157836. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ariloxiizoalkil-delta2-imidazolinek és savas addiciók sóik, valamint ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
157836 8 nolos sósavoldattal semlegesítjük, majd az etanolban oldhatatlan részeket leszűrjük, és körülbelül az oldószer 2/3 részét vízsugárszivattyúval elérhető vákuumban elsziviatjuk. Etiltaietilífaston 5 óvatos hozzáadásával a visszamaradt etiléndiamin-dihidrogénkloridot frakcionáltan kicsapjuk, majd vízmentes éter hozzáadásával azimidazolin-hidrogénkloridot leválasztjuk. Kevés etümetilketonból történő átkristályosítás után a 2-[a-10 ~(fenoxi)-etil] -zl2 -imidazolin-hidrogénkloridot kapjuk, fehér apró tűkristályok formájában, amelynek olvadáspontja 144,5—146 C°. Hozam: 18,5 g '(77% elméleti). Analízis (CuH^ClNoO; mólsúiy 226,7) 15 Számított: C: 58,28%, H: 6,67%, N: 12,36%, Talált: C: 58,33% H: 6,72%, N: 12,66%. 20 2. példa 17,7 g a-(o-metoxifenoxi)-propionitril (előállítható guajakol és a-brómpropionitril reagáltatása útján káliumkarbonát jelenlétében, víztisz-25 ta folyadék, forrpontja 0,2 Hgmm nyomáson 98,5—100,5 C°; n25 D = 1,5110) és 23,2 g etiléndiamin-mono-p-toluolszulfonát keverékét 1 óra hosszat 225—230 C°-on hevítjük. A reakció közben ammónia lehasadás történik. A reakciókeve-30 réket lehűtés után kb. 10%-os lúggal meglúgosítjuk és a szabad bázist kloroformmal extraháljuk. Az oldószer ledesztillálása után visszamaradt anyagot benzinből (100/140 C° forrpont) átkristályosítjuk. 35 Hozam: 15,8 g (72% elméleti). oldhatatlan maradékot leszivatjuk, a maradékot etilmetilketonnal mossuk és a szűrletet vákuumban bepároljuk. Az olajos maradékhoz étert adunk, az éteres oldatot a felesleges fenol eltávolítása céljából háromszor 50—50 ml 10%-os nátriumhidroxiddal, majd a jód eltávolítása céljából1 50 ml 5%-üS;nétrAumtioszulfát-oldattal kirázzuk, ezután az elegyet vízzel semlegesre mossuk és vízmentes nátriumszulfát felett megszárítjuk. Az oldószer lepárlása után visszamaradó olajat nagyvákuumban frakcionáljuk. 21 g a-fmoxi-propionitrilt kapunk. Hozam: 71,5% elméleti. A termék színtelen folyadék, forrpontja 0,01 Hgmm nyomáson 50—53 C°; törésmutató n25 o = = 1,5052. Analízis (C9H9NO; mólsúly 147,2) Számított: C: 73,45%, H: 6,16%, N: 9,52%, Talált: C: 73,35%, H: 6,32%, N: 9,68%. b) a-(fenoxi)-propionimidsavetilészter-hidrogénklorid 44 g a-fenoxipropionitrilhez 11,5 ml vízmentes etanolt és 100 ml, foszforpientoxid felett szárított kloroformot adunk, majd keverés és jégkonyhasó keverékkel való hűtés közben a reakcióelegybe 11,5 g gondO'San megszárított sósavgázt vezetünk be. Ezután a kloroformot és a feleslegben maradt sósavat szobahőmérsékleten vákuumban főtömegében éiszívatjuk és a maradékhoz az imidsavészter-hidrogénkloridsó kvantitatív leválasztásáig vízmentes étert adunk. A kapott nyersterméket kevés vízmentes etanolban melegítés nélkül feloldjuk, majd éterrel kicsapjuk. Ezeket a műveleteket többször megismételjük, amikor is végeredményben analitikai tisztaságú a-(fenoxi)-pro'pionimidsavetilészter-hidrogénkloridot kapunk fehér, erősen higröszbópos kristályok formájában. A termék olvadáspontja 83—85 C°. Hozam: 60 g (87,5% elméleti) Analízis (CnHi6 CIN0 2 , mólsúly 229,7) Számított: N: •6,10%, Cl: 15,44%, Talált: N: 6,47%, Cl: 15,44%. Az a-(fenoxi)-pro'piO'nimidsavetilészter-hidrogénklorid nyerstermék formájában, tehát éterrel való előzetes kicsapás nélkül is a további reakciókhoz kellő tisztasági fokkal rendelkezik. c) 2- [a-(fenoxi)-etil] -/l2 -imidazolin-hidrogénklorid 23 g a-(fenoxi)-propionimidsavetilészter-hidrogénkloridot 6 g vízmentes etiléndiamin 90 ml vízmentes etanolban képzett, kéverésben tartott és jéggel hűtött oldatában olyan ütemben adagolunk, hogy a hőmérséklet 0—5 C° között maradjon. Ezután a hűtőfürdőt eltávolítjuk és a reakcióelegyet 1 óra leforgása alatt vízfürdőn kb. 70 C°-ra felmelegítjük. A reakció lezajlása után ismételt lehűtés után a reakcióelegyben maradt reagálatlan etiléndiamint vízmentes eta-A kapott 2-[a-(o-metoxifenoxi)-etil]-/l2 -imidazolin olvadáspontja 94,5—95 C°. Analízis (C^H^C^; mólsúly 220,3) Számított: C: 65,42%, H: 7,32%, N: 12,72%, Talált: C: 65,37%, H: 7,36%, N: 12,86%. A szabad bázist önmagában ismert módon a 45 hidrogénkloridsóvá átalakítjuk, amikor is etanol-etilmetilketon-elegyből való átkristályosítás után 15,7 g (85,5% elméleti) 2-[a-(o-metoxifenoxi)-etil]-zí2 -imidazoilin-hidrogénkloridot kapunk fehér, erősen higroszkópos kristályok for-50 májában, amelynek olvadáspontja 136—137 C°. Analízis (Q2H17CIN3Q2, mólsúly 256,8) Számított: N: 10,91%, Cl: 13,81%, Talált: N: 10,95%, Cl: 14,10%. 3. példa 17,7 g a-(p-mdtoxifemoxi-prapioraitril) (előállítható hidrokinon-monoetiléterből a-brómpropionitrillel káliumkarbonát jelenlétében víztiszta folyadék, forrpontja 0,01 Hgmm nyomáson 84—86 C°, n25 D = 1,5109), 6 g etiléndiamin és 0,5 ml széndiszulfid keverékét összeöntjük és 48 65 óra hosszat kb. 100 C°-ra felmelegítjük. A reák-4
