157684. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2,5-tiadiazolok előállítására

a 157684 4 pl. a következő vegyületek valamelyikével kezeljük: allilbromid, 2-butenilklorid, 3-butinilklorid, metallilklorid, 3-propinilklorid, 3-butinilklorid. Az (I) általános képletű vegyületek előállításánál célszerűen úgy járunk el, hogy a 3-hidroxi-4-cián-l, 2, 5-tiadia^ol valamely (VI) általános képletű alkálifém- vagy alkáliföldfémsóját egy alkinil- vagy alkenil-halogeniddel kezeljük gyengén lúgos közegben történő melegítéssel. A reakciónál gyenge lúgos közegként alkálifémkarbonátot, mint nátrium- vagy káliumkarbonátot, vagy valamely megfelelő oldószerben égy alkálifémjodidot használunk. Az oldószeres közeg nem okvetlenül fontos a reakció lefolytatásánál, példaképpen mégis megemlítjük, hogy oldószerként acetont, dimetilformamidot vagy acetonitrilt előnyös felhasználni. Az alkálifémkarbonát vagy alkálifém jodid jelenléte sem szükségszerű, az előbbi jelenléte elősegíti azt, hogy az összes hidroxi-származék anionps formában legyen jelen, míg a jodid jelenléte növeli az alkinilezés vagy alkenilezés reakciósebességét, ha a műveletet egy alkinilvagy alkenil-kloriddal vagy -bromiddal végezzük. A fenti módon a 3-hidroxi-4-cián-l, 2, 5-tiadiazol nátrium- vagy káliumsója az (I) általános képletű vegyületté alakítható át, amely képletben R allil-, metillil- vagy 2-butinil-csoportot jelent. A (II) általános képletű vegyület előállítása céljából az (I) általános képletű vegyületet vizes vagy vizes-alkoholos közegben katalitikus mennyiségű bázissal, mint nátrium- vagy káliumkarbonáttal, nátrium- vagy káliumhidroxiddal kezeljük. A képződő (II) általános képletű vegyületet, mint pl. a 3-alliloxi-4-karbamoil-1, 2, 5-tiadiazol vagy 3-butiniloxi-4-karbamoil-1, 2, 5-tiadiazol a reakcióelegyből hűtésre kikristályosodik. A fenti hidrolízis számos más változatban is kivitelezhető, és bár a vízes-alkálikus közegben végzett hidrolízis kielégítő eredményeket ad, jobb hozamot érhetünk el, ha alkalikus, vízes• alkoholos közegben dolgozunk. A hidrolízisnél 50%-os tercier-butanolból álló közeg felhasználása előnyös, azonban rövidebb szénláncú alkanolok, mint etil-, metil-, izobutil- vagy izopropilalkohol is megfelelnek a fenti célra, A hidrolízis akként is elvégezhető, hogy alkalikus anyagként valamely bázisos jellegű anioncserélőgyantát használunk. Erre a célra jól bevált a polisztirol-kvaterner-ammóniumhidroxid, amelyet Amberlite IRA—400 elnevezéssel hoznak forgalomba (gyártó cég Rhom and Haas). A hidrolízis szobahőmérséklettől kezdve 100 C° hőmérsékletig lefolytatható, az előnyös hőmérséklettartomány kb. 65—95 C° között van. Ezzel a módszerrel állíthatók elő tehát a (II) általános képletű vegyületek, amelyekben R jelentése a fentiekkel egyezik. A (III) általános képletű vegyületeket oly módon állítjuk elő, hogy a (II) általános képletű vegyületeket valamely vizes-alkálikus hipohalogenittel, mint nátrium- vagy kálium-hipoklorittal vagy -hipobromittal kezeljük. Ebben a műveletben erős lúg, mint nátrium- vagy káliumhidroxid jelenléte szükséges, és jóllehet a bázisból minden egyes bevitt mól amidra számítva 2 mól bázis szükséges maximális hozam elérése érdekében, előnyösen ennél nagyobb mennyiségeket használunk. Az előbbi művelettel 3-allil-(vagy metallil)-4--amino-1, 2, 5-tiadiazol vagy 3-(2-butinil-, 3-butinil- vagy 3-propinil)-4-amino-l, 2, 5-tiadiazol állítható elő. A találmány szerinti szintézis egyik előnyös kiviteli változata szerint az (I) általános képletű vegyületeket úgy alakítjuk át (III) általános képletű vegyületekké, hogy a közbenső (II) általános képletű vegyületet nem izoláljuk. Ez a művelet magában foglalja az (I) általános képletű, cián-szubsztitüenst tartalmazó vegyület amiddá történő hidrolízisét valamely bázis, mint nátriumhidroxid, vagy nátriumkarbonát felhasználásával vizes-alkoholos közegben, célszerűen rövidszénláncú alkanol, mint metil-, n-propil-, izopropil- vagy tercier-butilalkoholos közegben. Az amidszubsztituenst azután közvetlenül a (III) általános képletű aminná alakítjuk át azáltal, hogy pótlólagosan bázist és valamely alkáli-hipohalogenitet, mint nátrium- vagy kálium-hipokloritot vagy hipobromitot alkalmazunk. A képződött (III) általános képletű terméket extrakcióval különítjük el, ehhez egy vízzel nem elegyedő oldószert, mint étert, benzolt, kloroformot vagy etilacetátot használunk. A hőmérsékleti értékek betartása ez utóbbi műveletben nem döntő jelentőségű. A hidrolízis ugyanúgy elvégezhető szobahőmérsékleten, mint 100 C° körüli hőmérsékleten, rendszerint úgy járunk el, hogy az amidnak aminná történő átalakulását (átrendeződését) 0—25 C° körüli kezdeti hőmérsékletről indítjuk be, majd a reakciót megemelt hőmérsékleten, célszerűen 60—90 C° körüli hőmérsékleten fejezzük be. Az (I) általános képletű nitrilt közvetlen is átalakíthatjuk a (III) általános képletű aminná oly módon, hogy azt egy erős bázist és alkálihipokloritot vagy -hipobromitot tartalmazó vizes oldatban oldjuk fel. A hőmérsékleti értékek ez esetben sem döntőek, a reakciót 0—25 C° körüli értéken kezdjük és megemelt hőmérsékleten, célszerűen 60—90 C°-on fejezzük be. Fenti művelettel 3-alliloxi-4-amino-l, 2, 5-tiadiazol, 3-metalliloxi-4-amino-l, 2, 5-tiadiazol, 3--(2-butiniloxi)-4-amino-l, 2, 5-tiadiazol és 3-(2--propiniloxi)-4-a!mino-l, 2, 5-tiadiazol állítható elő. A (IV) általános képletű vegyületeket oly módon állítjuk elő, hogy a (III) általános képletű vegyületet egy savkötőszer, mint piridin jelenlétében 0—50 C° közötti hőmérsékleten N-acilszulfanilil-vegyülettel viszünk reakcióba. A fel-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2