157637. lajstromszámú szabadalom • Dialkilvinilfoszfát-származék hatóanyagú kártevő-irtószerek

3 157637 4 kátrányolaj, növényi vagy állati eredetű olajak, tetrahidironaftalin. Adott esetben a felsorolt ol­dószereikkel együtt xilol-keveréket, cíklohexa­nolókat, ketonokat, továbbá klórozott szénhid­rogéneket, mint triklóretánt, trüklóretilént vagy tri- és tetraklórbenzolokat is használunk. Elő­nyösen olyan, szerves oldószerek kerülnek alkal­mazásra, amelyeknek forráspontja 100 C° fölött van. A vizes jellegű kiviteli formák célszerűen emulziókoncentrátumból, pasztából vagy ned­vesíthető porozószerből vizes hígítással készít­hetők. Emulgeáló- vagy diszpergálószerekként nem-ionos jellegű termékek, pl. kb. 10—20 szénatomot tartalmazó hosszú szénláncú alifás alkoholok, aminők vagy karbonsavak etilén­oxiddal képzett kondenzációs termékei, mint az oktadeeilalkohoil és 25—30 mól etilénoxid kon­denzációs terméke, vagy a szójazsírsav és 30 mól etilénoxid vagy a technikai oleilamin és 15 mól etilén oxid vagy a dodecilimeríkaptán és 12 mól etilénoxid kondenzációs terméke jöhet szá­mításiba. Az alkalmas anionaktív emulgeálósze­rek közül a következőket említjük: a dodecil­alkohol kénsavészter nátriumsójia, a dodecil­banzolszulíonsav nátriumsója, az olajsav vagy abietinsav, vagy ezen savak keverékeinek káli­um- vagy trietanolaminos sója, vagy egy ásvány­ölajszulfonsav • nátriumsója. Kationiaktív disz­pergálószeriként kvaterner ammóniumvegyüle­tek, mint a cetilpiridiniumbroniid vagy a di­oxietil-ibenzildodeícilamnióniumktarid használ­ható. A porozó- és szórószenek előállításánál szilárd vivőanyagként a talkum, kaolin, bentonit, kal­ciumkarbonát, továbbá szén, - paraf aliszt, faliszt és más növényi eredetű anyagok is alkalmaz­hatók. Igen célszerűnek bizonyult a készítmé­nyeiknek granulátumformában történő előállítá­sa. A különböző kiviteli változatokba a szoká­sos adalékanyagokat is bekeverhetjük, amelyek az eloszlatást, a tapadási szilárdságot, esőálló­ságot vagy a behatolási képességet javítják. Ilyen anyagokként zsírsavaik, gyanták, enyv', kazein vagy alginátok jönnék számításba. A találmány szerinti szerek önmagukban vagy a szokásos k'ártevőirtószerékkel, főként rovar­irtószerekkel, akarieideklkel, atkaölőszer ékkel, baktériumölőszerekkel vagy gamibaölőszeTefcke] együtt kerülnek gyakorlati alkalmazásra. Az (I) általános képletű vegyületek a szak­irodalomból nem váltak ismeretessé. A talál­mány tehát ezekre az új (I) általános képlettel jellemzett vegyületékre vonatkozik, amelyekben Rí és R2 jieientése azonos vagy eltérő, éspedig 1—6 szénatamos alkil-gyök, Hal jelentése klór- vagy brómiatom, X jelentése hidrogén- vagy halogénatom, kiváltképp klór- vagy brómatom, n jelentése 1, 2 vagy 3. A találmány oltalmi köre kiterjed az (I) álta­lános képletű új diialkilviimlfioszfátök előállítá­sára is. Az eljárás, azzal jellemezhető, hogy valamely (III) általános képletű foszfitot — amely képletben Rj éís R2 jelentése a fentiekkel egyezik, míg R valamely rövidszéniláncú alkil­gyököt képvisel — valamely (IV) általános kép­letű halogénacetofenonnal — amely képletben Hal, X és n jelentése a fentiekkel egyezik — viszünk reakcióba. A gyakorlatban rendszerint oldószer hasz­nálata nem szükséges, mivel a (III) általános képletű foszfit önmagában oldószerként használ­ható. 1. példa: Diklóraoetilkloridból és 4-klóranizoifoól Frie-20 del—Crafts-reaikcióval triklór-metoxi-acetio­fenont állítunk elő. 76 rész így előállított aceto­fenon-származéko't (forráspont 0,1 Hgmm nyo­masson 88—90 C°) 15 perc leforgása alatt 55 rész trietilfoszfittal elkeverünk. Az oldatot ke-25 verés közben visszafolyató hűtő alatt 150 C°-on 2 óra hosszat melegítjük. Melléktermékként etiliklorid képződik, amely a rendszeriből részben elpárolog. A reakció lezajlása után az illékony komponenseket és az oldószert vákuumban le-30 desztilláljuk, a maradékként kapott 0:,0-dietiil-2-Hklór-l-(2'-metoxi-5'^klórfeniil)-vinilfoszfátot pe­dig nagyvákuumban desztilláljuk. A termők forráspontja 0,07 Hgmm nyomáson 155—169 C°. Analízis (C^H^GlaOsP) Talált: Cl: 19,0% P: 9,6% Számított: Cl: 20,5% P: 9,0%. Az így kapott 1. számú hatóanyag feltétele-4Q zett szerkezetét az (V) képlettel szemléltetjük. Analóg módon w,w,4,5-tetrafclór-2-metoxiace-110 C°) és trimetilfoszfitból a (VII) képletű tofenonból (forrpontja 0,1 Hg mm nyomáson 10 15 20 25 30 A megfelelő di^etileszter-származék a követ­kező módon állítható elő, ha a fenti reakciót csekély túlnyomás alatt végezzük. 45 50 rész a>,<u J 5-triklór-2-aneitoxiaceitofenont 20 C0 -ra melegítünk. 120—140 C° közötti hőmér­sékleten 30 rész Mmetilfoszfitot csepegtetünlk hozzá. A reakciókeveréket ezután még 1 óra 'hosszlat 150—160 C° közötti ihoimérisékleten tart-50 jük. Az illékony alkotórészeket vákuumban 90 C° fürdőhőmérsékleten leporolj uk, majd a maradékot nagyvákuumban desztilláljuk. Ily módon 20,9 nász 0,D-dimatil-2-kliór-l-(2'-metoxi­-5'-klárfenil)-viniilfoszfátot kapunk, amelynek forráspontja 0,05 Hgmm nyomáson 135 C°. Analóg módon 5-bróm-a>,a>-difclór-2-metoxi­acetonfenonból (forrpontja 0,1 Hgmm nyomásion 122—128 C°) és trlietilfoszfitból a (VI) képletű 0,0-dieitliln2-,klár^l-!(i2'-mietox:i-45'-brómfenil)-vÍ!nil-60 foszfátot alíthatjuk elő (3. számú hatóanyag), amelynek törésmutatója n21o = 1,5165. 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents