157623. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus vízgőzáteresztő fóliák előállítására

157623 11 - 12 trifunkciós alikilezőszerek,. minit dibrómbután, p-xilEéndiklórid, l,3-dimetil-4,6-4>iszHklármetilbenzol, metüén-bisz-brómaeitamid, trimetilolpropán-trisz4dárecetsavészter és bi- vagy trifunfceióS: ,,4-miél- kisebb pK-órtékű savak, pl. foszforsav, oxálsav, kénsav. Ezek az anyagok túlnyomóan monofunkciósan reagálnák, majd később a két mikroporózus felületi képződményben térháilósító hatást fejtenek ki, A diszpergált poliuretánok későbbi térhálósítás céljára természetesen, pl. beépített metil oléter csoportokat is tartalmazhatnak-A szerves oldószerektől mienties kolloid oldatokat ill. diszperziókat lehetőleg nagy szárazanyag taritalommal, pl. 40—65% között állítjuk elő, mivel túl nagy víztartalom a termékeknek a koagulációs folyamat közbeni hatásosságát hátrányosan befolyásolja. Ha a diszperzió még szerves oldószereikéit is tartalmaz, akkor a szárazanyagttantalom alacsonyabb, pl. 25—50% is lehet. Minden esetben a diszperzió ill. oldat konoentrációjáMak olyan nagynak kell lennie, hogy a kész keverékbe általa belevitt vízmenynyiség 7 súly%-nál kisebb legyen. C) jelzésű oldószerként az a) poliuretiánhoz vízoldhaitó, 100 C° feletti forráspontú, célszerűen amid- vagy szulfoxidesoportokait tartalmazó oldószereik, elsősorban N,N'-di'metilfarmamid, N,N'-dimetilaceitamid, diimetilszulfoxid és ezek keverékei használhatóik. A keverék előállítása céljából a b) vizes, kationos poliuretán diszperziót előnyösen először a c) oldószerekkel hígítjuk fel, célszerűen gyorslkeverő alkalmazásával. Ezt az opalizáló — enyhén zavaros oldatot az a) poliuretán oldatával keverés közben egyesítjük. További 60 C°-ra történő melegítést nem végzünk, elegendő az oldatokat hidegen összekeverni. A. keverékeit azonban a formaadás és a gélesedes előtt célszerűen 12— 24 órát állni hagyjuk. Ezután rövideri ismét felkeverhetjük, majd légmentesítés után felhasználásra kész állapotban van. A keverék 10—60 percig keverés közben 40—60 C°-ra is melegíthető azonban, majd lehűlés után közvetlenül felhasznaiható. Az a) és b) poliuretánok keverési aránya bizonyos mértékig függ az adott esetben felhasznált komponensektől, mégis az a) komponens mennyisége 90—70 súly%, előnyösen 85— 75 súly%,, a b) komponensé pedig 10—30 súly%, előnyösen 15—25 súly% határok közé esik, minden szárazanyagra számolva. A kívánt, meghatározott vízgőzáteresztőképesség elérésére legmegfelelőbb arányt egyszerű előkísérletekkel könnyen meghatározhatjuk. Az oldott keverék koncentrációja széles határok között változhat, azonban előnyösen 10—35 súly% szárazanyagtartalomnál van. Ha kisebb koncentrációjú oldatokat használunk, akkor a koagulációnál silány felületi képződményeket kapunk, ha viszont nagyobb koncentrációkat alkalmazunk, csökkenhet a porozitás. Célszerűen annál több b) komponenst használunk a megadott határok között a keverékben, minél vastagabban kenjük fel az oldatot, mert ez javítja a gélesedést és a vízgőzáteresztőiképesBéget. A b) kationos poliuretán vizes diszperziójának koncentrációját úgy választjuk meg, hogy a gélasedésre kész poliuretánJkeverékoldat bevitt víztartalma 7 súly%r-náj kisebb, célszerűen csak 3—5 súly% legyen. Ezért szükséges, hogy a vizes diszperziók kationos poliuretán tartalma lehetőleg nagy, pl. 40—60 súly% közötti legyen. _ A kész keverékoldat viszkozitása 20 C°-on 6 mm-es kifolyónyíliású Ford-pohámal mérve 1—30 perc, előnyösen 2—10 perc legyen. Mérés előtt az oldatot jól fel kell keverni, mivel néha tixotiropos tulajdonságú, és ki nem elégítő átkeverés esetén géles csomók nagyobb viszkozitás látszatát kelthetik. A szokásos, vízoldható, anionos, savas vagy szubsztantív ill. bázilkus színezékek, amelyeket textíliák és bőrök színezésére használnak, vagy szerves ill. szervetlen pigmentek a keverék-oldathoz hozzáadhatok. A színezékek a választott oldószereikben oldhatók legyenek. Ha egyes színezékek nem oldódnának az oldászenben, akkor a koagulált felületi képződményt az oldószer kimosása után pl. 50—70 C°-on vizes fürdőben a textilfonalaknál használatos módon színezhetjük. Továbbá a kész felületi képződmény tulajdonságainak módosítása céljából 50 súly%-ig terjedő mennyiségben —• a szárazanyagtartalomra vonatkoztatva . — vinilpolimerek, pl. polivinilklortd, poliakrilnitril vagy etilén-vinilacetát-Jkopolimerék, amelyek adott esetben nincsenek elszappanosítva, adagolhatok az oldathoz. A felületi képződmények előállítása céljából az oldatot porózus vagy nem porózus hordozóra visszük fel, pl. felkenés, felöntés vagy felsimítás útján. A rétegvastagság a kész fólia megkívánt végső vastagságától függ. A legtöbb esetben kielégítő, ha az oldat vastagsága 0,5—1 mm. Porózus hordozót akkor használunk, ha azt a poliuretán masszával közvetlenül' be akarjuk vonni. Porózus hordozóként használhatók pl. a következők: szövetek, kötöttáruk, fátylak, nemezek : Nem ooirózus hordozót, pl. üveglapokat, fémszalagokat, (adott esetben előírt felületi szerkezettel), vagy műanyagakikai, mint perfluorpolietilénnel bevont szöveteket használunk akkor, ha porózus poliuretánfóliákat akarunk előállítani, amelyeket a szokásos fordítós eljárásokkal porózus hordozókra kell átvinni, ill. félragasztani. Ezzel a módszerrel pl. fát, hasított bőrt. kartont, papírt és szövött valamint szövés nélküli textíliából álló felületi képződményeket, falfelületeket és fémet lehet bevonni. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60