157623. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus vízgőzáteresztő fóliák előállítására
Ö 157623 10 2) Szakítószilárdság legalább kb. 250 kg/cm2 , előnyösen 300—800 kg/cm2 , 3) Szakadási nyúlás legalább 200%; előnyösen 400—800%, 4) Feszültsági értiák az első 20%r ra történő megnyújtásnál legalább 5,0 kg/cm2 , előnyösen 10—30 kg/cm2 ; 100%-ra történő megnyújtásnál legalább 20 kg/om2 , előnyösen 45—75 kg/ /cm2 , 5) Olyan molekulasúly, hogy a viszkozitás, rji = lxirjR — 0,6, előnyösen 0,90—1,9 között legyen, 1,0 g elasztomer 100 mii hexaimatilfoszfonamidban (foszforsav4risz-dimetilaímid) 20 C°-on készített oldatán 20 C°-on mérve; 6) Ezenkívül ezek a polilkarbamiduretánok csak gyengén poláros oldószereikben, mint tetrahidrof uránban, dioxáraban, glilkolmonometiléteraoetátban (bomlás nélkül) már nem oldódjanak, hanem csak erősen poláros oldószerekben, pl. dimetilformamidban oldódjanak fel. B) komponensként olyan poliuretánok alkalmazhatók, amelyek elegendő mennyiségű kvaterner ammónium csoportot tartalmaznak, meant ezáltal ezeknek a poliuretánoknak van egy bizonyos hidofil jellegük, mindenelőtt azonban az a tulajdonságuk, hogy emulgeátoroik, vagy nedvesítőszerek felhasználása nélkül vizes diszperziókat ill. átlátszatlan, asszociált molekuláikat tartalmazó kolloid oldatokait képeznek. Ilyen fcationos poliuretánolkalt pl. olyan módon állíthatunk elő, hogy a poliuretán felépítésekor legalább egy olyan komponenst is felhasználunk, amelyik egy vagy több bázikus tercier nitrogénaitoimolt tartalmaz, és az előállított bázikus tercier nitirogénatomokiat tartalmazó poliuretánt alkilező szerekkel vagy szervetlen ill. szerves savakkal- reagáltatjuk. Alapjában véve mindegy, hogy a bázikus nitrogénatomok a poliuretán molekula melyik részén foglalnak helyet. Kiindulhatunk azonban, olyan poliuretánokból is, amelyek reakcióképes, kvaternerizálásana alkalmas halogénatoímokat tartalmaznak, és ezeket tercier aminokkaü reagáltatjuk. Előállíthatók továbbá a poliuretanok láncfelépítő kvaternerizálás során is oly módon, hogy pl. adoitt esetben nagyobb molekulasúlyú diolofcból és izoeianátokból reakcióképes halogénatomokkal vagy diizocianátokból és halogénalkoholokból dihialogénuretánolkat állítunk elő, és ezeket ditercier aminokkal reagáltatjuk. Fordítva két izocianátcsopoirtot tartalmazó vegyületekből és tercier aminoalkoholofcból ditercier dieminouretánokat állíthatunk elő, és ezekéit reakcióképes dihalogénvegyüleitiekkel reagáltatjuk. A kationos poliuretán massza természetesen kationos. sószerű kiindulási anyag pl. kvateirnerizált, bázikus poliéter vagy kvaterner nitrogént tartalmazó izoeianát felhasználásával is előállítható. Az 1 184 946, 1 178 586, 1 179 363 sz. német szabadalmi leírásokban és a 653 223, 658 026, 636 799 sz. belga szabadalmi leírásokban ezek az önmagukban ismert módszerek le: vannak írva. Ezek a leírások a sószerű poliuretánok előállítására alkalmas kiindulási anyagokat is ismer-1 terük. 5 A poliuretán massza uretáncsoportolkon kívül kairbamidcsoporítokiat is tartalmazhat. A poliuretán massza uratán- és adott esetben fcarbamidcsoport tartalma 8—35 s% kell legyen ahhoz, hogy a végtermék tulajdonságai 10 kielégítőek legyének. A poliuretán massza kvaterner ammóniumcsoport tartalma kb. 0,5—2,0 s'%, célszerűen 0,8—1,8 s%. legyen. A kisebb sótartalmú ter-15 mékek kevésbé használhatók, mivel általában hidrofób, durvasizemcséjű diszperziókat adnák, • amelyeik az a) komponensre kicsapó hatást gyakorolnak. Ezzel szemben a 2%-nál lényegesen több kvaterrner nitrogént tartalmazó ter-20 rnéíkelk már közel vízoMhuatók, ós erősen hidrofil jellegük miatt nem használhatók. A kémiai összetételitől és az előállítás körülményeitől, elsősorban azonban a kvaterner ism-25 móniumcsoport tartalomtól függően vizes-kolloid oldatokait vagy kb. 10—1000 juin szemcseméretű diszperzióklat kapunk. A diszperziók termiészetesen kb. 50°/o-.ig terjedő mennyiségben még szerves oldószereket is, pl. acetomt S0 vagy dimetilformamidoit tartalmazhatnak. Az 1 184 946, 1178 586 sz. német szabadalmi leírás (DAS) ill. a 653 22,3 sz. balga szabadalom szerinti diszperzió előállításához felhasznált oldószert tehát az előállított diszperzióból nem 35 kell eltávolítani, sőt még ezen felül a diszperzió előállításához nagy forráspontú oldósziereiket, mint dimetilfiormamiidat is fel lehet használni. 40 A találmány szerinti eljárás céljára előnyösek azok a poliuretánok, amelyek 500—5000 közötti molekulasúlyú polihidroxilvegyületekből, poliizoeianátofcból, tercier, célszerűen alifásán helyettesített nitrogénatomokat tartalma-45 zó bázikus lánchosszabbítószerből, mint pl. N-metildietanolaminból, N,N-Bisz-(yHaminopiropil)^meti'laartinból, és adott esetben további nem bázikus lánchosszabbítószerekbol pl. előnyösen dialkoholokfoól, valamint diammdkból, vízből, 50 hidrazinból vagy helyettesített hidrazinokból is készültek. A túlnyomóan lineáris, szerves oldószerekben, mint dimetilformiamidban, hidegen oldható poliuretán massza előnyösen 5—12% N-metildietanolaimint tartalmaz. Az ily módon 55 a poliuretánimasszába beépített tercier nitrogénből 10—60%-ot alkilező szerrel, pl. dimetilszülfáttal, miétilklórmetiléterriel, dietilszulfáttal, brómetanoEal kvaternerizálunk, és 30—70%-oit savval, pl. sósavval, tejsavval, ecetsavval víz 6o jelenlétében semlegesítünk. A tercier nitrogéntartalom 10—20%-ót általában nem alakítjuk át sóvá. Minden esetben vizes oldat formájában, legalábbis bizonyos hányadban, előnyösen felíi5 használhatók a következő anyagok: bi- vagy 5
