157684. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2,5-tiadiazolok előállítására
5 157684 G használt N-acilszulfanililklorid bármely acilgyököt tartalmazhat, előnyben részesítjük a propionil-, butiril- vagy aroil-, mint benzoil- és N-acetilgyököket. A fenti módszerrel 3-alliloxi-4-(N4 -acetilszulfanilamido)-l, 2, 5-tiadiazol, 3-metalliloxi-4-(N/l acetilszulfanilamido)-l, 2, 5-tiadiazol és 3-(2-butiniloxi)-4-(N4 -acetilszulfanilamido)-l, 2, 5-tiadiazol állítható elő. Az (V) általános képletű vegyületek előállítása céljából a (IV) általános képletű vegyületeket savas vagy lúgos hidrolízissel dezacetilézzük. A dezacetilezéshez nátriumhidroxidot vagy káliumhidroxidot, illetve valamely erős ásványi savat, mint 6 n sósavat használunk. A fenti szintézis egyik előnyös kiviteli változata szerint az (V) általános képletű vegyületet egy lépésben állítjuk elő anélkül, hogy a (IV) általános képletű vegyületeket elkülönítenénk. E szintézis változat szerint a (III) általános képletű vegyületeket elkülönítenénk. E szintézis változat szerint a (III) általános képletű Vegyületet a fent leírt módszerrel N-acilszulfanilkloriddal reagáltatjuk, és közvetlenül ezután elvégezzük a dezacetilezést. Az összevont reakciólépések műveleti körülményei teljes mértékben megegyeznek a fentiekkel. A (VI) általános képletű kiindulási anyagok előállítása nem tartozik a jelenlegi találmány oltalmai körébe. Ettől függetlenül megemlítjük azt, hogy a kiindulási anyagok elkészítésénél nátrium-, kálium- vagy kalciumcianidot valamely megfelelő oldószerben, mint etilacetátban, propilacetátban vagy acetonitrilben feloldunk és az oldatot fokozatosan kéndioxiddal kezeljük. A képződött termék a 3-hidroxi-4-cián-l, 2, 5-tiadiazol megfelelő sószármazéka. A következő példák a találmány szerinti eljárás részleteit szemléltetik. 1. példa 3-alliloxi-4-cián-l ,2,5-tiadiazol 1 g (6,05 mmól) 3-hidroxi-4-cián-l,2,5-tiadiazol-káliumsó, 1,0 g (8,27 mmól) allilbromid, 16 ml acetonitril, 647 mg (6,1 mmól) nátriumkarbonát és 72 mg nátriumjodid keverékét 55 C°-on 4 óra hosszat melegítjük. Melegítés után a keveréket lehűtjük és 20 ml vízre öntjük. A két fázisú keveréket 3X10 ml petroléterrel extraháljuk. Az egyesített szerves kivonatokat magnéziumszulfát felett megszárítjuk és vízfürdőn vákuumban sztrippeljük. 960 mg (95%) 3-alliloxi-4-cián-l,2,5-tiadiazolt kapunk olaj formájában, mely 1 Hgmm nyomáson 65 C°-on forr. Ha a fenti műveletet propilbromiddal megismételjük, akkor 3-n-propoxi-4-cián-l,2,5-tiadiazolt kapunk. A: 0,9 g (6,05 mmól) 3-hidroxi-4-cián-l,2,5-tiadiazol-nátriumsó, 1,0 g (8,27 mmól) allilbromid, 16 ml acetonitril, 647 mg (6,1 mmól) nátriumkarbonát és 72 mg nátriumjodid keverékét 55 C°-on 4 óra hosszat melegítjük. Melegítés után a reakciókeveréket lehűtjük és 20 ml vízre öntjük. A két fázisú keveréket 3X10 ml petroléterrel extraháljuk. Az egyesített szerves kivonatokat magnéziumszulfát felett szárítjuk és vízfürdőn vákuumban sztrippeljük. 960 mg (95%) 3-alliloxi-4-cián-l,2,5-tiadiazolt kapunk olaj formájában, mely 1 Hgmm nyomáson 65 C°-on forr. 2. példa 3-(2-butiniloxi)-4-cián-l,2,5-tiadiazol 0,11 mól 3-hidroxi-4-cián-l,2,5-tiadiazol-káliumsó, 0,15 mól 2-butinilklorid, 75 ml dimetilformamíd és 1,3 g nátriumjodid keverékét 4 óra hosszat 55—60 C° közötti hőmérsékleten melegítjük. Melegítés után a keveréket lehűtjük és 200 ml vízre öntjük. A két fázisú keveréket 3X100 ml pentánnal extraháljuk, az egyesített szerves kivonatokat magnéziumszulfát felett szárítjuk, az oldószert pedig vízfürdőn 50— 60 C°-on lepároljuk. Olajos maradék formájában 3-(2-butiniloxi)-4-cián-l,2,5-tiadiazolt kapunk. 3. példa 3-alliloxi-4-karbamoil-l ,2,5-tiadiazol 13,24 g (29,5 mmól) 3-alliloxi-4-cián-l,2,5-tiadiazolt 65 ml vízmentes etanolban és 65 ml vízben visszafolyató hűtő alatt melegítjük, majd 4 ml 2,5 n vizes nátriumhidroxid oldatot adunk hozzá. A keveréket 12 percig visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd az oldatot 5 C°-ra lehűtjük és 1 óra hosszat keverésben tartjuk. A kivált csapadékot szűrjük, jeges vízzel mossuk és 40 C°-on vákuumban szárítjuk. 11,23 g (71%) 3-alliloxi-4-karbamoil-l ,2,5-tiadiazolt kapunk, amelynek olvadáspontja 107—109 C°. Ha a fenti műveletben 3-n-propoxi-4^cián-l,2, 5-tiadiazolt vagy 3-metalliloxi-4-cián-l,2,5-tiadiazolt használunk, akkor a megfelelő rövidszénláncú alkoxi- vagy rövidszénláncú alkenilpxi-4-karbamoil-l,2,5-tladiazolokat állíthatjuk elő. A következő példák a 3. példa szerinti hidrolízis művelet változatait szemléltetik: A: A 3. példa szerinti eljárást megismételjük azzal az eltéréssel, hogy a fenti kiindulóanyagok helyett 6 g (0,036 mól) 3-alliloxi-4-cián-l,2,5-tiadiazolt, 6,05 g (0,108 mól) káliumhidroxidot, 105 ml vízmentes etanolt használunk és így 3-alliloxi-4-karbamoil-l,2,5-tiadiazolt kapunk, amelynek olvadáspontja 10Q—103 C°. Hozam: 65%. B: A 3. példa szerinti eljárást megismételjük azzal a különbséggel, hogy kiindulóanyagkéht 1 g (0,006 mól) 3-propoxi-l,2,5-tiadiazolt, 10 ml vi-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
