157623. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus vízgőzáteresztő fóliák előállítására

7 157623 8 Mndiamin-l,6-N-fbuti&zulfonsav, 1,6-bexametilén-3^szulfonsav vagy ezek alkáli sói, hidnazidolk, pl. karbohidrazid, aaipinsavdihidnazid, hidirakrilsavdiihidrazid, N-<metiM>isz-(propionsav-hidrazid), N,N'jpiperazin4jisz-(pnopionsavhidrazid), izoítálsavdihidrazid, hexiametilén-bisz-sze'mikarbazid, butándiol-íbisz-lkanbazinészter, aminokapronsavhidrazid, továbbá hidrazin, pl. hidrazinhidrát valamint dihidrazinok, mint N,N'-di>amino-piperazin, formájában is. Szekunder diaminok (oélszerűen azonban 30 mől%-nál kisebb mennyiségben) előnyösen a szimmetrikus felépítésűek, mint a piperazin vagy a 2,5-dimetilpiperazin, ugyancsak használhatók. Lánchosszabbítószerként előnyösen etiléndiamin, m-xililéndiamin, hidrazin, karbohidnazid vagy víz alkalmazható. Ezek mennyisége a felhasznált lánchosszabbítószernek legalább 50 mól%-a, előnyösen több, mint 80 mól%-a legyen. Lánchosszabbítószerek felhasználásakor rendszerint nő a poliuretámkarbamidok oldhatósága, és az elasztomer olvadáspontja csökken. A reakciót a Mnchosszabbítószenekikiel erősen poláros, vízoldható, 100 C° feletti forráspontú oldószerekben hajtjuk végre. Használhatók az amid- vagy szulfoxilcsoportokat tartalmazó olyan oldószereik, amelyek erős hidrogénhídkötésék létrehozására képesek, pl. dimetilformamid, dietilformamid, dimeíilaoetamid, formilmorfolin, hexametilfoszfaríamid, dimetilszul'foxid vagy ezek keverékei. Az iparban a dimetilforimamid oldószert részesítjük előnyben. Bizonyos hányadban, amely az oldószer teljes mennyiségének legfeljebb kb. 33%-a, kevésbé poláros oldószerek, amelyek egyedül nem képesek a poliuretánkarbamidok oldására, az erősen poláros amiid-oldószerekhez hozzáadhatok. Ilyenek pl. a tetrahidrofunán, dioxán, aceton vagy glikolmonoimetiléteracetát. Az a) elasztomer oldatok koncentrációja előnyösen kb. 5—33 súly%, még előnyös ebben 15—27 súly%, viszkozitásúik 20 C°-on pedig előnyösen 1—1000 poise, még előnyöselbben 50—800 poise tegyen. A választott lánchosszabbítószerek általában olyan gyorsan reagálnak az előadduktokfcal poliuretánlkarbamidolk képződése közben, hogy a reakció folyamatosan vagy részletekben általában 100 C3 alatti hőmérsékletien, pl. viszonylag nehezen oldódó dihidrazíd- vegyületek esetében kb. 50—70 C° között végrehajtható. A legtöbb esetben szobahőmérséklet elegendő, a nagyon reakcióképes alifás diaminok vagy hidrazin esetében bizonyos körülmények között hűteni kell, pl. —10 C°-ra, vagy célszerűen nem szabad hidrazinnal vagy diaminokfcal, hanem a CO9 hozzáadása útján előállított karbazinsav ill. aminokarbonát szuszpenziókkal (az F 38 898 IVD/39c és F 39 038 IV/d 39c sz. német szabadalmi bejelentéseik), amelyek szobahőmérsékleten is veszélytelen reakciót tesznek lehetővé, dolgozunk. Az előaddukitok átalakítását kb. ekvivalens mennyiségű vagy feleslegben levő (pl. 1—20 mól% felesleg) iánchosszabbítószenrel végezzük. Minél nagyobb felesleget alkalmazunk a lánchosszaibbítószerből, annál kisebb lesz a poliureténfcarbamid molekulasúlya. További — előnyösen kevésbé reakcióképes — alifás divagy triizocianátok óvatos hozzáadásával a kívánt molekulasúly ill. oldat-viszkozitás beállítható (1 157 386 sz. német szabadalmi leírás). A kívánt viszkozitás elérése után stabilitás céljából a végcsoportokat monoizocianátokfcal, pl. butálizocianáttall, anhidridekkel vagy más acilező szerrel reagáltathatjuk. A pohuretónkanbamidok oldataihoz szerves vagy szervetlen pigmenteket, színezékeket, optikai fehérítőket, ultraibolyaadszorbenseket, fenolos antioxidánsofcat, különleges fényvédőszeneiket, pl. N,N-dialkilszeimilkarbazidokat vagy N,N-diaikilMdjrazino;kat, valamint térhálósító hatású anyagolkat, mint pl. paraformaldehidet, melaminhexametiílolétereiket vagy más formaldehid származékokat, kvaterneirizáló ágenseket vagy poliaziridin-ikarbamidokat adhatunk hozzá. Utólag végrehajtott, pl. termikusan iniciált térfaálősítási reakció útján lényegében csak az erősen poláros oldószerekkel szembeni oldószer- és duzzadásállóság változik. Az előbb említett poliuretankanbaimid elasztomerek ,,lágy szegmensekből" (polihidroxuvegyület) és „kemény szegmensekből" (a feltehetően diizocianátokból és NH-lánehosszábbítószerekből ill. vízből felépített molekularészeik) álló felépítésük miatt, lényegében lineáris szerkezetük ellenéne, a „(térhálósított" elasztomerek tulajdonságaival rendelkeznék. Ez a „térhálósíitás" jellemző módon az —R'—NH-CO-NH— képletű „karibamidszegmensek" belsejében kialakuló mellékvegyérték jellegű, erős hidrogen-hídkötéssk miatt következik be. Ez az oka árunak, hogy a poliuretánlkarbamid-elaszítomerek a tiszte, sőt adott esetben kémiailag térhálósított poliuretánofcitól (amelyeket NCO-előaddüktok és dioilok reakciójával állítanak elő) a kisebb termoplasztikusság, magasabb olvadáspont, nagyobb szakítószilárdság és nagyobb feszültségértélkek tekintetében előnyösen különböznek. Ezenkívül ezek az elasztomerek csak erősen poláros oldószerekben, mint dimetilformamidban vagy dimetilszulfoxidban oldhatók. 1) Olvadáspont Kofler-padon mérve lega-65 lább 196 C°, előnyösen több mint 200 C°, 10 15 20 25 S0 35 40 45 55 Az ilyen poliuretán karbamid-oldaltokból előállított filmek mechanikai szilérdsági értékeit ill. azok rugalmas tulajdonságait pl. a filmek szalagokká vagy fonalakká való felvágásával lehet meghatározni. A találmány szerinti eljá(j0 íráshoz különösen alkalmasak azok az oldatok, amelyekből a következő tulajdonságú filmek állíthatók elő: 4