157652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés könnyűfémek és könnyűfémötvözetek lágyforrasztására

157652 forrasztás, a folyósítóval végzett forrasztás, a reakciós forrasztás és az ultrahangos forrasztás egyike sem terjedt el a gyakorlatban, mert — többek között — nem termelékenyek, és korró­zióra hajlamos, nem kielégítő erősségű kötést adnak. A találmány célja az ismert megoldások hát­rányainak részbeni vagy teljes 'kiküszöbölésével olyan eljárás és berendezés biztosítása, amely egyszerű és olcsó módon teszi lehetővé könnyű­fémek és könnyűfémötvözetek, különösen alu­mínium és alumíniumötvözetek kielégítő erőssé­gű kötést adó lágyforrasztását bonyolult felületi kiképzésű tárgyak szériagyártása során is. A találmány egyik alapja az a felismerés, hogy az alumínium és ötvözetei, ill. a könnyűfémek és ötvözeteik a lágyfqrraszíürdők hőmérsékletén is megmunkálhatok mechanikai károsodás, pl. szakadás vagy repedés és a mechanikai tulaj­donságok hátrányos megváltozása nélkül. Ez a felismerés azért meglepő, mert a technika is­mert állása alapján az volt várható, hogy az adott magas hőmérsékleten a megmunkálás foly­tán egyúttal nem-kívánt károsodások fognak fellépni. A találmány további alapja az a felismerés, hogy az oxidréteg a lágyforrasz-fürdő hőmérsék­letén is kellő kohézióval tapad a könnyűfémek, ill. azok ötvözeteinek a felületére, ill. az ilyen felületeken még hajlítás esetén is kellő mérték­ben zár. Ez a felismerés azért meglepő, mert a könnyűfémek és azok oxidjai, így pl. az alu­mínium és az alumíniumoxid hőtágulási együtt­hatója erősen eltérő (a fémé általában sokkal nagyobb), és így az volt várható, hogy a lágy­forrasz-fürdő hőmérsékletén az oxidréteg leg­alább részben lepattogzik a 'felületről, vagy meg­sérül, felrepedezik. Végül a találmány alapja az a felismerés, hogy ha könnyűfém- vagy könnyűfémötvözet-tárgyak forrasztandó helyeit oxigénmentes közegben és/vagy lágyforrasz-fürdőben megmunkáljuk és egyidejűleg vagy ezt követően oxigén kizárása mellett lágyforraszníürdőbe merítjük, a tárgyak­nak csak a megmunkált felülete vonódik be és ötvöződik a lágyforrasszal. Ez a felismerés azért meglepő, mert egyéb fémeknek, pl. vasnak és réznek nemcsák a megmunkált, hanem a lágy­forrasz-fürdőbe bemártott egész felülete bevonó­dik a lágyforrasszal. A találmány eljárás alumínium és ötvözetei, valamint egyéb könnyűfémötvözetek lágyfor­rasztására, mely abban áll, hogy a forrasztandó tárgyakat lágyforrasz-fürdőben és/vagy oxigén­mentes közegben, célszerűen inert védőgázban vagy folyadékban a forrasztandó helyeken meg­munkálással oxigénmentesítjük, és ha az oxid­mentesítő megmunkálást a lágyforrasz-fürdőn kívül végezzük, a tárgyakat oxigén kizárása mellett lágyforrasz-fürdőbe merítjük, miközben 10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 65 a megmunkált felületrészekre lágyforraszt vi­szünk fel, majd a tárgyakat a lágyforrasz-fürdő­gől eltávoltíjuk. Ilyen módon járva el a lágyforrasz csak a megmunkálás révén oxidmentesített felülethez ötvöződik, és a nem megmunkált felületek tisz­táik, fémmenltesek maradnak még 'akkor is, ha az alakító szerszám megmunkálás közben me­chanikailag érintkezik a tárgy egyéb, nem ala­kított felületeivel is. A találmány szerinti eljárás esetében a meg­munkálást az összeforrasztandó helyek forgács nélküli alakításával, pl. peremezésével, kivágásá­val vagy darabolásával célszerű végezni, meg­felelően kialakított szerszám felhasználásával. Alakítás közben a forrasztandó felületrészekről az oxidokat az alakító szerszám segítségével mechanikailag eltávolítjuk, és az eltávolított oxidok helyére vékony (0,01—0,05 mm vastag) rétegben lágyforraszanyagot viszünk fel. A találmány szerinti eljárás eredménye szem­pontjából teljesen közömbös, hogy a megmunká­lást oxigénmentes atmoszférában végezzük és ezt követően visszük a tárgyat, ill. annak meg­munkált részét a lágyforrasz-fürdőbe oxigén to­vábbi kizárása mellett, vagy pedig magát a meg­munkálást is a lágyforrasz-fürdőben végezzük. A találmány szerinti eljárás útján lágyforrasz­bevonattal ellátott alkatrészek összerősítése cél­szerűen összesütéssel vagy tűzi bevonatba már­tással történhet. Fémbevonat az utóbbi esetben is csak az oxidmentesített helyeken keletkezik. Ilyen módon a lágyforraszbevonattal ellátott fe­lületeken megbízható fémes kötés alakul ki. Miként fentebb említettük, a lágyforrasz-für­dő 'hőmérsékletén (kb. 300—350 C°) a megmun­kálandó tárgyak mechanikai tulajdonságai nem szenvednek hátrányos változást. Az alakító szer­számok ugyancsak károsodás nélkül elviselik ezt a hőmérsékletet. Ha például vékony alumí­niumlemezet munkálunk meg, pl. stancolunk lágyforrasz-fürdőben, a lemez lehűlés után gya­korlatilag eredeti keménységét nyeri vissza. A találmány esetében jól folyó, híg fürdőket előnyös alkalmazni, vagyis a találmány szerinti eljárás nem teszi szükségessé olyan lágyforrasz­ötvözetek alkalmazását, amelyek a forrasztandó felületen hosszú ideig „kásás" állapotban ma­radnak, hogy pl. kaparó-forrasztás esetén ne folyjanak el a felületen, ill. ne csöppenjenek le arról. A felhasznált lágyforrasz anyagának kiválasz­tásakor célszerű figyelembe venni, hogy szoba­hőmérsékleten az ún. nehézfémek közül főként a horgany oldódik pl. az alumíniumban. Ennek megfelelően a lágyforrasz egyik komponens« célszerűen horgany. A lágyf'orrasz további (kom­ponenseinek kiválasztásakor a korrózióállóság és a szilárdság ímelletít a komponens árát célszerű tekintetbe venni. E szempontok figyelembevétel 2

Next

/
Thumbnails
Contents