157741. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fruktóz és glukóz előállítására szacharózból

157741 3 . • 4 matográfjávai végzi, amikor is a fruktóz a glukózzal ellentétben visszamarad. Így a két cu­kor az egymás után kapott eluált frakciókból ki­nyerhető. (The Dow Chemical Company, 3 044 904, 3 044 905, 3 044 906 sz. amerikai szaba­dalmi leírások.) Ismeretes azonban, hogy a cuk­rok oszlopkromatográf iával történő szétválasz­tása üzemi méretekben igen hosszadalmas, költ­séges és bonyolult eljárás. További hátránya, hogy az oszlopkromatográfiás szétválasztás után még egy tisztítást kell beiktatni: az eluátumot mindenkor át kell kristályosítani. A találmány szerinti eljárás a fenti hátrányt kiküszöböli, a találmány szerinti kristályosítás­sal közvetlenül tiszta terméket- kapunk. Az új eljárás további előnye, hogy nagykoncentráció­jú oldatokkal dolgozunk, így az oldószerszükség­let csekély, s emellett az oldószert a körfolya­matból visszanyerjük. Ezzel szemben az oszlop­kromatográfiás eljárásnál lényegesen hígabb ol­datokkal dolgoznak, ami nagyobb oldószerszük­ségletet és az oldószer visszanyerésénél lényege­sen nagyobb energiaráfordítást igényel. A találmány szerinti eljárással sikerült az in­vert-cukoroldatból közvetlenül, bármely más el­választási művelet közbeiktatása nélkül, a glu­kózt és a fruktózt felváltva kikristályosítani. Ez­által elméletileg lehetségessé vált, hogy az in­vert-cukrot teljes egészében a két cukorrá szét­válasszuk. Ehhez azonban a következő feltéte­tek szükségeseik: 1. Kíméletes inverzió a kristályosodást aka­dályozó melléktermékek keletkezésének meg­akadályozása céljátból. 50—120, előnyösen 80 G° inverzió-hőmérsékletet és legfeljebb 0,05 n HCl-ít alkalmazunk. 2. A bepárlás alatt a cukoroldat kíméletes ke­zelése. Az oldatot a forró zónában lehetőleg rö­vid ideig tartsuk és lehetőleg alacsony hőmér­sékleten pároljuk be. Előnyös a filmbepárló al­kalmazása. 3. Oldószerként alacsony szénatomszámú al­koholt, kiváltképpen metanolt használunk. • 4. A fruktóznak, vagy felváltva a két cukor­nak a kristályosítását 1% alatti víztartalmú ol­dataikból végezzük. 5. Az egyik cukornak a kristályosodása alatt a másik cukor kristálycsíráinak a kiválását messzemenően meg kell akadályozni, mivel az oldatok mind a két cukorra túltelítettek. A nem kristályosodó cukor túltelítettségét meta-stabil állapotban kell tartani, hogy a kristálycsíra spontán kiválását megakadályozzuk. A találmány tárgya eljárás fruktóz és glukóz előállítására szacharózból oly módon, hogy a szacharózt először kíméletesen invertáljuk, majd a tiszta, főképpen ásványi savaktól mentes in­vert-cukor-oldatot, adott esetben a kristályosí­tott glukóz eltávolítása után kíméletesen bepá­roljuk, amikoris az invert-cukor-koncentrátu­mot, adott esetben a kikristályosított glukózt le­választása után valamely rövidszénláncú alko­hollal, így például metanollal'-elegyítjük és eb­ből az oldatból, adott esetben a maradék víz­nek legfeljebb l'% víztartalomig, történő eltá­volítása után a két cukrot felváltva, beolt'ás után kákriabályosltjuk és a kiváló kristályokat mindenkor maradéktalanul elkülönítjük. Az eljárás elve a következő: 1. Inverzió: A szacharóz inverzióját valamely ismert mód­szer szerint enzimes bontással, savas hidrolízis­sel, vagy erősen savanyú ioncserélő gyantán vé­gezhetjük. Az inverziót különösen kíméletesen kell végezni, ami azt jelenti, hogy a hőmérsék­letet 80 C° alatt kell tartani, a savkoncentráció lehetőleg csekély legyen (0,05 n alatt) és az in­verzió ideje a lehető legrövidebb, hogy a kristá­lyosodást akadályozó kísérő anyagok képződése minimális legyen. A maradék szacharóz-tarta­lomnak 0,1% alatt kell lennie. Az inverziós-ol­datból az ásványi savakat teljes mértékben, leg­célszerűbben ioncserélővel, el kell távolítani. 2. Glukóz-kristályosítás I.: Az 1. szerint kapott és teljesen só- és savmen­tes invert-cukor-oldatöt vákuumban óvatosan bepároljuk. A glukózt vagy közvetlenül a vizes, kb. 80%-ra bepárolt szirupból mint, hidrátot, vagy előnyösen az oldat 95%-ra végzett bepár­lása, és a bepárolt oldattal egyenlő súlyú meta­nol hozzáadása után vízmentesen kapjuk meg. A jelenlevő glukóznak mindkét esetben kb. 50%-a 3 napon belül kikristályosodik. Az anya­lúg ennélfogva szárazanyagban 67% fruktózt és 33% glukózt tartalmaz. 3. Fruktóz-kostiályosítás I.;. A 2. szerint kapott anyalúgot a vizes oldatból történő kristályosítás esetében vákuumban óva­tosan 95%-ra bepároljuk és a bepárolt oldattal egyenlő súlyú metanollal elegyítjük. A metano­los glukózkristályosítás esetében az anyalúgot csak mintegy 50%-ra pároljuk be. A fruktóz si­keres kristályosítása szempontjából fontos, hogy a maradék víztartalom lehetőleg csekély legyen. Mivel a víztartalmú cukoroldatokat 95%-nál na­gyobb koncentrációra csak nehezen lehet bepá­rolni, célszerűnek mutatkozott a még kb. 3%, vagy ennél több víztartalmat kolonnában 1% alá vinni. A fruktóz magasabb víztartalmú oldatok­ból is kikristályosítható, de a hozam lényegesen csökken. A víztelenítést a következőképpen vé­gezzük: A víztelenítendő oldatot a kolonna tetején tápláljuk be. A kolonna aljáról ellenáramban száraz metanolgőz halad felfelé, amely az egyen­súlyi állapot eléréséig az oldatból a vizet felve­szi. A kolonna tetején kilépő vizes metanolgőz vagy közvetlenül vagy kondenzálás után egy másik kolonnába átvihető, ahol a metanolt az 10 IS 25 25 30 35 40 45 50 55 60 1

Next

/
Thumbnails
Contents