 30—400 egység antibiotikum aktivitás érhető el. Szintetikus táptalajokkal általában némkielégítően alacsony hozamokat kapunk. Az X—537 A antibiotikum gyógyászatilag alkalmas sóit a szokásos módszerekkel állíthatjuk élő. E sók az alkálifémsók, alkálíföldfémsók és szerves sók lehetnek. A nátrium-, kálium-, kalcium- és háriumsó különösen előnyös. A nátriumsót az antibiotikum és nátriumkarbonát, a káliumsót az antibiotikum és káliumkarbonát, a báriumsót az antibiotikum és báriumhidroxid reakciójával állíthatjuk elő. A találmányunk szerinti, X—537 A antibiotikumot vagy gyógyászati szempontból alkalmas sóját tartalmazó coccidiosztatikus készítményt oly módon állítjuk elő, hogy a hatóanyagot inert komponensekkel elkeverjük. Az inert komponens valamely takarmány, töltőanyag vagy más hasonló anyag lehet. Az „inert komponens" kifejezésen olyan anyagokat értünk, amelyek parazita-ellenes (pl. coccidiosztatikus) hatást nem fejtenek ki és amelyeket a kezelt állatok biztonságosan megemésztenek. Az inert komponensek tehát találmányunk célkitűzése szempontjából hatástalanok. Az antibiotikumot vagy sóit a coccidiosisra hajlamos házi szárnyasoknak (különösen pulykának és csirkének) a takarmány egyik komponenseként orálisan beadva, a betegséget megelőzés vagy gyógyítás útján hatásosan szabályozhatjuk. A kezelt szárnyasok a kontrollokhoz viszonyítva változatlan súlyai rendelkeznek vagy súlygyarapodást mutatnak. A találmányunk szerinti készítmények tehát nemcsak a coecidiosist szabályozzák, hanem a takarmány súlygyarapodás formájában történő hasznosítását is javítják. A takarmány hatóanyag-koncentrációja természetesen az adott követelményektől függ és széles határoJson belül változhat. A hatóanyagkoncentráció alsó határát ä kívánt coccidiosztatikus hatás eléréséhez szükséges minimális hatóanyagtartalom, míg a hatóanyag-koncentráció felső határát az szabja meg,- hogy a megemésztett készítményben nemkívánatos mellékhatásokat ne okozzon. így pl. a takarmány-előkeverékek vagy teljes takarmányok annyi hatóanyagot tartalmaznak, hogy a hatóanyag mennyisége a napi takarmány fogyasztás mintegy 0,001— 0,0125%-ának feleljen meg. Előnyösen mintegy 0,00312 — mintegy 0,00625 súly% hatóanyagtartalmú készítményeket alkalmazunk. A coccidiosis szabályozására és leküzdésére általában 0.005% hatóanyagtartalmú készítményeket használhatunk. A 0.0125% feletti hatóanyagtartalom általában már nem jelent hatásnövekedést. A coccidiosis leküzdésénél gazdaságossági 65 szempontból legelőnyösebb felső határnak a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
