157659. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolidin- és tiazin-származékok előállítására

157659 6 lopkromatográfiával tisztítjuk. A 200 ml etilacetátban oldott terméket 300 g szilikagél (szemc-enagyság 0,08—0,16 mm) •eliüiaaetáttos szuszpanziójából készült oszlopon kromatografáljuk. Az eluálást etäläoetät jpiridin íecetaav :víz, 60 : 20 : 11 : 6 arányú elegyéyel végzzük. Az eluátumokat szilikagél ilápon vákonyrétegMcmialtogiráfiával a fenti rendszeriben vizsgálva (előhívás iaz ún. klórozásos módszerrel: H. Zahm, E. Rexroth, Z anal. Ohem. 148, 181 (1955) szerint), a 0,3 Rf-el futó terméket tartalmazó frakciókát egyesítjük, s vákuumban 'bepároljuk. A maradékot enyhe melegítéssel híg sósavban oldjuk, csontszénnel derítjük is ammónia részletekben történő adagolásával meglúgosítjuk. Állás közben fehér kristályos csapadékként válik Iki, a (tiszta 2-imaino-3-(2,6ndimetil)-fenil-tiazolidin. O.p.: 120-^122 C°, termelés 8 g. A klórhidrátot benzolos oldatban sósavas izopropanollal képezzük, mely éter adagolására kristályos formában válik ki. O.p.: 274—280 C°. A bázisból szokásos módon előállított acetilszármazék 143—146 C°-on, a karbetoxiszármazék 130—131 C°-on olvad. 3. példa 20 g l-(2,6-dimetil)-fenil-tiokarbamidot 40 ml 1,2-dibrómpropánnal s 20 ml izoamilalkohollal 20 órán át forralunk. A hűtőszekrényben való állás közben kivált kristályos terméket leszhratjuk (6 g), 30 ml forró vízben oldva csontszénnel derítjük, majd ammóniával meglúgosítjuk. A kivált olajat kloroformmal felvesszük, s az oldószert lepároljuk. A visszamaradó szirupszerű 2-imirio-3-(2,6-dimetil)-fenil-4-metil-tiazolidin állás közben átkristályosodik. O.p.: 72—75 C°. Termelés: 2,5 g. A termék karbetoxiszármazéka 108—110 C°on olvad. hidrát (11 g) izopropanoléterből átkristályosítva 283—294 C°-on olvad. A brómhidrát vizes oldatából ammóniával felä szabadított olajos bázisból készült karbetoxiszármazék 128—131 C°-on olvad. 10 25 30 35 6. példa 20 g l-(2,6-dimetil-3-nitro)-fenil-tiokarbamidot 80 ml 1,2-dibrómetánnal 20 órán át forralunk. Lehűlés után a kivált terméket leszivatjuk s éterrel mossuk. Szárítás után 300 ml forró víz!5 ben oldjuk, csontszénnel derítjük s ammóniával meglúgosítjuk. A kivált szirupot kloroformmal felvesszük s az oldószer lepárlása után visszamaradó 18 g mézgát 400 ml etilacetátban oldva 400 g szilikagélen a 2. példában megadott módon 2Q kromatografáljuk. Az eluálást a fronttal futó szennyeződések eltávolításáig etilacetát :piridin: ecetsav:víz, 240:20:li:6 arányú elegyével végezzük, majd az oszlopon maradó s fenti rendszerben 0,25 Rf-nél megjelenő 2-imino-3-(2,6-dimetil-3-nitro)-fenil-tiazolidint az oszlopról metanollal lemossuk. A tiszta terméket tartalmazó eluátumokat egyesítve vákuumban lepároljuk, a maradékot 300 ml híg sósavban oldjuk, csontszénnel derítjük s ammóniával meglúgosítjuk. A kiváló olajat kloroformmal felvéve, az oldószer lepárlása után visszamaradó szirup állás közben átkristályosodik. O.p.: 90—93 C°, termelés 14 g. A kiindulási anyagként alkalmazott új tiokarbamidot 2,6-dimetil-3-nitro-anilinből állítjuk elő olyképpen, hogy azt acetonos oldatban a benzoilkloridból és- ammóniumrodanidból készült benzoilizotiocianáttal reagáltatva először l-(2,6--dimetil-3-nitro)-fenil-3-benzoil-tiokarbamidot állítunk elő (o.p.: 182—185 C°), majd utóbbit 40 híg alkoholos oldatban káliumhidrokarbonáttal forralva elhidrolizáljuk. O.p.: 113—118 C°, 4. példa 20 g l-(2,6-dimetil)-fenil-tiokarbamidot 20 ml l,2-dibrómpropan«l-3Hmal s 20 ml izoaimáialkohollal 15 órán át forralunk. A lehűtésre kivált kristályos csapadékot leszivatjuk, s 1,2-dibrómetánnal, majd éterrel mossuk. A megszárított terméket (15 g) 75 ml forró vízben oldjuk, csontszénnel derítjük s ammóniával meglúgosítjuk. A kivált s állás közben átszilárduló nyers 2-imino-3-(2,6-dimetil)-fenil-4-oximetil-tiazolidin (8 g) 150 ml toluolból átkristályosítva 149—151 C°-on olvad. 5. példa 9 g l-(2,6-dimetil)-fenil-tiokarbamidot 38 ml 1--klór-2-metil-3-brómpropánnal 10 órán át forralunk. A hűtésre kivált kristályos 2-imino-3-(2,6--dimetil)-fenil-5-metil-perhidro-l,i3-tiazin-bróm-45 7. példa 25 g l-(2,6-dimetil-3-nitro)-fenil-tiokarbamidot 15 ml 1,2-dibrómpropánnal 170 C°-os olajfürdőn 5 órán át melegítünk. Lehűtés után a kivált szirupról a felső folyadékréteget leöntjük, a ma-50 radékot éterrel dekantáljuk, majd ' az éternyomokat vákuumban eltávolítjuk. A forró vízben oldott s csontszénnel derített nyers brómhidrátból ammóniával felszabadított bázist kloroformmal felvesszük, s az oldószer lepárlása után ka-55 pott 10 g szirupot a 2. példában megadott módon oszlopkromatográfiával tisztítjuk, Rf=0,4. A megfelelő frakciókat bepárolva a maradékot 500 ml forró vízben oldjuk, s csontszenes derítés után nátronlúggal meglúgosítjuk. A kiváló 60 mézgát kloroformmal felvéve s lepárolva 5 g 2--imino-3-(2,6-dimetil-3-nitro)-fenil-4-metil-tiazolidin marad visssza. A szirupszerű termék azonosítását és tisztaságát analitikai, spektroszkópiai 65 és vékonyrétegkromatográfiás adatai igazolják. 3