157622. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reaktív színezékek előállítására

J. J. 157622 12 fluorszubsztiítuens révén a termékek különösen alkalmasak az újabban .ismertté vált technológiák szerint készült cellulóz anyagok színezésére. A kapott színtartóság, különösen a vízzel szembeni színtartóság kiváló. Cellulóz színezésékor a színezékeket előnyösen vizes oldatban adagoljuk, amelyet alkálikusan reagáló anyagokkal, így • alkálihidroxiddal vagy allkálikarbonáttal vagy pedig alfcálilkusan reagáló anyaggá átalakuló vegyületekkel, így alkálihidrogénkaribonáttal, CI3C—COONa-val keverhetünk össze. Az oldathoz további segédanyagokat adhatunk, amelyek azonban nem reagálnak nemkívánatos 'módon a színezékekkel. Ilyen adalékok pl. a felületaktív anyagok, így alkilszulfátok, vagy a színezék vándorlását megakadályozó anyagok, színezékipari segédanyagok, így karbamid vagy közömbös sűrítőszerak, így olaj-víz-emulziók, tragant, keményítő, alginát vagy metilcellulóz. Az így előállított oldaitofcat vagy pasztákat a festendő anyagra pl. Foulard-gépben végzett áztatással (tömény fürdő) vagy nyomással viszszük fel és ezt követően egy ideig megnövelt, előnyösen 40 C° és 150 C° közötti hőmérsékletre melegítjük. A melegítést megvalósíthatjuk forró levegős szárítógépben, gőzölő készülékben, felmelegített hengerekben vagy felmelegített koncentrált só-fürdőkbe való helyezéssel mind egyedül, mind tetszőleges sortrendben egymás után. Alkália nélküli átitató- vagy festőfürdő alkalmazása esetén a száraz kelmét alkálikusan reagáló olyan oldaton vezetjük át, amelyhez konyhasót vagy Glauber-sót adunk. A só adalék csökkenti a színezéknek a szálról való leold ódását. Eljárhatunk úgy is, hogy a festendőanyagot egy ún. savmegkötő szerrel is előkezeljük, ezt követően a színezék oldatával vagy pasztájával kezeljük és végül, mint említettük, megnövelt hőmérsékleten rögzítjük. Bőséges fürdőből végzett színezéskoir az áru szobahőmérsékleten a színezék vizes oldatába kerül (fürdő arány 1 : 5—1 :40), a színezést 40—90 percig végezzük; adott esetben a hőmérséklet 20—£0 C°-ig, előnyösen 30—50 C°-ig emeljük, miközben részletekben egy sót, pl. nátriumszulfátot és ezt követően alMliát, pl. nátriumfoszfátokat, nátriumlkarbonátot, NaOH-t vagy KOH^t adagolunk. Ennék során végbemegy a színezék és a szál között a kémiai reakció. A kémiai rögzítés megvalósítása után a színezendő árut forrón öblítjük és ezután szappanozzuk, ékkor eltávolítjuk a színezék nem rögzített gyökeit. Kiválóan színtartó, különöden vízzel és fénnyel szemben színtartó színeket kapunk. Az úgy nevezett hidegen kezelő átitató eljárásban az átitatott szövet utólagos felmelegítését oly módon takaríthatjuk meg, hogy a szövetet egy ideig pl. 2—20 óránkat szobahőmérsékleten tartjuk. Ebben az eljárásban erősebb alkáli át alkalmazunk, mint a fent leírt, bőséges fürdővel végzett színező eljárás esetén. . Hidroxilcsoportofcat tartalmazó anyagok nyomása esetén a színezékoldatból készült nyomópasztát, sűrítőszert, így nátriumalginátot és egy alkálikusan reagáló vagy melegítéskor alkáliára hasadó vegyületet, így nátriumkarbonátot, nátriumfoszfátot káliumkarbonátot, káliumacetátot vagy nátrium- és káliumhidrogénikarbonátot alkalmazunk és a nyomott anyagot öblítjük és szappanozzuk. A színezékeket pl. oldatokként szintetikus" poliamid szövetre visszük fel, de előnyösen diszpergált alakban végezzük a felvitelt és ezt követően adott esetben (előnyösen csekély mennyiségű) savmegkötő szerekkel, így nátriumtoarbonáttal utókezeljük. Különösen kedvező eredményeket olyan színezékekkel érünk el, amelyek vízben nem vagy csak rosszul oldódnak. Ezeket ismert módszerekkel és ismert segédanyagok hozzáadásával színezékdiszperzióvá dolgozzuk fel és mint olyanokat színező- és/ vagy átitató fürdőben vagy nyomópasztában alkalmazzuk. Erre a célra alkalmas segédanyagok azok a vegyületek, melyek a színezéknek a szálra való vándorlását megakadályozzak, így cellulózéterek, alíkálifómkloriddk és --szulfátok, nedvesítőszerek, így etilénoxid és zsíralköholok, ill. fenolok kondenzációs termékei, szulfonált zsíralköholok, oldószerek, így tiodiglilkol, továbbá sűrítőszereik, így keményítő, tragant, alginát sűrítő, gumiarábikum stb. A poliamidszál szöveteken kapott színék, impregnálások és lenyomatok utókezelését előnyösen 50 C° és 110 C° közötti hőmérsékleten, 5—60 percen át végezzük. Ha az alkalmazott színezékek fómkomplexképző csoportokat tartalmaznak, itt is megjavíthatjuk a színéket és néha a színtartóságot is fémet leadó szerekkel, így réz-sókkal, pl. rézszulfáttal vagy króm-, kobalt- és nikkel-sókkal, így fcrómaoetáttal, kobaltszulfáttal vagy nikkelszulfáttal. Az új színezékekkel kapható színek általában jó vagy nagyon jó színtartó tulajdonságaikkal, különösen kiváló vízzel szembeni színtartóságuklkal tűnnek ki. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 15 Ha a színezékek fémkomplexképző csoportokat tartalmaznák, színtartóságukat megjavít*'hatjuk, ha a színezetet és nyomást többször utókezeljük fémet leadó szerekkel, így réz^sókkal, pl. rézszulfáttal, króm-, kobalt- és nikkel-20 -sókkal, így krómacetáttal, kobaltszulf áttal vagy nikkelszuKáttal. Ha a textilanyagok aímidcsoportofcat tartalmaznak, így gyapjú, selyem, szintetikus poliamid- és poMureitánszálaik esetében, azokat álta-25 Iában az eddig alkalmazott színező eljárásokkal színezzük savas-semleges közegben, mimellett néha előnyös ha a színezőfürdő pH-értékét megnöveljük, pl 6,5—8,5-re. 6