157825. lajstromszámú szabadalom • Készülék fogaskerék és annak tengelye közötti forgástátvívő kapcsolat oldására túlterhelés esetén, különösen olyan húzópadok hajtóművéhez, amelyeknek húzólánca húzásra és/vagy nyomásra van igénybevéve

157825 3 4 a vezeték fölcsapódik (felnyílik), amikoris a felszabadult energiát ellen tartó rugók útján veszik fel. Az üzemi .tapasztalatok azonban mégis azt mutatják, hogy ezen biztonsági berendezés nem felel meg minden esetben, úgy, hogy a láncvezetés még mindig megkárosodhat. Ennék az lehet például az oka, hogy a láncvezetőpálya különböző mértékű elkopása esetén a nyomásra igénybevett lánc egy, a tulajdonképpeni kihajlást felvevő berendezés tartományán kívül eső helyen hajlik ki, ha a játék a lánc és a vezetőpálya között azon a helyen egy bizonyos meghatározott értéket meghalad. Ha a vezetőpálya olyan, hogy a nyomásra igényibevett lánc túlterhelés esetén is kinyújtott helyzetében marad, akkor a kihajlást felvevő berendezés működni kezd. Ha ennek ellenére a lánc egy helyen, a lánc és a vezetőpálya közötti túl nagy játék következtében kihajlik, éspedig olyan tartományban, amely a kihajlást felvevő berendezésien kívül fekszik, akkor ez a lánctag könyökemelőszerűen kicsuklósodik (kibicsaklik) és a vezetőpálya megsérül, amennyiben a kihajtásfelvevő berendezést az ő munkahelyzetében megtartó elasztikus elem (rugó) erőfeszítése nagyobb, mint az az erő, amely szükséges ahhoz, hogy a láncnál, a lánc és a vezetőpálya közötti túl nagy játék esetén a vezetőpálya tetszőleges helyén kihajlást okozzon. Ha viszont ä húzókocsi ide-oda mozgatásához végtelen láncot helyezünk be, akkor fennáll az a veszély, hogy a -húzókocsinak a húzógyűrű (matirica)-itartó állványra való ráfutása esetén a lánc elszakad. Még olyan húzópadnál is, amelynél a húzókocsit egy fogasléc segítségével mozgatjuk ideoda, könnyen felléphetnek sérülések a fogasléc meghajtóművénél, ill. a húzógyűrű (matrica)tartónál Vagy a húzókocsinál, ha a sorrendkapcsoló meghibásodik. Annak érdekében, hogy — különösen a húzásra és/vagy nyomásra igénybevett húzólánccal bíró húzópadöknál — a láncvezetőpálya, a lánc vagy a hajtóműalkaitrészek károsodását elkerülhessük, a találmány szerinti készüléket úgy alakítjuk ki, hogy a tengely — amely a lánckerekeket hordozza és a közbenső hajtóműnek egy, vele forgást átvivő .módon összekötött fogaskeréké útján nyer meghajtást — fogazással van ellátva, amely a fogaskerék agyának fogazásával kapcsolódik, amd mellett az agy fogazása az agyban elrendezett henger részét képezi, amely henger egy üreges dugattyún tengelyirányban elmozdulható módon van megvezetve, végül hogy ezen elmozdulás ellenében — melynél a henger és a tengely fogazása az összekapcsolódásból kikerül — beállítható erejű eszíköz — pl. nyomóközeg, rugó — van alkalmazva. Ha a hajitóműfogaskeréknek a lánckeréktengellyel való ezen meghajtó kapcsolódása mellett, és a henger működtetéséhez egy nyomóközeget alkalmazva, túlterhelés lép fel, akkor a hengerben található nyomóközeg • beállított nyomását átlépi. A hengerben található nyomóközeg ezután például egy, a henger nyomóvezetékébe 5 beépített nyomásbehatároló szelepen keresztül el tud mozdulni, úgy, hogy a hengeren kialakított fogazás a lánckeréktengelyen lévő fogazással való kapcsolódásból kikerül. A lánckeréktengelyen elrendezett hajtóműfogaskerék ezután már szabadon futhat. Elvileg természetesen lehetséges az is, hogy a hengert nem nyomóközeg, hanem rugó útján terheljük. Ennek azonban az volna a hátránya, hogy a henger minden alkalommal, közvetlenül a túlterhelés elmúlása (megszűnése) után ütés-' szerűen kerülne ismét a munkahelyzetébe vissza, ami adott körülmények mellett a láinckeréktengelyen, valamint a hengeren lévő fogazás megsérüléséhez vezethetne. Ha a lánckerék mindkét forgásiránya mellett túlterhelés elleni biztonságot kívánunk elérni, akkor, — miként ezt a találmány egy további ismérveként tervbevettük, — a hengert el lehet látni két, egytengelyűén (koaxiálisán) elrendezett nyomóközegtérrel, az üreges dugattyú befogadására, amelynek nyomóközegvezétékeibe egy-egy nyomásbehatároló szelepet iktatnak be. Ebben az esetben is el tud folyni túlterhelés fellépésekor az egyik vagy másik nyomótérből kiszorított nyomóközeg, a hozzárendelt, nyomáshatároló szelepen át, miáltal a lánckeréktengely, valamint a fogaskerék közötti meghajtó összekapcsolódás megszűnik. Abból a célból, hogy a húzópad hajtóművének fogaskereke agyába a fogazással ellátott henger beszerelését megkönnyítsük, a találmány további ismérveként a hengert befogadó kerékagyrész betétdaraibként van kialakítva, és oldhatóan van összekötve a többi kerékagyrésszel. Az 1.—8. ábrákon látható két kiviteli példa kapcsán, amely rajzok a találmány szerinti készülék alkalmazását mutatják be húzásra és nyomásra igénybevett húzóláncú húzópad esetében, ezen készülék felépítését és működésmódját alábbiakban részletesen ismertetjük. — Az 1. ábra egy húzásra és nyomásra igénybevett láncú húzópad oldalnézete; — a 2. ábrán a lánckeréktengely, valamint a húzópadhajtóművek azon elrendezett fogaskereke látható, függőleges metszetben; — a 3. ábra a 2. ábra A—B vonal menti metszete, és bemutatja a henger elrendezését a fogaskerék agyrészében; — a 4. és 5. ábrán a 2. ábra A—B vonal menti metszetének részletét mutatjuk be, amint a túlterhelés fellépésekor, ill. nyugalmi helyzetben lévő lánckeréktengely esetén a lánckeréktengely, valamint a fogaskerék közötti meghajtó összeköttetés megszűnik; — a 6. ábra a 2. ábra C—D vonal menti metszete, és a fogaskerék oldalnézetét mutatja; 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2