157825. lajstromszámú szabadalom • Készülék fogaskerék és annak tengelye közötti forgástátvívő kapcsolat oldására túlterhelés esetén, különösen olyan húzópadok hajtóművéhez, amelyeknek húzólánca húzásra és/vagy nyomásra van igénybevéve

157825 3 4 a vezeték fölcsapódik (felnyílik), amikoris a fel­szabadult energiát ellen tartó rugók útján veszik fel. Az üzemi .tapasztalatok azonban mégis azt mu­tatják, hogy ezen biztonsági berendezés nem fe­lel meg minden esetben, úgy, hogy a láncveze­tés még mindig megkárosodhat. Ennék az lehet például az oka, hogy a láncvezetőpálya külön­böző mértékű elkopása esetén a nyomásra igény­bevett lánc egy, a tulajdonképpeni kihajlást fel­vevő berendezés tartományán kívül eső helyen hajlik ki, ha a játék a lánc és a vezetőpálya kö­zött azon a helyen egy bizonyos meghatározott értéket meghalad. Ha a vezetőpálya olyan, hogy a nyomásra igényibevett lánc túlterhelés esetén is kinyújtott helyzetében marad, akkor a kihaj­lást felvevő berendezés működni kezd. Ha ennek ellenére a lánc egy helyen, a lánc és a vezető­pálya közötti túl nagy játék következtében ki­hajlik, éspedig olyan tartományban, amely a ki­hajlást felvevő berendezésien kívül fekszik, ak­kor ez a lánctag könyökemelőszerűen kicsukló­sodik (kibicsaklik) és a vezetőpálya megsérül, amennyiben a kihajtásfelvevő berendezést az ő munkahelyzetében megtartó elasztikus elem (ru­gó) erőfeszítése nagyobb, mint az az erő, amely szükséges ahhoz, hogy a láncnál, a lánc és a ve­zetőpálya közötti túl nagy játék esetén a vezető­pálya tetszőleges helyén kihajlást okozzon. Ha viszont ä húzókocsi ide-oda mozgatásához végtelen láncot helyezünk be, akkor fennáll az a veszély, hogy a -húzókocsinak a húzógyűrű (matirica)-itartó állványra való ráfutása esetén a lánc elszakad. Még olyan húzópadnál is, amelynél a húzó­kocsit egy fogasléc segítségével mozgatjuk ide­oda, könnyen felléphetnek sérülések a fogasléc meghajtóművénél, ill. a húzógyűrű (matrica)­tartónál Vagy a húzókocsinál, ha a sorrendkap­csoló meghibásodik. Annak érdekében, hogy — különösen a hú­zásra és/vagy nyomásra igénybevett húzólánc­cal bíró húzópadöknál — a láncvezetőpálya, a lánc vagy a hajtóműalkaitrészek károsodását el­kerülhessük, a találmány szerinti készüléket úgy alakítjuk ki, hogy a tengely — amely a láncke­rekeket hordozza és a közbenső hajtóműnek egy, vele forgást átvivő .módon összekötött fogaske­réké útján nyer meghajtást — fogazással van ellátva, amely a fogaskerék agyának fogazásával kapcsolódik, amd mellett az agy fogazása az agy­ban elrendezett henger részét képezi, amely hen­ger egy üreges dugattyún tengelyirányban el­mozdulható módon van megvezetve, végül hogy ezen elmozdulás ellenében — melynél a henger és a tengely fogazása az összekapcsolódásból ki­kerül — beállítható erejű eszíköz — pl. nyomó­közeg, rugó — van alkalmazva. Ha a hajitóműfogaskeréknek a lánckerékten­gellyel való ezen meghajtó kapcsolódása mellett, és a henger működtetéséhez egy nyomóközeget alkalmazva, túlterhelés lép fel, akkor a henger­ben található nyomóközeg • beállított nyomását átlépi. A hengerben található nyomóközeg ez­után például egy, a henger nyomóvezetékébe 5 beépített nyomásbehatároló szelepen keresztül el tud mozdulni, úgy, hogy a hengeren kialakított fogazás a lánckeréktengelyen lévő fogazással való kapcsolódásból kikerül. A lánckeréktenge­lyen elrendezett hajtóműfogaskerék ezután már szabadon futhat. Elvileg természetesen lehetséges az is, hogy a hengert nem nyomóközeg, hanem rugó útján terheljük. Ennek azonban az volna a hátránya, hogy a henger minden alkalommal, közvetlenül a túlterhelés elmúlása (megszűnése) után ütés-' szerűen kerülne ismét a munkahelyzetébe vissza, ami adott körülmények mellett a láinckerékten­gelyen, valamint a hengeren lévő fogazás meg­sérüléséhez vezethetne. Ha a lánckerék mindkét forgásiránya mellett túlterhelés elleni biztonságot kívánunk elérni, akkor, — miként ezt a találmány egy további ismérveként tervbevettük, — a hengert el lehet látni két, egytengelyűén (koaxiálisán) elrende­zett nyomóközegtérrel, az üreges dugattyú be­fogadására, amelynek nyomóközegvezétékeibe egy-egy nyomásbehatároló szelepet iktatnak be. Ebben az esetben is el tud folyni túlterhelés fel­lépésekor az egyik vagy másik nyomótérből ki­szorított nyomóközeg, a hozzárendelt, nyomás­határoló szelepen át, miáltal a lánckeréktengely, valamint a fogaskerék közötti meghajtó össze­kapcsolódás megszűnik. Abból a célból, hogy a húzópad hajtóművének fogaskereke agyába a fogazással ellátott henger beszerelését megkönnyítsük, a találmány továb­bi ismérveként a hengert befogadó kerékagy­rész betétdaraibként van kialakítva, és oldhatóan van összekötve a többi kerékagyrésszel. Az 1.—8. ábrákon látható két kiviteli példa kapcsán, amely rajzok a találmány szerinti ké­szülék alkalmazását mutatják be húzásra és nyo­másra igénybevett húzóláncú húzópad esetében, ezen készülék felépítését és működésmódját alábbiakban részletesen ismertetjük. — Az 1. ábra egy húzásra és nyomásra igény­bevett láncú húzópad oldalnézete; — a 2. ábrán a lánckeréktengely, valamint a húzópadhajtóművek azon elrendezett fogaskere­ke látható, függőleges metszetben; — a 3. ábra a 2. ábra A—B vonal menti met­szete, és bemutatja a henger elrendezését a fo­gaskerék agyrészében; — a 4. és 5. ábrán a 2. ábra A—B vonal menti metszetének részletét mutatjuk be, amint a túl­terhelés fellépésekor, ill. nyugalmi helyzetben lévő lánckeréktengely esetén a lánckeréktengely, valamint a fogaskerék közötti meghajtó össze­köttetés megszűnik; — a 6. ábra a 2. ábra C—D vonal menti met­szete, és a fogaskerék oldalnézetét mutatja; 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents